Tizenhat éve annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.
"A legnagyobb hóvihar is egyetlen hópehellyel kezdődik."
Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. Annyira vágytam már egy igazi, új fantasy regényre, és a Hó, mint hamu-ról rengeteg pozitív visszajelzést olvastam, mielőtt a kezembe került. A borító és a cím már alapból is felkeltette a figyelmemet, a fülszövegből pedig úgy gondoltam, ez lesz az a könyv, amire vártam.
Bizonyára túl sokat vártam tőle, mert most egy kicsit csalódott vagyok.
A történet nagyvonalakban a következő: Télországot lerombolta egy kegyetlen uralkodó egy másik királyságból. Megölte Télország királynőjét, a népet pedig munkatáborokba börtönözte. Van azonban néhány túlélő, akik elmenekültek: egy harcos, a trónörökös, egy árva lány aki katonának tanul, és még pár emberke, akiknek semmi jelentős szerepük nincs, csak úgy... vannak. Ez a kis csapat már 16 éve egyetlen célnak szenteli az életét, hogy megszerezzenek egy mágikus medált, ami segíthet a királyság visszaállításában, és a télországi nép kiszabadításában.
Meira egy 16 éves árva lány, az ő szemén keresztül láthatjuk a világot. Szerelmes Mather-be, Télország trónörökösébe, és hiába gyakorol vele olyan keményen, a csapat vezetője, Sir nem engedi őt veszélyes küldetésekre. Ettől a lány hasznavehetetlennek érzi magát, és folyamatosan azt hangoztatja, hogy ő katona, és nagyon is kemény, csak nem hagyják, hogy segítsen a nagyoknak.
Nem tudnám megmondani, miért nem nőtt a szívemhez, talán egyszerűen csak... túl unalmas volt. Meira tipikus tucatkarakter, aki szereti magát ismételgetni, és néha túl gyerekesnek találtam.
Másrészt, nekem ne mondja senki, hogy ez a kislány ilyen simán elintéz mindent, amit tapasztalt felnőtt harcosok 16 év alatt nem tudtak megcsinálni.
A mellékszereplőket sajnos nem ismerhetjük meg eléggé ahhoz, hogy szeressem őket. Matherben még láttam valami fantáziát az elején, de aztán ahogy előkerült Theron herceg, Meira egy csapásra el is felejtette, hogy kibe volt eddig szerelmes, és onnantól kezdve Mather alig szerepelt.
"Egy napon majd nem csak sötétben búvó szavak leszünk."
A naaaagy csattanót már a könyv elején ki lehet találni, ami azért eléggé visszavesz az élvezetből. Nem hinném, hogy létezik olyan olvasó, aki ne jött volna rá, vagy ne gondolt volna erre a lehetőségre, hiszen rengeteg árulkodó jel jön velünk szembe, például (SPOILER:) ahogy Mather nem szereti királynak nevezni magát, vagy hogy Sir nem engedi veszélyes küldetésekre Meirát és túlzottan óvni próbálja, vagy a legnyilvánvalóbb: hogy Hannah megjelenik Meira álmaiban, stb.
Annyira döcögősen indult az eleje, hogy eltelt egy kis időbe, mire végre megértettem a világ működését és felépítését, de az még most se teljesen tiszta, hogy Tavaszföld uralkodója, Angra miért is volt ennyire ellenséges a télországiakkal, miért rombolta le a várost. Nem tudom, hogy csak elkerülte a figyelmem, vagy tényleg nem volt megemlítve.
A leírásokat néha eléggé untam, sokszor túl száraz, a mágiáról pedig a fontos tudnivalókat az író szinte egyszerre zúdítja az olvasóra, nem csoda, hogy eleinte könnyű belezavarodni. Egy idő után úgy éreztem, hogy Meira folyamatosan önmagát ismétli. Ez amúgy bizonyos mondatrészekre is vonatkozik, nem is tudom, hányszor olvastam például hogy valaki "néz, csak néz"... :D
A cselekmény nagy része sablonos, szinte mindent előre ki lehet találni, ezért nekem nem volt különösebben izgalmas. A szerelmi háromszög is elég gyenge, de azért örültem, hogy nem annak van a legnagyobb szerepe a sztoriban.
Volt néhány vicces jelenet, a kedvencem amikor Meira a szolgálólányokkal veszekszik, mert nem akar illemtan órákra menni, vagy amikor Theron és Mather is félmeztelen, Meira meg valami olyasmit kérdez zavarában, hogy "Betiltották az inget Cordellben?" :D Szóval igen, voltak dolgok, amik azért tetszettek. Ilyen még például a különböző helyekről jött emberek káromkodásai (haha), vagy a télországiakra jellemző hófehér haj és kék szemek.
Én tényleg nagyon akartam szeretni, de ez most nem jött be annyira. Ennek ellenére senkit nem akarok lebeszélni róla, mert biztos nem véletlen az a sok pozitív vélemény a neten.
Történet: 3/5
Főszereplő: 2/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése