A világszerte méltán népszerű írónő új regénye olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak? Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjon minket a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté? Homokba dughatjuk-e a fejünket, vagy ezzel csak saját magunkat és gyermekeinket veszélyeztetjük? Lehet, hogy nem elég jól, nem elég okosan szeretjük õket, és így nem is tudjuk megvédeni õket se maguktól, se a világtól?
A helyszínünk Sterling, New Hampshire. A 17 éves Peter élete maga a pokol: óvodás kora óta folyamatosan bántalmazzák és megalázzák őt a többiek. Legjobb barátja, Josie Cormier egy időben megvédte őt a zaklatóitól, de mára már ő is a menők közé tartozik, nem áll szóba Peterrel és nem is áll ki mellette. Josie barátja a hokicsapat egyik nagymenője, Matt, és onnantól kezdve, hogy kiderül, Peter gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt, a helyzet csak még rosszabb lesz.
Aztán egy nap Peter megelégeli a megaláztatásokat, és egy iskolai lövöldözés során bosszút áll azokon, akik bántalmazták őt.
Ez talán fura, de még soha nem olvastam az írónőtől korábban. A Tizenkilenc perc volt az első könyvem tőle, amiről elég nehéz véleményt írnom, mert nem is igazán tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem.
"Ha valaki mindig arra figyel, hogy az emberek mit gondolnak róla, akkor vajon nem felejti el, kicsoda ő igazándiból? Mi van, ha az arc, amit a világ felé fordít, csak egy maszk, ami alatt semmi sincs?"
A témaválasztás merész, de tetszik, mert igenis egy valós problémáról van szó. Szerintem a diákok nagy része már volt hasonló helyzetben, amikor a társai kicikizték, megalázták, gúnyolták, esetleg kiközösítették, vagy ne adj isten bántalmazták. A legtöbb esetben ez a helyzet szerencsére nem tart sokáig, de előfordul, hogy egy diákra rászállnak a többiek, nem hagyják békén, hanem újra és újra zaklatják őt, és ezzel megkeserítik a középiskolás éveit.
Áldozat pedig bárkiből válhat, de leggyakrabban a félénk, visszahúzódó gyerekek lesznek a célpontok, akik nem tudják magukat megvédeni.
És Peter is éppen ilyen. Bemegy a suliba, összefut a menőkkel, akik valamilyen formában zaklatni kezdik, ő pedig csak csöndben kivárja a végét, amíg végre békén hagyják. Aztán hazamegy, majd megint suliba, és kezdődik az egész elölről.
Egészen addig, amíg egy nap betelik a pohár, és lövöldözni kezd az iskolában. Tizenkilenc perc alatt Peter több diáktársát megöli, még többet pedig megsebesít.
Nekem egy kicsit csalódást okozott a könyv. Rengetegen dicsérték, ezért talán túl nagy elvárásokkal álltam neki, de én nagyon soknak éreztem ezt az 550 oldalt... néhol vontatott volt, gyakran eluntam magam és úgy éreztem, nem haladunk semerre, tele van felesleges részekkel. A szereplők közül senki nem nőtt a szívemhez különösebben, nem tudtam nekik drukkolni. Az ember azt hinné, hogy szeretni fogja, vagy legalábbis szimpatizálni fog a szegény, elnyomott, bántalmazott kis diákkal, de Peter nem ezt hozta ki belőlem, hiszen ártatlanokat is megölt. Persze sajnáltam őt, és utáltam Mattet, Drew-t, meg a többieket, akik zaklatták, de a tetteivel akkor sem értettem egyet, szerintem nem ez volt rá az egyetlen megoldás.
Ráadásul ez a rengeteg szemszög tök fölösleges volt, csak összezavarja az olvasót, és valahogy olyan személytelenné teszi az egészet.
De ha már ennyire elnyújtottuk a sztorit, nem értem, miért kellett a végét így összecsapni. Nem, nem találtam ki, mi lesz a csattanó, de még így sem szólt akkorát, főleg mert nem is volt rendesen megmagyarázva. SPOILER: Oké, Josie és Matt kapcsolata azért nem volt olyan habosbabos, mint azt külső szemmel hinni lehet, de akkor sem értem az okát, hogy miért tette ezt Josie... és hogy utána akkor miért gyászolta Mattet ennyire. Kíváncsi lettem volna arra is, hogy mi lett az ő ügyével végül.
"Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?"
Témájából adódóan a könyv felvet egy csomó kérdést, de nem igazán lettem okosabb olvasás után sem. Visszaüssön-e, akit bántalmaznak? Beavatkozzon-e egy kívülálló, ha látja, hogy valakit zaklatnak az iskolában? Álljunk be a sorba és csináljuk azt ami menő, hogy elfogadjanak minket, vagy vállaljuk fel magunkat? Mit tegyen a szülő, és a tanár?
Azt azonban nagyon jól bemutatja a könyv, hogy milyen hatással lehet egy ilyen esemény az egyes emberekre.
Történet: 3/5
Főszereplő(k): 2/5
Borító: 2/5
Kedvenc szereplő: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése