Váratlan események bolygatják fel Tokió lakóinak életét. Egy terrorista csoport jelenik meg a város területén belül, akik már felbukkanásukkor ellopnak egy igen veszélyes dolgot, ami lényegében egy atombomba. A dolog ráadása, hogy csupán két fiatal srác – akik a Nine, illetve a Twelve sorszámnevet viselik – alkotja ezt a csoportot, melyet Sphinxként ismer meg a világ. Különös s kissé furfangosnak tekinthető rejtvényeikkel teszik próbára a várost, azon belül is az azt védő rendi erőket. A rejtvények megoldása ugyanis az egyetlen kulcs a városon belül elrejtett bombák hatástalanítására. Legnagyobb segítsége ezen erőknek a történetben hamar szerepet kapó Shibazaki Kenjirou. S mégis, idővel rá kell jöjjünk, hogy mégsem egy szokványos terrorista csoporttal állunk szemben, hanem két olyan emberrel, akik tettei mögött komoly cél húzódik. Az események közepette válik fontos szereplővé Mishima Lisa is, aki a Sphinx cinkosává válik, illetve Five, aki sokkal inkább az őket üldöző erőkhöz sorolható.
(forrás: AnimeAddicts)
Egy újabb anime értékeléssel jövök, csak hogy ilyen is legyen azért legalább egyszer egy hónapban. Ezúttal elég friss az élmény, a Zankyou no Terror ugyan 2014-es anime, és már egy ideje szemeztem vele, csak most jutottam el odáig, hogy meg is nézzem.
Az első rész szerintem elég ütősre sikeredett, ráadásul egy rakás kérdőjelet hagyott bennem, ezért lelkesen, nagy elvárásokkal álltam neki a folytatásnak. Maga az alapötlet nekem nagyon tetszett: adott két kamasz srác, akik ketten egy terrorista csoportot alkotnak, és magukat Sphinx-nek nevezik. Az Internetre feltöltött videóikban rejtvényeket adnak fel a rendőrségnek, amiket ha sikerül megoldaniuk, hatástalaníthatják a bombákat. A videókból azonban (bár a terroristák maszkban vannak) világosan látszik, hogy fiatal srácokról van szó, így hát mindenkiben felmerül a kérdés, hogy vajon miért csinálják ezt, ahelyett, hogy tanulással, csajozással és bulizással töltenék az idejüket, mint minden más, normális tinédzser?
Néha volt egy kis Death Note feelingem, de ez ne tévesszen meg senkit, mert a kettőnek köze nincs egymáshoz.
Ha a karaktereket nézzük, sokkal-sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőlük. Mondjuk 11 rész nem túl sok, így talán nem is kéne csodálkoznom azon, hogy a szereplők ennyi idő alatt nem nőttek a szívemhez. A nyomozót, Shibazakit kedveltem (bár elég furcsa, hogy a rendőrök közül egyedül neki van annyi esze, hogy meg tudja oldani a rejtvényeket), és Sphix 2-nek, azaz Twelve-nek is voltak jó pillanatai, de Nine és Lisa (jesszus, főleg Lisa!) nem lettek a kedvenceim, ők leginkább olyanok, mint egy üres bábu. Csak Lisánál ehhez még hozzá jött az is, hogy iszonyú idegesítő volt az életképtelensége. Pedig az elején még úgy-ahogy szimpatizáltam vele a nehéz helyzete miatt (zaklatják a suliban, ráadásul az anyja is az "elviselhetetlen" kategóriába tartozik), onnantól kezdve, hogy a Sphinx srácokkal kezd lógni, csak hátráltatni tudja őket.
Még akihez nagy reményeket fűztem, az Five volt, de úgy érzem, nem igazán kezdtek vele semmit a készítők.
Na de a sztori viszont nagyon jó, a végére minden értelmet nyer és szépen összeáll, ráadásul az utolsó rész elég nagy hatással volt rám, főleg mikor (SPOILER) Tweve-t lelövik, bár amúgy sem várt volna rá szebb sors, de azért elég megrázó volt.
Illetve voltak még nagyon jó pillanatok, a legnagyobb kedvencem az óriáskerekes jelenet, amikor Twelve megpróbálja lehetetlen idő alatt hatástalanítani a Lisára erősített bombákat. Összevissza izgultam magam, a zene alatta pedig csak hab volt a tortán! *-*
Na igen... az OP és az ED nekem nem jött be, de az aláfestő zenék zseniálisak, és nagyon sokat hozzáadnak a hangulathoz.
Összességében mivel elég rövidke, szerintem ennyi időt azért simán megéri rááldozni. A karakterek terén gyenge, de a sztori tele van váratlan fordulatokkal, izgalmas és megható jelenetekkel, jó kis háttérzenékkel. Nálam a pontozásnál főleg a befejezés húzta fel nagyon... szomorú, de így tökéletes, ahogy van.
10/8
Kedvenc szereplő: Shibazaki, Twelve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése