A pusztító nukleáris háború óta az emberiség a Föld radioaktív hatáskörén kívül, egy űrhajón él. Most, 100 fiatal önkéntest – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy igazán veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót. Ez lehet a második esélyük az életre avagy öngyilkossági küldetésükké válhat. Clarke-ot árulásért tartóztatták le, ámbár őt magát rémként kísérti annak az emléke, ami valóban történt. Wells, a kancellár fia, szerelme miatt jött a Földre, de vajon meg tud majd valaha bocsátani neki a lány? A vakmerő Bellamy a transzportálás helyéig küzdötte el magát hogy megvédje húgát, akivel együtt ők az univerzum egyetlen testvérpárja. Glass pedig visszamenekült a hajóra, csupán arra nem számított, hogy az élet ott éppoly veszélyes, mint amilyennek a földi életet vélte. Belekerülve a vademberek világába, múltjuktól kísértve harcolniuk kell a túlélésért. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei.
Mivel az egyik kedvenc tv sorozatomról van szó, egyszerűen nem mehettem el szó nélkül a könyv mellett most, hogy végre magyar fordításban is megjelent. Egy kicsit ugyan féltem tőle, mert a sorozat miatt elég nagyok voltak az elvárásaim, bár a legtöbb esetben a könyv jobban tetszik, mint a film.
Igazából szinte össze sem lehet hasonlítani a kettőt: csak maga az alapötlet, és néhány szereplő az, ami közös. Ez még nem is lenne baj, hiszen ettől még lehet szuper a könyv, csakhogy ami nagyon hiányzik innen (márpedig elengedhetetlen lenne), az a cselekmény.
Hiába döntöttem el, hogy nem hasonlítgatom a sorozathoz, mert egyszerűen nem lehet nem észrevenni, hogy amíg a filmben folyamatosan pörögnek az események, és mindenféle veszéllyel szembe kell nézniük a szereplőknek, addig a regényben maximum az a legnagyobb probléma, hogy ki kivel smárol, és 300 oldalon keresztül alig történik valami. Az egész cselekmény beleférne 1-2 epizódba.
Nagyjából a könyv felét a visszaemlékezések teszik ki. Több szereplőnek is megismerhetjük a múltját, ami nem rossz, mert legalább megértjük, hogyan jutottak el idáig. Csakhogy emiatt nagyon lassan halad előre a sztori.
Hiányoztak a filmbeli karakterek: Clarke, Wells, Bellamy és Octavia megjelenik a könyvben is, de ennyi. Így tulajdonképpen azt sem értem, hogy mit keres a borítón Finn, hiszen ő meg sem jelenik a regényben.
Hatalmas csalódás volt az is, hogy Clarke anyja itt nincs életben, így aztán nem volt kinek drukkolnom az űrben.
Két helyszínen fut a sztori: vannak az elítélt kamasz bűnözők a Földön, és a többiek az űrhajón. Az utóbbin történteket Glass szemszögén keresztül láthatjuk, ami eleinte fura volt, mivel őt kihagyták a sorozatból. Glass a Főnixről származik, a hajó azon részéről, ahol az elitek élnek, akiknek a legnagyobb problémája, hogy mit vegyenek fel az esti buliba. A lány szerelmes Luke-ba, aki viszont a Waldenen él: ez a szegényebb embereknek ad otthont, akiknek a lehetőségeik itt jóval korlátozottabbak, mint az eliteké. Bár megjelenik néhány komolyabb téma, az ő száluk még a földiekénél is eseménytelenebb.
Ami viszont tetszett, hogy ezúttal jobban megismerhetjük a hétköznapi életet a Bárkán. A más-más állomásokon élő embereknek különböző szokásaik (és akcentusuk!) vannak, és ezekről nagyon szerettem olvasni, de amit sajnáltam, hogy legtöbbször a Waldenről és a Főnixről volt szó, míg az Árkádiáról alig derül ki valami, csak tudjuk, hogy vannak árkádiai emberkék is..
Talán Bellamy-t tudnám megnevezni kedvenc szereplőként, bár őt is sokkal jobban kedveltem a sorozatban. Érdekes, hogy ebben a történetben Bellamy beleszeret Clarke-ba, kicsit olyan volt, mintha egy fanfictiont olvasnék.
A másik nagy különbség, ami ehhez hasonló, az a Clarke és Wells közötti kapcsolat, mert ők valójában egy pár voltak a könyvben, mielőtt Wells elárulta volna Clarke szüleit. Ezt a srácot amúgy kifejezetten utáltam olvasás közben... az rendben van, hogy ennyire törődik a szerelmével, de hogy emiatt másokat miért kell életveszélybe sodorni, sőt, hagyni, hogy meghaljanak, az felfoghatatlan.
Kár, hogy az egész sztori kb arról szólt, hogy ki kivel smárolt először a Földön, ki kivel szakított, stb. Az űrhajó csak mellékessé vált, inkább a tinirománc került előtérbe, ami elég logikátlan egy olyan helyzetben, amibe a szereplők belecsöppentek, mert szerintem inkább a túléléssel kéne foglalkozni, de lehet, csak én gondolom így. Nyilván nem árt, ha van a sztoriban egy kis romantika, de azért ne álljon már az egész ennyiből, ha egyszer disztópiának van beállítva a történet. Még az sincs leírva, hogy mi történt a múltban a Földön, ami miatt az űrbe kényszerültek az emberek. Komolyan, ha nem láttam volna a sorozatot, most azt se tudnám, mi van...
Az írói stílus és a párbeszédek nagyon gyengék, a karakterek múltja ugyan ki van dolgozva, de a személyiségük egy nagy nulla, és ez alól talán csak Bellamy volt a kivétel.
Ráadásul hiába vártam, hogy a kedvenc szereplőim (Raven, Murphy, Jasper..) felbukkanjanak a könyvben, csak nem jöttek. :(
Fura, mert szerintem még soha nem mondtam ilyet, de... ha egy igazán jó sztorira vágytok, inkább nézzétek a sorozatot!
Történet: 2/5
Főszereplő(k): 2/5
Borító: 2/5
Kedvenc szereplő: Bellamy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése