2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
"Onnan tudod, hogy teljesen tönkrevágtad az életedet, hogy az egész világod egy szarkupaccá válik, és az egyetlen személy, aki szóba áll veled, a számítógépes rendszered mesterséges intelligenciája."
Sokáig tartózkodtam a könyvtől, főleg mert azt gondoltam, hogy csak megrögzött kockák és gamerek érthetik, én pedig nem igazán vagyok annak mondható. Oké oké, játszottam már jó pár játékkal, de az itt előforduló nevek 80%-áról még csak nem is hallottam soha.
Na de...! Aki ehhez hasonló okok miatt nem veszi a kezébe ezt a könyvet, az most jól figyeljen: rosszul csinálod! Húzz el a boltba most, és vedd meg, vagy hozd ki a könyvtárból, töltsd le, stb! Még mindig itt vagy?!
A szerző rengetegszer hivatkozik nem csak játékokra, de úgy az egész 80-as évek popkultúrájára általában: zene, filmek, sorozatok, animék, stb. Nem lehet nem észrevenni, hogy az író mennyire odavan ezekért a dolgokért, és biztos vagyok benne, hogy ő is legalább olyan jól szórakozott a könyv írása közben, mint én, amikor olvastam a sorait. Nekem legalábbis végig volt egy ilyen érzésem, annyira érezhető volt, hogy imád ezekről áradozni.
Imádtam a főszereplőt, és a mellékszereplőket is (na jó, a rosszfiúkat nyilván nem annyira). Imádtam ezt az elképesztő jövőbeli világot, olyan pontos leírásokat kapunk, hogy végig magam előtt láttam az egészet, mintha egy rohadt jó filmet néznék.
"Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk."
Wade volt a tökéletes főszereplő. Megvan benne minden, ami kell: kedves, okos, önzetlen, jó humorú... önfeláldozó típus, de nem megy át felesleges hősködésbe a dolog, ami nagyon fontos! Eleinte úgy ismerhetjük meg, mint egy átlagos, túlsúlyos, szerencsétlen és szegény sorsú, önbizalomhiányban szenvedő srácot, akinek mindössze egyetlen barátja van, és őt is csak az OASIS-on keresztül ismeri, azaz a való életben még soha nem találkoztak.
Főhősünk egy olyan világban tengeti mindennapjait, ahol a legkevésbé sem szeretnék élni. Ott van az energiaválság, a globális felmelegedés, és hasonló finomságok. Ugyanakkor meg tudtam érteni, hogy egy ilyen helyzetben az emberek az OASIS-ba, egy fantasztikus virtuális világba menekülnek a valóság elől.
Az OASIS tervezője, James Halliday halála után hagy egy feladványt a felhasználóknak, amit ha valakinek sikerül megfejtenie, annak jutalma nem más, mint hatalom ééés... rengeteg pénz. Természetesen Wade barátunk is belevág a hajtóvadászatba, és éveken át tanulmányozza Halliday kedvenc filmjeit, játékait és dalait, így aztán ő maga is a 80-as évek "szakértőjévé" válik. Ennek ellenére még ő is meglepődik, amikor rájön a küldetés első rejtvényének megoldására, és ezzel világhírűvé válik. Azonban a vadászat ezek után kezd eldurvulni.
Wade az abszolút kedvencem, de imádtam H-t, Shoto-t és Art3mist is. Alig vártam, hogy megtudjam, kik ők a való életben, aztán mikor ez végre megtörtént, az állam nemhogy a padlót, de az alvilágot súrolta (igen H, rád gondolok)! Bár ha jobban belegondolok, nem kellett volna ennyire meglepődnöm, hiszen az Interneten is lehetsz bárki. Annak adod ki magad, akinek csak akarod.
Maga a sztori rendesen ki van dolgozva, bár a vége egy kissé kiszámítható, ez a legkevésbé sem zavart olvasás közben, és azt hiszem, ez volt a tökéletes befejezés. A regény tele van magyarázattal, az író mindig mindenbe részletesen beavatja az olvasót, így aztán az is garantáltan jól fog szórakozni, akinek semmi köze nincs a 80-as évekhez.
Mondhatnék még erről a könyvről mindenfélét, de a lényeg ugyanaz: megéri elolvasni. Izgalmas, lenyűgöző, vicces, és egyben tanulságos is. Minden korosztálynak csak ajánlani tudom, aki pedig a 80-as években nőtt fel, annak kötelező!
Alig várom, hogy láthassam a moziban, 2017 vége hirtelen nagyon nagyooon messzinek tűnik.
Történet: 5/5
Főszereplő: 5/5
Borító: 3/5
Kedvenc szereplő: Wade
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése