Ez él, az meghal.
Más választás nincs.
A lány félholtan jött ki az erdőből.
A története hihetetlen volt. Mégis igaz.
Minden egyes iszonyú szava.
Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.
Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?
Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.
És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…
"Törékeny dolog a bizalom – nehéz elnyerni, könnyű elveszteni."
Ezúttal egy kicsit sötétebb, komorabb hangvételű könyvre vágytam, úgyhogy pont kapóra jött, hogy megkaptam szülinapomra az Ecc, pecc-et, elvégre már a borítóból is nyilvánvaló, hogy ez nem egy habcsókos, rózsaszín cukormázas, szerelmes regény.
Először is, imádom a fülszöveget, a brutális (brutálisan jó), véres borító után ez csak még jobban felkeltette az érdeklődésemet. Egy kicsit mintha a Fűrészre hajazott volna a sztori, kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle az író.
Tulajdonképpen nem hoz sok újat. Ebben a könyvben a gyilkosunk kettesével rabolja el az áldozatait, majd magukra hagyja őket egy eldugott helyen, víz és élelem nélkül, mindössze egy pisztolyt hagy ott nekik, egyetlen golyóval. Rájuk bízza a választást: csak egyikük hagyhatja el élve ezt a helyet, a másiknak bizony meg kell halnia.
Kérdés, hogy melyik a jobb: meghalni, vagy úgy élni tovább az életünket, hogy örökké magunkkal kell cipelnünk a terhet, hogy megöltük a másikat?
Biztos mindenki találkozott már hasonló történetekkel, ugyanakkor ez tényleg egy remekül felépített, kidolgozott, izgalmas sztori, és annak ellenére, hogy nem egy vidám olvasmány, beszippantja az olvasót, ha egyszer belekezdtél, utána már nehéz letenni. Ismerős minden könyvmolynak az az érzés, amikor tudod, hogy már aludnod kéne, de "csak még egy fejezetet" alapon folytatod az olvasást... na, itt biztos nem csak egy fejezetet fogsz elolvasni, hiába határozod el. Egyrészt mert olvastatja magát, megragad az író stílusa, másrészt a fejezetek nagyon rövidek, mindössze két-három oldalasak, és mindegyik más-más szereplő szemszögéből mutatja be a történéseket.
Rengeteg karakter van, de mivel ilyen rövidek a fejezetek, és mert főleg a nyomozáson van a hangsúly, senkit sem ismerhetünk meg igazán. Ez az egyetlen bajom a hasonló könyvekkel, emiatt nem tudtam itt se megkedvelni a szereplőket, mert nem ismertem őket eléggé hozzá. Nem aggódtam különösebben az életükért, de azért persze drukkoltam nekik, hogy elkapják végre a gyilkost. Mondjuk Markot sajnáltam azért, ami vele történt, nem ezt érdemelte.
Főszereplőnk Helen Grace nyomozó, egy munkamániás, erős nő, akit számomra nem tett szimpatikussá, hogy ennyire mentes az érzelmektől, és csak a melónak él, de oké, vannak ilyen emberek. Ahogy egyre többet megtudunk róla, kiderül, hogy minden áldozattal kapcsolatban van valamiféleképpen. Talán a gyilkos Helennek akar üzenni valamit? De egyáltalán, honnan ismerheti őt?
"Az a meztelen igazság, hogy soha senki nem ismerheti meg a másikat."
Imádtam, ahogy összeállnak a kirakós darabkái, és ahogy egyre több és több, új kérdés merül fel. De a vége sajnos nem csattant akkorát, mint vártam. Fordulatos, tele új, váratlan helyzetekkel, de nem annyira, hogy elájuljak tőle. A gyilkos motivációja és személye nem hozta azt a "woow!" érzést. Viszont mindenképp elgondolkodtató, hogy az olvasó vajon mit tenne hasonló helyzetben. Most az mindegy, hogy a családtagodról, barátodról, vagy a munkatársadról van szó... napokig tartó éhezés és félelem bizony kihozza az állatot az emberek többségéből. Szomorú, de egyben érdekes volt megfigyelni, ahogy az áldozatok szép lassan idegroncsokká válnak. Senkinek nem kívánom ezt, elborzaszt, hogy a való életben is simán megtörténhet ilyesmi, csak mert tele van beteg emberekkel a világ.
Az a helyzet, hogy ez egy sorozat első kötete, de fogalmam sincs, mennyire kapcsolódnak egymáshoz a részek, hiszen itt (bár egy kicsit túl hirtelen lett vége) le lett zárva a sztori, nem igazán maradtak kérdések. Még nem tudom, hogy el fogom-e olvasni a többi kötetet, egyelőre ennyi pont elég volt belőle. Nem csalódtam akkorát, jó volt, izgalmas, hátborzongató, néha beteg, de rengeteg jobb könyv létezik ebben a műfajban.
Történet: 4/5
Főszereplő: 2/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése