Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Hiszel magadban? 

Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid. 

Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete. 

Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat? 

Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. 

A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll. 

Van egy pont, amikor már nincs tovább. 

Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.

"Tudod, ha egy barátságot hazugságok alapjaira építesz fel, akkor ne csodálkozz, ha összedől az építmény."

A történet két szálon fut, ugyanis két főszereplőnk van:

Petra egy vidéki lány, akit ösztöndíjjal felvesznek a Szép Remények nevű elit gimibe. Miután rájön, hogy a suliban szinte mindenki gazdag és menő, hazudik a családjáról és az anyagi helyzetükről, hogy könnyebben be tudjon illeszkedni a társaságba. A kis hazugságainak köszönhetően az osztály nagymenői azonnal befogadják a körükbe, de Petrának folytatnia kell a játékot, nem adhatja mellettük önmagát, ha nem akarja, hogy lebukjon.

Egyetlen ember van, akivel megbeszélheti a problémáit, és ez Dávid, a meleg srác az osztályból. Dávidnak sem indul éppen felhőtlenül a tanév: összesen két személy van, akik tudnak róla, hogy valójában a fiúkat szereti. Az egyik Petra, a másik Áron, Dávid padtársa, és egyben a srác, aki tetszik neki. És bár Áron nem árulja el senkinek a titkát, igyekszik kihasználni a helyzetét, és folyamatosan megalázza Dávidot, aki ennek ellenére is beleszeret a fiúba.

A "Dávidos" részeket egyébként én sokkal jobban szerettem. Szimpatikus volt a srác, és nem csak azért, mert hozzám hasonlóan ő is imád olvasni. Jószívű, kedves és segítőkész, és nyilván nem kürtöli világgá, hogy más, mint a többiek, de legalább nem játssza meg magát mások előtt úgy, mint Petra.
Ahogy pedig elkezdett fejlődni a kapcsolata Áronnal, a másik fiút is egyre jobban megkedveltem.

Petrát viszont sehogy sem tudtam megérteni, megkedvelni. Tudja, egyszerűen tudja, hogy hülyeséget csinál, és mégis folytatja. Persze nyilván nem érdemelte meg azt, amit kapott, és utáltam is a többieket, akik csesztették őt, de ettől még Petra ugyanúgy egy buta lány.. mégis mit gondolt, hogy 4 éven keresztül titkolózni fog, és nem fognak kiderülni a dolgai az osztálytársai előtt? Legszívesebben felpofoztam volna, főleg amikor arra gondolt, hogy mennyire szégyelli az anyját.
Az is elég nyilvánvaló volt, hogy mit akar tőle valójában Bálint, amikor a srác felhívta magához, miután többször is elmondta, hogy a szülők nincsenek otthon, aztán csak úgy önti a piát a lányba, aki persze elfogadja... istenem, nem lehet valaki ennyire naiv.
Egyszerűen tudni kell nemet mondani, és kész.

Persze nem azt mondom, hogy megérdemelte. Amit a többiek tettek vele, az borzalmas, és az még rosszabb, hogy szinte senki sem állt ki a lány mellett, még a tanárok sem segítettek neki. Így hiába nem szívatta őt például Ákos, vagy Eszter, őket sem tudtam megkedvelni, mert meg sem próbálták leállítani a többieket, csak ültek és néztek, mint a birkák.

Nagyon jól le van írva, ahogy szép lassan mindenki kiközösíti Petrát, és ahogy a lány kezdi elveszíteni a reményt, hogy valaha is jobb lehet az élete. Még a buszsofőr is csúnyán néz rá, mindenki mutogat és nevet a háta mögött, és persze senki nem kérdezi meg, hogy mi az igazság, mert csak azt látják, ami abból a bizonyos videóból lejött nekik.
És igen, ez rohadt igazságtalan: hogy amíg Petrát mindenki utálja, és ribancnak nézik, addig Bálintot mindenki isteníti.
Amúgy Petra anyját nagyon nem csíptem, szerintem egy szülőnek ilyenkor az lenne a dolga, hogy őszintén elbeszélgessen a gyerekével és kiálljon mellette, megvédje, nem pedig az, hogy duzzogjon, és bunkózzon vele.

Külön pluszpont, amiért Magyarországon játszódik a sztori, mert nagyon jól bemutatja az itteni helyzetet, az emberek hozzáállását a dolgokhoz. Egyedül talán ez az "elit iskola" dolog volt eltúlozva egy kicsit, de még az sem zavart.

"Azok akik boldogok, el sem tudják képzelni, milyen kitaszítottnak lenni."

Az egyetlen bajom az volt, hogy néhány szereplő egy kicsit erőltetettnek tűnt. Ez főleg a "menőkre" volt igaz. Barbara a legjobb példa rá, a tipikus szőke, nagymellű, beképzelt p*csa, a suli méhkirálynője. És persze az elmaradhatatlan utánfutói, Kata és Csenge. Vagy a srácok: Zoli, Zsolt és Bálint, a menő parasztok. Néha egyszerűen túlzásnak tartottam a gondolkodásmódjukat, a tetteiket, nem tűnt életszerűnek. Az életkor se lett eltalálva szerintem, nehezen tudtam elképzelni, hogy ezek mind 14-15 éves diákok.
Felvetődött bennem az a kérdés is, hogy arról a bizonyos videóról hogy a fenébe tudhat másnapra mindenki, még a buszsofőr is? Érdekes volt az is, amikor Dávid elejtette a telefont, és emiatt a lehető legrosszabb embernek lett elküldve az sms, amit Petrának címzett volna. Ez a két dolog azért elég valószínűtlen, de olvasás közben nem igazán zavart, csak fura volt.

Na, de egy kicsit még vissza Dávidhoz. Imádtam, ahogy kibontakozik a kapcsolatuk Áronnal, és igaz, én az ellenkező nemhez vonzódok, azért itt most nagyon át tudtam érezni Dávid fájdalmát, és drukkoltam neki, hogy legalább az ő történetének legyen jó vége.

A vége... khm, igen. Egyszerűen brutális volt, kegyetlen, de imádtam! Nem is bántam, hogy már a könyv elején le lett lőve (haha, értitek) a poén, egész végig azt vártam, hogy kiderüljön, ki fogja majd rendezni azt a nagy balhét és miért. Persze a könyv felétől már nyilvánvaló volt, hogy ki fog megkattanni, de azért ez így is nagyot ütött.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, és köszönöm az írónak is az élményt! Tanulságos, megrázó sztori, bár a 18+ jelzőt azért egy kicsit túlzásnak tartom, főleg mert gimisekről szól, akik nincsenek is még 18 évesek. :D


Történet: 4/5
Főszereplő: 3/5 (Petra), 5/5 (Dávid)
Borító: 3/5
Kedvenc szereplő: Dávid, Áron