AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szerettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?
Nulla elvárással álltam neki az olvasásnak, igazából azt se tudtam, miről szól majd a sztori. A könyv hátulján a fülszöveg alig árul el valamit, csak valami angyalokról hadovál, amivel sikerült egy kicsit megtévesztenie. Olyasmire számítottam, mint az Angelfall (ha már gonosz angyalok..), de persze köze nincs hozzá a sztorinak.
Igazából végig olyan érzésem volt, hogy ezt a sztorit én már olvastam valahol... innen-onnan összeollózott történetről van szó, egy kis Párválasztó, egy kis Trónok Harca, egy kis Éhezők viadala, meg egy kis X-men.
"A régi tündérmesékben eljön egy hős. De minden hősöm eltűnt vagy meghalt. Értem senki nem jön el."
Egy olyan világban járunk, ahol a különleges képességekkel bíró Ezüstök uralkodnak az egyszerű emberek, azaz a Vörösök felett. Utóbbiak koszos kis falvakban élnek, és keményen meg kell dolgozniuk mindenért. Ha nem találnak maguknak munkát 18 éves korukig, az Ezüstök besorozzák őket.
Főszereplőnk, Mare Borrow 17 éves, így még van egy éve, mielőtt csatába küldik. Húgával, Gisával ellentétben neki nincs munkája, viszont az idők során profi zsebtolvaj lett belőle. Három bátyját már besorozták, így most csak Gisával és a szüleivel él.
Amikor legjobb barátja, Kilorn elveszíti a munkáját, Mare mindenképp segíteni akar neki elmenekülni az Ezüstök elől. Így találkozik Farley-vel, egy lánnyal, aki egy kisebb vagyonért cserébe hajlandó megszöktetni mindkettejüket. Bár Mare tudja, hogy elég reménytelen a helyzetük, veszélyes akcióra vállalkozik: ezúttal Vörösök helyett Ezüstöket fog kizsebelni. Csakhogy a dolog nem úgy sül el, ahogy tervezte, ráadásul még a húga is komolyan megsérül.
Aznap este főhősünk találkozik egy fiúval, akinek elmeséli, milyen szorult helyzetben van. Arra nem is számít, hogy nem sokkal ezután ez a srác a király palotájában szerez neki állást.
 |
| Farley |
Innentől kezdve tovább bonyolódnak az események. Kiderül, hogy ki is valójában ez a fiú, és belecsöppenünk egy Párválasztóba, ahol Mare-nek sikerül felhívni magára a figyelmet. Nem is akármivel, ugyanis főhősünknek bár vörös a vére, az Ezüstökhöz hasonlóan különleges erőt birtokol, aminek többek között maga a király és a királynő is szemtanúja lesz...
Viszonylag nehezen indult be a sztori, de a végére egész jónak éreztem, főleg az utolsó pár fejezetet, ahol csak úgy pörögnek az események.
Több váratlan fordulat is van, de nem igazán sikerült meglepniük, ami egy kicsit visszavett az élményből.
Emellett sokszor nem értettem egyet a főszereplővel. Nem is nőtt túlságosan a szívemhez, de ezzel nem csak vele vagyok így. A két herceget se tudtam hova tenni, egyszer megszerettem őket, aztán csináltak valamit, ami miatt már nem voltak olyan szimpatikusak, aztán megint kibékültem velük, stb. SPOILER: azért kár, hogy Maven ilyen seggfej lett a végére, pedig ő egész normális karakternek tűnt. Mondjuk nem igazán lepett meg, hogy csak megjátszotta magát, hiszen gyanúsan sokszor utalnak rá, hogy "az anyja fia", meg hogy Mare-nek nem kéne megbíznia benne... ha ezek nem lettek volna, akkor sokkal hatásosabb lett volna az árulása.
"Azt hiszem, te vagy a jövő. Azt hiszem, te vagy az új hajnal."
A királynő engem nagyon durván Cersei-re emlékeztetett a Trónok harcából. Igazából valamiért az elejétől fogva úgy képzeltem el, mint őt, de aztán a végére kiderült, hogy több a hasonlóság, mint hittem. Egy sunyi dög, de a gyerekéért ölni is képes.
Maven és Cal közül sokáig Calnek drukkoltam, aztán Mavennek, aztán megint Calnek... húú, azért voltak itt hullámvölgyek! Ez mondjuk nem feltétlenül rossz, mert legalább itt tényleg nincs tökéletes szereplő, hibázik mindenki, elég rendesen. Ettől valahogy emberibbek lesznek a karakterek.
Imádtam az Ezüstök különféle képességeit! Akárhány könyvben olvasok ilyenekről, sehogy se tudom megunni. Itt például Cal és Maven képesek uralni a tüzet, a királynő pedig egy suttogó, aki belelát mások gondolataiba, és képes rájuk kényszeríteni a saját akaratát.
Mare ugyan nem Ezüst, mégis van képessége, a többiek ezért néha "kis villámlány"-nak nevezik őt.
Bár szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle, azért nem csalódtam benne, egész élvezhető volt, főleg a könyv második felében. Egy kicsit több akciót elviseltem volna, de arra még ott van ugye a folytatás, amit kíváncsian várok.
Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Cal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése