2016. január 19., kedd

Soman Chainani: Jók és rosszak iskolája

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.


Gavaldonból négyévente mindig eltűnik két gyerek. Ez lehet két fiú, két lány, vagy egy fiú és egy lány, de egy dolog biztos: az egyikük mindig szép és jó, a másik pedig csúnyácska, különc, esetleg gonosz. A faluban úgy tartják, hogy éjszaka eljön a Gazgató, aki elrabolja a gyerekeket, és elviszi őket egy varázslatos világba, ahol az egyik a Jók, a másik a Rosszak Iskolájába fog majd járni, és mesehősökké képzik őket. Soha nem térnek vissza többé a családjukhoz.

"… akármi is történik, van választásod. – jegyezte meg halkan Sophie, szinte kedvesen. – Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk."




A történet elején megismerhetjük Sophie-t, a gyönyörű, hosszú, szőke hajú lányt, akinek legnagyobb álma, hogy elrabolják és elvigyék a Jók iskolájába, ahol igazi hercegnővé válhat. Éppen ezért megpróbál a lehető legjobb lenni: szépségápolási tanácsokat ad, odafigyel a külsejére, hogy mindig ragyogó és gyönyörű legyen, állandóan mosolyog és megpróbál kedves lenni az emberekkel.
Egyetlen barátnője Agatha, a magának való lány, aki a temetőben lakik és rongyos, fekete ruhákban jár.

Ám amikor eljön az a bizonyos éjszaka, és a két lányt elrabolják, Sophie a legrosszabb rémálmával néz szembe: nem a Jók Iskolájába került, hanem a Rosszakéba, egy gusztustalan, bűzös, ijesztő helyre, amely tele van gonosz teremtményekkel. A lány meg van róla győződve, hogy valami komoly tévedés történt, de senkit nem talál, aki segíthetne neki.
Eközben barátnője, Agatha a Jók Iskolájába kerül, egy gyönyörű palotába, ahol rózsaszín egyenruhát kell hordani, és minden tanonc kivétel nélkül meseszép... hát na jó, Agathát kivéve, aki minden tekintetben kilóg a sorból. A lány nagyon jól tudja: ő nem tartozik a hercegnők közé. Elhatározza, hogy akárhogy is, de haza kell jutnia, és persze Sophie-t is meg kell mentenie.


Végig úgy éreztem, mintha valami Tim Burton filmbe csöppentem volna. Maga a sztori remekül ki van dolgozva, a főszereplők is kedvelhetőek: Sophie lenyűgöző, érdekes karakter, néha felpofoznád, néha megölelnéd, Agathát pedig nem lehet nem szeretni, csodálatos, hogy mennyire törődik a barátnőjével.


Érdekes volt, ahogy belekényszerítették őket egy olyan világba, ahová totál nem illenek, Agatha a csilivili, cuki hercegnők között, akik kirekesztik őt, és Sophie a bibircsókos, csúnya, gonoszkodó diákok mellett, akik természetesen rögtön kinézik maguknak, és néha kegyetlenül bánnak vele. Ebből is látszik, hogy talán mégsem különböznek annyira az iskolák és rossz tanulói, hiszen mindkét társaság lúzerként, kitaszítottként bánik a különc diákokkal, csak azért, mert azoknak a külseje különbözik a többiekétől.
Aztán ahogy halad előre a sztori, egyre nyilvánvalóbb, hogy mindkét lány oda került, ahová való.

Személy szerint én jobban kedveltem a Rosszak Iskoláját és diákjait, már csak azért is, mert nem tetszett, hogy a Jók Iskolájában a lányokat arra nevelik, hogy magukat megvédeni képtelen hercegnőcskék legyenek, akik egy veszélyes helyzetbe csöppenve csak rémülten sikítoznak, és várják, hogy a herceg megmentse őket. Ellenben a rosszaknál (ahogy az elvárható) igazi badass csajszik vannak, akik többnyire híres, gonosz mesehősök gyerekei.


"Nem véletlen, hogy a hercegnők olyan tehetetlenek a mesékben, gondolta. Ha csak annyira képesek, hogy mosolyognak, szép tartással állnak és mókusokkal beszélgetnek, akkor milyen esélyük lenne azon kívül, hogy megvárják, amíg egy fiú megmenti őket?"




Imádtam az iskolai életről olvasni. Még a tanárokról is: a jókat tündérmesék hercegnői tanítják, míg a rosszakat gonosz boszorkányok. Tetszettek az órák és a kihívások, amikkel szembe kellett nézniük a tanulóknak, illetve ahogy versenyeztek egymással.
Sophie meg van róla győződve, hogy ha sikerül elcsavarnia a Jók Iskolájában tanuló Tedros herceg fejét, és elérnie, hogy a fiú megcsókolja őt, azzal végleg bebizonyíthatja, hogy ő maga is Jó, és így átkerülhet a másik suliba. Tedros tökéletes: ő Arthur király fia, az összes herceg közül a legjóképűbb és a legcsodálatosabb, és persze minden hercegnő róla álmodozik. Vele kapcsolatban bizony még lesznek bonyodalmak.

Pluszpont jár az illusztrációkért a fejezetek elején. A borító szintén gyönyörű, egész végig úgy képzeltem el a főszereplőket, ahogy a könyv elején vannak ábrázolva, annyira tetszettek.
A trailert is mindenképp érdemes megnézni, nagyon jól tükrözi a könyv hangulatát:


A végkifejlet egészen más volt, mint amire számítottam, de imádtam a csavart a történet végén.
A könyv remekül bemutatja, hogy nem szabad csak a külsőből ítélkezni az emberek felett, mert az csak a felszín, és könnyen lehet, hogy meglepődsz, ha igazán megismered az illetőt... sőt, ezek akár mi magunk is lehetünk. Ezen kívül persze több tanulságos dolgot is üzen nekünk az író, például hogy a szépség nem minden, vagy hogy fontos, hogy mindig higgyünk magunkban.

Egyetlen hibája a könyvnek, hogy néha lassúnak éreztem, néhol pedig egy kissé zavaros volt.
Mindemellett azért szórakoztató, izgalmas és elgondolkodtató. Az ember nem lehet egyszerűen csak jó, vagy csak rossz. Márpedig a legtöbb tündérmesében kétféle szereplő van: jó és rossz, olyat pedig ritkán látni, hogy valakiben mindkét tulajdonság meglegyen. Imádtam, ahogy az író ezt kigúnyolva állította össze az egész sztorit, míg végül egy gyönyörűen kidolgozott, kerek egész lett belőle. Ráadásul ez még csak a sorozat első része, úgyhogy kíváncsian várom, mit hoz még nekünk a folytatás.

Történet: 4/5
Főszereplő(k): 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Agatha, Sophie

1 megjegyzés: