Tessa mindent elveszíthet. Hardin semmit sem veszíthet… csak Tessát.
Miután összecsaptunk, az élet már soha többé nem lesz olyan, mint volt.
A nehéz kezdet után úgy tűnt, hogy Tessa és Hardin végre egyenesbe jön egymással. Tessa már megtapasztalta, hogy Hardintól nem áll távol a kegyetlenség, de nagyon megrendül, amikor egy váratlan esemény lerántja a leplet a kapcsolatuk eredetéről, és Hardin titokzatos múltjáról.
Már megszokta, hogy Hardin olyan, amilyen… De tényleg ő az a mély érzésű, figyelmes fiú, akibe a durva felszín ellenére beleszeretett… vagy egész idő alatt egy idegen volt? Tessa legszívesebben elmenekülne, de ez nem olyan könnyű. Kísértik az szenvedélyes éjszakák emlékei, nem tudja elfelejteni Hardin érintését és mohó csókjait.
Mégsem biztos abban, hogy el tud viselni egy újabb megszegett ígéretet. Annyi mindent feladott és kockáztatott Hardinért! Az iskolát, a barátait, az anyjával való kapcsolatát. Otthagyta a barátját, aki igazán szerette, és most talán egy ígéretes karrierről is le kéne mondania miatta. Tényleg itt lenne az ideje, hogy továbblépjen.
Hardin tudja, hogy hibát követett el, talán a legnagyobbat egész életében. Mégsem adja fel harc nélkül.
De meg tud-e változni? Meg fog-e változni a szerelem kedvéért?
Folytatom is a Miután sorozatot a második kötettel, bár már az első rész után se nagyon értettem, hová lehet még húzni ezt a sztorit.
Nem elég, hogy egy négy kötetes sorozatról van szó, mindegyik könyv legalább 500 oldal, és eddig tulajdonképpen annyiból áll a történet, hogy a következők ismétlődnek több, mint 1000 oldalon keresztül: veszekedés, üvöltözés, sírás, kibékülés, szex, megcsalás, lerészegedés, ribanckodás, féltékenykedés, verekedés.
Ugyanazokat a köröket futjuk.
Nem hiszem el! Ennyi balhét két ember egyszerűen nem rendezhet 3 hónap alatt, vagy ha mégis, akkor ahhoz már tehetség kell.
Meg úgy belegondoltam, hogy vajon a szomszédok mit szólnak a mindennapos üvöltözéshez, meg a hangos "keféléshez"?
Kezdjük talán a szereplőkkel, akik már az első könyvben sem nyertek meg maguknak. Komolyan mondom, meg is érdemlik egymást ezek az idióták, náluk idegesítőbb szerelmespárt olvasó még nem kapott.
Tessa ha lehet, most még irritálóbb. Az előző kötetben legalább néha voltak jó pillanatai, de itt... másra sem képes, csak rinyálni, sírni, féltékenykedni, idegenekkel smárolni és oboázni. Ja, meg persze most már sminkelni, meg hajat besütni is, mert hogy ő már nem az az ártatlan, hosszú szoknyás szűz kislány, mint aki az első részben.
Egyébként felfoghatatlan számomra, milyen könnyen megbocsátott Hardinnak. Jó, elismerem hogy nem azonnal a könyv elején, de belegondoltam, és ha a való életben ez velem megtörténne, és a srác, aki elvette a szüzességem, a véres lepedőt meg a használt óvszert mutogatja a haverjainak a hátam mögött, nemhogy nem sírnék a pasi után, de még jól pofán is verném. Komolyan, valakinek ennyi önbecsülése nincs, hogy ezt csak így elfelejti? Vagy csak én fújom fel? Nyugtassatok meg...
Mindezek után persze Steph-nek nem bocsátott meg ilyen könnyen, pedig nem ő cseszett ki vele, ő "csak" elhallgatott előle bizonyos dolgokat. Fuck logic.
Hardin. Legszívesebben lecsapnám.
Lehet felőlem bármilyen szexi, és elhiszem, hogy hiperszuper tetkói vannak, de egy idő után fárasztó. Állandóan megmondja Tessának, hogy mit csináljon, kivel beszélhet és kivel nem, kivel találkozhat és mikor, folyamatosan irányítani akarja. Ha meg valaki rá mer nézni a kis barátnőjére, akit a tulajdonaként kezel, már rohan is, hogy beverje az illető képét. Az meg szerintem rohadtul nem szexi, ha valaki az alkoholtól totál ki van ütve, és magából kikelve ordibál a barátnőjével, hogy még a nyál is fröcsög a szájából. Brr.
És az a bizonyos részeg szexjelenet Seattle-ben... csak kapkodtam a fejem, és hirtelen nem is tudtam, melyikük a szánalmasabb. Hardin, aki kihasználja, hogy Tessa sakál részeg, vagy Tessa, aki azzal fenyegetőzik, hogy átmegy Trevor szobájába, és megdugatja magát a sráccal.
Apropó, Trevor: komolyan csodálkoztam, hogy (SPOILER:) vele végül nem lett semmi, még egy csók sem. Az "utóbbi időben" ez szokatlan Tessától. Na de mindegy, még van két könyv...! Bár őszintén szólva én sajnálnám Trevort, mert úgyis faképnél hagynák a végén, vagy rosszabb esetben Hardin az ő arcát is kezelésbe venné. Igazából már azért is sajnálom, amiért Tessa így hülyíti őt, mert az eddigi felhozatal közül még ő tűnik a legnormálisabbnak, legalább nem orvosi eset.
Olvasás közben néha elgondolkodtam, hogy vajon az írónő szimpatikusnak találja-e a főszereplőit? Mert szerintem nagyon nem azok. Azt ugyan értem, hogy mit szeretett volna kihozni Hardin személyiségéből, de sajnos nem nagyon sikerült neki...
Egyik eddigi olvasmányomhoz se tudnám hasonlítani a sorozatot, de ezt nem jó értelemben mondom. Ugyanis még soha nem éreztem ennyire, hogy egy helyben toporgok, és nem halad a sztori semerre, mindig ugyanoda lyukadunk ki. Az agyamra ment a sok felesleges hiszti. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki az egész sorozatot egyszerre legyűri, és nem akar közben valami más könyvet is kézbe venni, mert ez egyszerűen too much.
Na de a kedvencem: Tessa lesmárol egy idegen srácot miközben pasija van, majd a végén még ő háborodik fel azon, hogy Hardin ki van ezen akadva. Aztán persze azért is hisztizik egy sort, mert a srác ezek után faképnél hagyja őt. Nem is értem, miért...
És persze mindig kell valakit hülyíteni, ha Hardin épp nincs vele. Akár egy ismeretlen fickót, akár Trevort, akár Zedet... mintha egyedül képtelen lenne megmaradni.
Az egyetlen, amit értékelni tudtam benne, az néhány jó poén volt, amik igazi felüdülést jelentettek ebben a drámában. Kedveltem Landont és Karent, ők mindketten cukik, és én Trevort is bírtam, bár elismerem, hogy a többiekhez képest kicsit uncsinak tűnik, de azért aranyos, ahogy zavarban van, meg elpirul.
A vége pedig meglepett, de egyelőre nem érzem úgy, hogy készen állok a folytatásra.
Történet: 2/5
Főszereplő: 1/5
Borító: 2/5
Kedvenc szereplő: Landon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése