A vámpírok hegyének dermesztő folytatása A Próbák: a halál tizenhét neme, hacsak nem veszi pártfogásába a vámpírok szerencséje. Darren Shannek öt félelmetes próbát kell kiállnia, hogy bizonyítson a vámpírok klánja előtt vagy útja egyenesen a Halál Termébe vezet. De a Vámpírok Hegye titkos veszedelmeket rejt. Baljós erők gyülekeznek a sötétség leple alatt. A vérontás és árulás e lidérces honában még a halál is megváltás lehet.
A Halál Próbái kétségtelenül az eddigi legizgalmasabb kötet, hatalmas függővéggel a végén.
A cselekmény folyamatosan pörög. Darrennek szembe kell néznie a Halál Próbáival, hogy megvédje a saját, és Mr. Crepsley becsületét, és bebizonyítsa a vámpír hercegeknek, hogy igenis közéjük való. A próbák azonban sokkal nehezebbnek bizonyulnak, mint gondolta, arról nem is beszélve, hogy ha sikertelenül teljesíti valamelyiket, azonnal halálra ítélik.
Az írónak sikerült elérnie, hogy együtt izguljak Darrennel és aggódjak érte, annak ellenére hogy tudtam, mi lesz a könyv vége. Különben is egy 12 kötetes sorozat ötödik részéről van szó, tehát az olvasó szinte biztos lehet benne, hogy a főszereplő nem fog meghalni. Viszont Darren (az író) cseppet sem kíméli Darrent (a karaktert), a Lángok Terménél a szívem szakadt meg érte.
A próbák nagyszerűen le voltak írva, elég részletesen, de mégsem voltak túlságosan elhúzva.
Az író elárulta, hogy néha megkérdezik tőle (ami amúgy bennem is felmerült), hogy mi lett volna az utolsó, ötödik próba. Valójában ő sem tudja, mert a kezdetektől fogva úgy tervezte hogy (SPOILER) Darren próbái félbeszakadnak. A személyes kedvencem amúgy a Vízi Labirintus volt. :)
A vámpírok ezúttal kifejezetten bosszantottak.
Már az előző kötet végénél is ledöbbenti az olvasót a hercegek könyörtelen döntése, itt viszont már tényleg túlzásnak éreztem ezt a süketelést a becsületről, és arról, hogy Darrent az egyik pillanatban még ünnepelik, a következőben meg már ki akarják végezni (megint valami olyan dolog miatt, amiről még csak nem is ő tehet).
Egyébként is igazságtalan dolog Darrent küldeni a próbákra azért, mert Mr. Crepsley a fiú akarata ellenére félvámpírt csinált belőle bocsi Larten, tudod hogy imádlak. Igazán ráférne már a vámpírok régi rendszerére egy kis újítás, mert ez a gyerekbántalmazás nagyon nem okés...
Ugyanakkor nagyon csodálom Darrent, hogy ahelyett, hogy panaszkodna és kiverné a hisztit, egyszerűen elfogadja a kihívást és bátran szembenéz a próbákkal, még akkor is, ha tudja hogy nincs sok esélye. Imádom, hogy ahelyett, hogy Mr. Crepsley-t hibáztatná, részben az ő becsületéért is harcol, ettől csak még szívszorítóbb volt az egész küzdelem. Az pedig, hogy (SPOILER) tulajdonképpen elbukik a negyedik próbánál, valahogy életszerűbbé teszi az egészet. Túl fantasztikus és giccses lett volna, ha minden olyan simán megy neki.
Elég sok dologban egyetértettem Kurdával, és bár tudtam hogy ez lesz, azért sajnáltam, hogy egy ilyen jó karakterből, aki végre behozná az újításokat, (SPOILER) árulót kellett csinálni.
Harkat még mindig nagyon cuki, és volt néhány aranyos jelenet Mr. Crepsley-vel is, például az elején, amikor zavarba jön, ahogy Darren Arráról kérdezősködik. Vagy a kedvencem, amikor Darren azt mondja neki a Lángok Terme előtt, hogy büszke rá, hogy az inasa lehetett.
Összességében imádtam ezt a részt a sok bosszankodás ellenére. Azt hiszem, én nem lennék jó vámpír... :D
Történet: 5/5
Főszereplő: 5/5
Borító: 3/5
Kedvenc szereplő: Darren és Mr. Crepsley
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése