Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni…
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?
Na, hát ilyen antihősről sem olvastam még! Főszereplőnk, Jorg még csak tizenhárom éves, de ez senkit ne tévesszen meg, mert nem egy gyerekkönyvről van szó.
Ahogy a fülszövegből is kiderül, Jorg egy gyilkos rablóbanda vezére, de valójában a király fia is egyben. Tíz éves korában fordított hátat az apjának, amikor úgy döntött, hogy a saját maga, egyedül bosszulja meg anyja és kisöccse halálát, akiket Renar gróf emberei öltek meg, és ő tehetetlenül nézte végig az egészet. Az eset óta tulajdonképpen érzéketlen mások szenvedésére, könyörtelen vezér lett belőle.
Nem is nagyon lep meg, hogy ennyire megosztó ez a könyv. Már csak a főszereplő miatt sem, aki 13-14 évesen már gyilkos és erőszaktevő. Én mégis azok közé tartozom, akiknek bejött a könyv. Érdekes volt, főleg a lélektani része, a cselekmény pedig csak rátett egy lapáttal: amilyen brutális, olyan olvasmányos a stílusa. Egy kicsit a Trónok harcára emlékeztetett, meg úgy igazából Jorg is olyan, mintha valaki összegyúrta volna Joffrey-t és Ramsay-t. Lehet, hogy én se vagyok normális, de nekem tetszett az eredmény!
Tetszik, hogy nincs teljesen egyértelműen leírva, hogy miért olyan a világ amilyen, és bizony oda kell figyelni, ha meg akarjuk érteni a dolgokat. Azért a közepe felé már szépen kezd kibontakozni, hogy egy disztópiáról van szó, nem egy átlagos, középkori fantasy-ról, ahogy azt az elején gondolnánk. A könyv végére azért még maradnak bőven megválaszolatlan kérdések, de ez még csak a trilógia első része. Több helyen is olvastam, hogy a másik két kötet még jobb is, mint az első, úgyhogy hamarosan bele is vágok a folytatásba.
Kezdetben nekem túl sokan voltak a rablóbanda tagjai ahhoz, hogy minden nevet és arcot megjegyezzek. A könyv végére azért jelentősen csökken a számuk: könnyű meghalni ebben a könyörtelen világban. Makin és a Núbai volt köztük az a kettő, akik szimpatikusak voltak, ők Jorg leghűségesebb követői. A többiek nem nőttek a szívemhez (mondjuk nem is igazán ismerhetjük meg őket), Jorg apja, Olidan király meg aztán főleg. Azért Katherine-re kíváncsi vagyok, hogy lesz-e vele valami, egyelőre nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá.
Imádtam, hogy két idősíkban játszódik a sztori, ugyanis visszatekintünk a négy évvel ezelőtti eseményekre, amikor Jorg szemtanúja lesz az anyja és az öccse lemészárlásának, majd hónapokig szenved a saját sérüléseitől. Így sokkal érthetőbb, hogy a jelenben játszódó részekben Jorg miért olyan, amilyen.
Összességében nekem tetszett a könyv, izgalmas és különleges volt, nem olyan, amilyet általában olvasni szoktam. Voltak benne klisés jelenetek és egyéb furcsaságok, de mindenképp megéri elolvasni, ha nincs bajod a káromkodással, vérengzéssel.
Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Makin, Jorg
Na, hát ilyen antihősről sem olvastam még! Főszereplőnk, Jorg még csak tizenhárom éves, de ez senkit ne tévesszen meg, mert nem egy gyerekkönyvről van szó.
Ahogy a fülszövegből is kiderül, Jorg egy gyilkos rablóbanda vezére, de valójában a király fia is egyben. Tíz éves korában fordított hátat az apjának, amikor úgy döntött, hogy a saját maga, egyedül bosszulja meg anyja és kisöccse halálát, akiket Renar gróf emberei öltek meg, és ő tehetetlenül nézte végig az egészet. Az eset óta tulajdonképpen érzéketlen mások szenvedésére, könyörtelen vezér lett belőle.
Nem is nagyon lep meg, hogy ennyire megosztó ez a könyv. Már csak a főszereplő miatt sem, aki 13-14 évesen már gyilkos és erőszaktevő. Én mégis azok közé tartozom, akiknek bejött a könyv. Érdekes volt, főleg a lélektani része, a cselekmény pedig csak rátett egy lapáttal: amilyen brutális, olyan olvasmányos a stílusa. Egy kicsit a Trónok harcára emlékeztetett, meg úgy igazából Jorg is olyan, mintha valaki összegyúrta volna Joffrey-t és Ramsay-t. Lehet, hogy én se vagyok normális, de nekem tetszett az eredmény!
Tetszik, hogy nincs teljesen egyértelműen leírva, hogy miért olyan a világ amilyen, és bizony oda kell figyelni, ha meg akarjuk érteni a dolgokat. Azért a közepe felé már szépen kezd kibontakozni, hogy egy disztópiáról van szó, nem egy átlagos, középkori fantasy-ról, ahogy azt az elején gondolnánk. A könyv végére azért még maradnak bőven megválaszolatlan kérdések, de ez még csak a trilógia első része. Több helyen is olvastam, hogy a másik két kötet még jobb is, mint az első, úgyhogy hamarosan bele is vágok a folytatásba.
Kezdetben nekem túl sokan voltak a rablóbanda tagjai ahhoz, hogy minden nevet és arcot megjegyezzek. A könyv végére azért jelentősen csökken a számuk: könnyű meghalni ebben a könyörtelen világban. Makin és a Núbai volt köztük az a kettő, akik szimpatikusak voltak, ők Jorg leghűségesebb követői. A többiek nem nőttek a szívemhez (mondjuk nem is igazán ismerhetjük meg őket), Jorg apja, Olidan király meg aztán főleg. Azért Katherine-re kíváncsi vagyok, hogy lesz-e vele valami, egyelőre nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá.
Imádtam, hogy két idősíkban játszódik a sztori, ugyanis visszatekintünk a négy évvel ezelőtti eseményekre, amikor Jorg szemtanúja lesz az anyja és az öccse lemészárlásának, majd hónapokig szenved a saját sérüléseitől. Így sokkal érthetőbb, hogy a jelenben játszódó részekben Jorg miért olyan, amilyen.
Összességében nekem tetszett a könyv, izgalmas és különleges volt, nem olyan, amilyet általában olvasni szoktam. Voltak benne klisés jelenetek és egyéb furcsaságok, de mindenképp megéri elolvasni, ha nincs bajod a káromkodással, vérengzéssel.
Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Makin, Jorg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése