Darren Shan és Mr. Crepsley veszedelmes útra indulnak, egyenesen a vámpírvilág szívébe. De nemcsak a havas-jeges Vámpírok Hegyével kell megküzdeniük – az úton megelőzték őket a vérpisztolyok… Mi történik Darrennel, ha bemutatják a Vezérkarnak és a hercegeknek? Helyreáll-e embersége, avagy örökre beszippantja őt a sötétség? Egyvalami biztos: sohasem hitte volna, hogy ennyi halálos veszedelmet rejt a szertartás, mellyel befogadják a vámpírok klánjába.
Emlékszem, évekkel ezelőtt, amikor először olvastam a sorozatot, a kedvenc köteteim azok voltak, amik a Vámpírok Hegyén játszódtak. Nem tudom, hogy miután befejezem az újraolvasást, akkor is így leszek-e vele (mert bevallom, innentől kezdve már csak a fontosabb dolgokra emlékszem a történetből), de az biztos, hogy eddig ez a legizgalmasabb, legérdekesebb rész az eddigiek közül.
Végre kielégítő információkat kapunk a vámpírokról és a társadalmuk felépítéséről, ugyanakkor minél többet megtudunk, annál több kérdés merül fel. A Vámpírok Hegyét elolvasva már az is nyilvánvaló, hogy Mr. Tiny nem akárki, és hogy meghatározó szerepe lesz majd a későbbiek során.
Több új szereplő is megjelenik, nagy örömömre mind vámpírok: Seba Nile, aki Larten mestere volt régebben, Arra Sails, a harcias vámpírnő, Vanez Blane, a játékmester, Kurda Smahlt, a leendő vámpír herceg, valamint a jelenlegi hercegek: Paris Skyle, Mika ver Leth és Nyíl.
Emellett fontos szereplővé válik Mr. Tiny egyik törpéje, Harkat Mulds is, aki (először, mióta a törpe népség megjelent) megszólal, és érdekes dolgokat árul el magáról és a népéről. Az író elárulta, hogy eredetileg Harvey-nak nevezte el Harkatot, mert (SPOILER:) akkoriban még úgy tervezte, hogy Harkat előző életében Evra volt. (Vedd el a Harvey-ból az első és utolsó betűt, és a maradékot olvasd el fordítva! Tadaaam!)
Nagyon megsajnáltam Darrent, amikor arról írt, hogy már nem olyan a kapcsolatuk Evrával, mint régen. Nyolc év telt el azóta, hogy Darren félvámpír lett. Ő maga mindössze egy-másfél évvel tűnik idősebbnek, mint akkor volt, Evra teste viszont normálisan öregedett, és felnőtt. Mivel Darren jóval fiatalabbnak néz ki nála, nehéz úgy viselkednie vele, mintha egykorúak lennének, így mostanra már inkább felnőtt férfiakkal és nőkkel barátkozik. Azért persze még mindig fontos neki a főszereplő, így amikor Darren elindul a Vámpírok Hegyére, Evra is vele akar tartani, végül azonban a cirkusszal marad.
A Vámpírok Hegyét ugyanis nem egyszerű megközelíteni. A vámpíroknak a büszkeségük mindennél fontosabb, és ez amolyan erőpróba is egyben, így a suhanás, a kötél, a csizma és a kabát nem engedélyezettek az út során. Így aztán Darrenék útja nem könnyű, és a szereplők már itt is rengeteg kalandba keverednek.
Miután végre eljutnak az úti célhoz, az olvasó csak ámul és bámul. A termeket járva szinte láttam magam előtt az egészet, pedig a könyv nem bővelkedik a leírásokban. A szereplők mind érdekesek, de egy vámpír sem bánik kesztyűs kézzel Darrennel csak azért, mert gyerek. Ez alól talán Kurda a kivétel, akinek a személyisége jelentősen különbözik a többi vámpírétól, és igyekszik megvédeni a bajtól a főszereplőt. Kurda alapvetően kedvelhető karakter, ugyanakkor gyanakvásra adnak okot a hobbijai, és a vérszipolyokkal való kapcsolata.
A vámpír hercegek nem voltak túl szimpatikusak, nem igazán láttam logikát a döntésükben, bár addigra már rájöttem, hogy ők sem fognak kivételezni Darrennel,
A farkasokkal való rokonság elsőre furcsának tűnt, egy kicsit ellentétes az eddig megszokott "vámpír kontra vérfarkas" sztorikkal. Nem baj, mert amúgy nagyon cukik voltak, főleg a kölyök. Mondjuk Darren elég béna neveket adott szegényeknek... :D
A baljós üzenet, amit Harkat hozott Mr. Tiny-tól, biztossá teszi, hogy még sok izgalomban lesz része az olvasónak, nem is beszélve a próbákról, amiket Darrennek kell majd kiállnia. Ez az első függővég a sorozatban, úgyhogy gyakorlatilag lehetetlen nem vágyni a folytatásra. :)
Történet: 5/5
Főszereplő: 5/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Darren és Mr. Crepsley
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése