Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.
A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el! És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!
"A családban az öregek – anyu, a nagynénik, Papa – életcélja a szép tárgyak felhalmozása. Az nyer, akinek a legtöbb cucca van, amikor meghal.
De mit nyer? Ezt szeretném tudni."
A fülszöveg nem árul el sok mindent - nem véletlenül!
Ezt a könyvet igenis úgy kell olvasni, hogy semmit nem tudsz róla, mi fog benne történni. A legapróbb, leglényegtelenebbnek tűnő dolgok is spoilert tartalmazhatnak, úgyhogy nehéz írnom róla.
Tény, hogy olvastam már ehhez hasonló könyveket, és végig érezhető, hogy itt valami nagy csavar lesz a végén... addigra már kb húsz befejezést kidolgoztam magamban, de nem, nem, neeem, erre tényleg nem számítottam.
Ez a könyv darabokra törte a szívemet. Tényleg.
Tele van érzelmekkel, tele van fájdalommal, és ha befejezted, legszívesebben visszaugranál az elejére, és elolvasnád még egyszer úgy, hogy most már tudod a végét, és jobban átlátod a dolgokat. Mert minden apró részletnek jelentősége van.
Úgy álltam neki, hogy fogalmam sem volt, miről fog szólni. Párszor már szembejött velem ez a borító, de soha nem olvastam el, hogy miről szól, és az értékelésekbe se néztem bele. Eleinte jó pár dolgot nem is értettem, de ahogy haladtam előre a sztorival, egyszer csak azt vettem észre, hogy nem akarom, nem is tudom letenni.
A Sinclair család látszólag tökéletes. Gazdagok és gyönyörűek, és van egy magánszigetük, ahol a nyarakat töltik: a nagyszülők, a három lányuk, és lányaik gyerekei.
Cadence, Mirren, Johnny és Gat. Ők négyen a Hazudósok, legalábbis annak nevezik magukat. Négy gyerek, akik nem akarnak mást, csak szabadon élni. Egy olyan családban kell felnőniük, ahol a felnőttek mind manipulatív, önző, kétszínű alakok, és csak Harris nagypapa pénze érdekli őket. Rengeteg családi veszekedés után a Hazudósok úgy döntenek, hogy véget vetnek a szülők csatáinak, ami a pénz után folyik.
Főszereplőnk Cadence, vagyis Cady, aki próbál rájönni, mi a fene történt a "tizenötös nyáron" (azon a nyáron, amikor a Hazudósok tizenöt évesek voltak, azaz két évvel ezelőtt). Cady-vel ugyanis történt egy kis baleset, és jelenleg amnéziával küszködik. A Hazudósok nem válaszolnak a leveleire, még Gat sem, pedig Cady emlékszik, hogy a tizenötös nyáron még egy párt alkottak.
Senki nem árul el neki semmit, végül a család úgy dönt, hogy Cady ismét a szigeten töltheti a nyarat, hátha visszatérnek az emlékei.
"ISTEN HOZOTT A GYÖNYÖRŰ SINCLAIR CSALÁDBAN.
Egyikünk sem bűnöző.
Egyikünk sem függő.
Egyikünk sem vall kudarcot."
A három nővért legszívesebben pofoncsaptam volna. Pénz, pénz, pénz, mintha gondolni sem tudnának másra. A Hazudósokat viszont kedveltem, és nagyon együtt éreztem velük, ahogy próbálnak nem belefolyni a szülők viszályaiba, majd később megpróbálnak véget vetni neki. Néha ugyan tényleg sok volt Cady önsajnáltatása (SPOILER)
A leginkább Gatet tudtam megkedvelni, tetszett a gondolkodásmódja, és sajnálom, hogy nem ismerhetjük meg egy kicsit jobban.
Zseniálisak voltak a tündérmesék, amiken keresztül Cadence a családja helyzetét írja le. Imádtam a szigetet is, és a térképet a könyv elején, a családfával együtt (kell is, mert az elején még gyakran belezavarodtam, hogy ki kinek a gyereke).
És ott van az a pillanat, amikor minden kiderül. Na, ott darabokra törik az olvasó szíve. Szomorú, nyomasztó, de valahogy mégis tökéletes.
Történet: 5/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Gat
Nagyon sokan írták, hogy előre tudták a történet végét, de szerintem ezt nem lehet előre tudni. Minden egyes részletét nem lehet kitalálni!
VálaszTörlésEngem is nagyon megrázott ez a könyv, főleg az a rész, amikor a Hazudósok elköszönnek. A három nővért ugyanúgy utáltam, de szerintem a legkegyetlenebb a nagypapa volt... Cadyre viszont én sem tudok haragudni.
Igen, én is attól a résztől buktam ki leginkább. Nagyon kevés könyv van, amin sikerült elbőgnöm magam, de ez most tényleg kikészített, egy napig úgy mászkáltam utána, mint egy zombi. Nagy hatással volt rám. :)
TörlésSzerintem én még csak összesen 3 könyv miatt bőgtem el ennyire magamat, anyum egyszerűen nem akarta elhinni, hogy egy történet miatt zokogok annyira. Egyszerűen kifacsarta a szívemet...
TörlésÖrülök, hogy nem csak rám volt nagy hatással! Nagyon sok negatív kritikát olvastam róla és féltem is tőle, de szerintem mindenképpen megérte végigolvasni, még akkor is, ha a végkifejlet nem túl rózsás.