Sötétség. Rombolás. Járvány. Invázió.
És ez csak a kezdet.
Eddig négy hullámot kellett kibírniuk a Föld lakóinak. Az idegenek nem kérdeznek, nem magyaráznak. Megfosztják az emberiséget az energiájuktól, a földdel teszik egyenlővé a városaikat, betegségeket küldenek rájuk, és támadásba lendülnek.
De a legrosszabb még hátravan.
Az érkezők emberi alakot tudnak felvenni. Így már a legyőzöttek közötti bizalomnak is vége, senki nem tudhatja, hogy embertársa nem az ellenség ügynöke-e.
Egy kamaszlány azonban nem törődik azzal, hogy semmi esélye. Amikor elrabolják az öccsét, a nyomába ered, és makacs elszántsága minden támadót meglep. Reménytelen, őrült harca során egy srác az egyetlen segítsége. Csak az nem biztos, hogy ember-e egyáltalán.
Aki nem olvasta volna a könyvet, annak csak ajánlani tudom, mert én imádtam. Amikor megírtam a regényről az értékelésemet (ha érdekel, ITT elolvashatod), mindenre 5/5 pontot adtam: borítóra, szereplőkre, és magára az egész történetre is.
Éppen ezért vegyes érzelmekkel ültem be a moziba, amikor kijött a film. A legtöbbször bizony csalódnom kell, amikor egy igazán jó könyv filmadaptációját nézem, mert valamit mindig találok, ami nagyon nem tetszik.
Nem mondanám, hogy totál katasztrófa az átdolgozás, mert végül is nem írták át a történetet, és csak néhány, kevésbé lényeges dolgot hagytak ki a filmből. De még így is nagyon messze van a jótól. Az alapsztorival természetesen nincs bajom, nem véletlenül imádtam a könyvet. A kivitelezés viszont lehetett volna jobb is.
A film legnagyobb gyengesége a szerelmi szál, ami a könyvben szórakoztató (bár Cassie és Evan kapcsolata már ott is túl gyorsan haladt), itt azonban tisztára olyan érzésem volt, mintha az Alkonyatot nézném. Az egész annyira bugyuta és tinis, egyszerűen nem tudtam komolyan venni, hiába kamaszokról szól a sztori... Annyira jó lett volna, ha inkább a "gyerekhadseregre", vagy a kétségbeesett túlélésre koncentráltak volna, de nem, a film felénél az egész sztori átmegy nyáladzásba, ami még csak nem is tűnt hihetőnek, mert én egyáltalán nem éreztem, hogy Cassie és Evan között forrna a levegő.
Chloe Grace Moretz-en látszott, hogy nagyon igyekszik jól játszani a kétségbeesett kamaszlány szerepét, de gyakran idegesítő volt, ráadásul olyan hülye fejeket tudott vágni, hogy néha hangosan felnevettem. A filmbeli Cassie nagyon nagyooon távol áll attól a Cassie-től, akit a könyvben megismerhettem. A könyvben a főszereplő egy igazi badass csajszi, szarkasztikus, erős, és még sorolhatnám. Össze sem lehet hasonlítani azzal, akit a moziban láttam.
Az ügyeletes szépfiú, az Alex Roe által játszott Evan szintén nem nőtt a szívemhez, bár erről nem maga a színész tehet. A félmeztelen, kukkolós jelenetet én kihagytam volna, legyen bármennyire is tetszetős a srác felsőteste, én inkább kínosnak és totál sablonosnak láttam az egészet.
Sikerült Aduból is egy idegesítő, pofoznivaló, beképzelt fruskát csinálni. Sammy és Zombi úgy nagyjából rendben voltak, bár az utóbbit sem így képzeltem el a könyv alapján.
A Vosch-t játszó Liev Schreiber viszont jó választásnak bizonyult. (Apropó, Reznik nem pasi volt a könyvben? Már nem emlékszem..)
Amíg a könyvben a párbeszédek szórakoztatóak és pörgősek, ráadásul tele van gyönyörű gondolatokkal, a filmben szinte csak elcsépelt mondatokat hallhatunk, egy nagy kliséhalmaz az egész.
Tipikusan az az egyszer megnézős film, bár a fiatalabb korosztály (és akik nem olvasták a könyvet) szerintem kedvelni fogja.
Nem is kérdés, hogy szerintem melyik a jobb:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése