Owari no Seraph

Egy titokzatos vírus a 13 év feletti emberek nagy részét kipusztította. Ugyanebben az időben a vámpírok előjöttek, hogy leigázzák azokat, akik életben maradtak. Főszereplőnk, Hyakuya Yuichiro n

éhány barátjával egy árvaházból kerültek a vámpírok fogságába. Yu persze cseppet sincs megelégedve a helyzetével, és legjobb barátjával, Mikával azt tervezik, hogy elszöknek. Ki is eszelnek egy tervet, csakhogy a szökés nem úgy alakul, ahogy azt eltervezték. Miután Yu végignézi, ahogy lemészárolják a barátait, kénytelen otthagyni a haldokló Mikát, és egyedül elszökni. Kiszabadulva a vámpírok karmaiból, Yu találkozik az ellenállók, vagyis a császári démonsereg egyik tagjával, Gurennel és csapatával. A fiú csatlakozik hozzájuk, és megfogadja, hogy bosszút áll, és minden vérszívót meg fog ölni.

A mangát nem olvastam, és egyelőre nem is tervezem, hogy belenézzek (túl sok a várólistás), így arról nem tudok nyilatkozni, de az animét megnézve vegyes érzéseim voltak mindkét évad után.

Az első rész után nagy reményekkel folytattam a sorozatot, elvégre elég jól indított a maga brutális módján (elég megrázó volt, ahogy szemrebbenés nélkül legyilkolták a gyerekeket). De ahogy haladt előre a sztori, egyre jobban csökkent a színvonal, és az érdeklődésem is. Lelassultak az események, alig volt pár akciójelenet.

A szereplők szerethetőek, és mivel az összes főbb karakter múltját megismerhetjük, könnyű megérteni a szándékaikat, hogy mi motiválja őket a harcban. Yu szimpatikus főszereplő, de tipikusan olyan sablon hős, aki az ehhez hasonló shounen sztorikban megjelenik. Kezdetben nem barátkozik senkivel, mert nem akarja, hogy még több szerettét elveszítse. Csak a bosszújának él, nem szeret engedelmeskedni a parancsoknak, önfejű, heves természetű srác.

Persze hiába játssza a jégcsapot másokkal szemben, mert amikor bekerül egy osztagba, a csapatmunka elkerülhetetlennek tűnik, így végül barátokra talál Shinoa (a vezető), Yoichi (a szégyellős cuki srác), Kimizuki (a rivális) és Mitsuba (a tsundere, aki amúgy irtó idegesítő) személyében. Az első évad nagy része ezzel megy el, illetve azzal, ahogy Yu egyre erősebbé válik a kiképzés során.

Nem kicsit lepődtem meg, amikor a sorozat elején belecsöppentünk egy átlagos, iskolai életbe, elvégre apokalipszis van, meg minden, de oké... aztán szép lassan beindultak a dolgok, és végre betekinthettünk a vámpírok társadalmába is, akik természetesen jóval erősebbek az embereknél, emiatt lenézik, és csak élelemforrásnak, "jószágoknak" tekintik őket.

A mellékszereplők közül a legjobban talán Shinoát kedveltem. Ő Yu osztagának vezetője, egy cinikus, de szórakoztató személyiség, aki a második évad végére a barátságnál mintha egy kicsit többet mutatna főszereplőnk irányába. Az mondjuk tetszett, hogy itt kivételesen a női karakterek is képesek voltak megvédeni magukat, és nem rinyáltak feleslegesen a főhősnek, mint az Ao no Exorcistban Shiemi, fúúú... Nálam nagyrészt Shinoa vitte el a hátán a sztorit a beszólásaival és a troll stílusával. A másik ilyen személy Ferid Bathory volt, de őt néha azért lecsaptam volna. Illetve talán még Shinyát tudnám kiemelni.

Éééés igen, beleestem a csapdába: Mikát, az ügyeletes szépfiút is megszerettem, bár néha túlzásnak, erőltetettnek éreztem a kapcsolatát Yu-val, ami amúgy eléggé a shounen ai felé húz.

A grafikával és a szinkronnal én elégedett voltam, a zenék terén pedig főleg az első évad ED-je jött be, be kell vallanom, az jobban tetszett, mint a két teljes évad együttvéve, szereplőkkel, mindennel együtt.. :D

Bár szinte semmi újat nem hozott, azért kikapcsolódásnak jó volt. Sajnos tele van klisékkel, és igaz, volt benne pár egyedi ötlet, de azokat végül nem használták ki, így néha eluntam magam. A második évad vége nekem nem jött át, nagyon epic akart lenni, de sikerült túl sok mindent belesűríteni egy részbe, így egy kicsit kusza lett.

10/6
Kedvenc szereplő: Shinoa, Mika