Ergo Proxy

Aki szeret agyalni, szereti a filozófiát, a sötétebb hangulatot, az elvont dolgokat, az imádni fogja ezt az animét.

Már nem is emlékszem, hogyan "találkoztam" először az Ergo Proxy-val, de azt tudom, hogy a képek és a tartalom alapján nagyon bejött, és már alig vártam, hogy láthassam. Aztán amikor megnéztem az első részt, elég csalódott lettem: nem olyan volt, mint amire számítottam. De mivel utálom félbehagyni a dolgokat, gondoltam, adok neki még egy esélyt, úgyhogy továbbmentem a következő részre. Ebből pedig az lett, hogy néhány nap alatt végignéztem az egész sorozatot.

Ergo Proxy

Az éppen pusztuló Földön járunk, ahol a levegő mérgező, és ahol mindig sötét van. Létezik azonban egy Romdeau nevű város, ahol a polgárok és a bevándorlók biztonságban élhetnek. Robotok (vagy ahogy itt hívják őket: autoreiv-ek) segítik őket mindenben.

Néhány autoreiv-et azonban megfertőz egy Cogito nevű vírus, aminek köszönhetően a robotok öntudatra ébrednek és gyilkolni kezdenek. Főszereplőnk, Re-l Mayer felügyelő nyomoz az ügyben autoreiv partnerével, Iggy-vel, és közben találkozik egy ismeretlen lénnyel. Ám amikor jelenti az esetet a központnak, azok úgy tesznek, mintha a dolog meg sem történt volna, és Re-l rájön, hogy valamit titkolnak előtte. Amikor nyomozásba kezd, mindössze egyetlen szó az, amit talál: Proxy. Re-l nem tudja, mit jelent, de hamarosan kiderül, hogy egy Vincent nevű bevándorló valamilyen kapcsolatban áll a titokzatos Proxy-val. Így hát csatlakozik hozzá, hogy többet tudjon meg a lényről.

Nem egy pörgős animéről van szó. Igazából az egész cselekményt össze tudnám foglalni három mondatban. Nagyon lassan halad a történet, néha volt egy-két izgalmas rész, de alapvetően inkább olyan filozofikus műnek mondanám. Sokáig teljes sötétségben tapogatóztam, fogalmam sem volt, hogy miről szólt az éppen megnézett epizód, és csak jóval később estek le a dolgok.

A hangulat nem valami vidám, elég sötét, darkos, és hát valljuk be, egy kicsit lehangoló (legalábbis nekem az volt már néha).

A zene viszont csodás, főleg az opening (lejjebb láthatjátok), és az ending is tökéletesen passzol a sorozathoz.

Re-l Mayer egy agyonsminkelt, kissé arrogáns, rideg lány, egyszerre imádtam és utáltam. Mellesleg a kormányzó unokája.

A másik főszereplőnk, Vincent Law, pont az ellentéte: egy szerény srác, aki szerelmes Re-l-be, és aki nem emlékszik a múltjára.

Harmadik főszereplőnek kapunk egy fertőzött (vagyis öntudatra ébredt) autoreiv-et, Pino-t. Ő egy társ-típusú autoreiv, aki úgy néz ki, mint egy kislány. Kíváncsi, ártatlan, és nagyon makacs tud lenni. 

A szereplők érdekes átalakuláson mennek át. Persze a jellemüket tekintve, bár jó volt látni azt is, hogy Vincent végre kinyitja a szemét, reméltem, hogy nem marad végig olyan csíkszemű, mert már nagyon idegesített (aki látta, érti..). :D Tök szép volt a grafika meg minden, erre beraknak egy olyan srácot főszereplőnek, aki iszonyú bénán néz ki. De szerencsére ahogy a jelleme, úgy a kinézete is változik.

Tehát Re-l egy kicsit felenged a végére, nem lesz olyan arrogáns és komor, ellenben Vincent egy kicsit megkomolyodik.

Mikor elértem a sorozat végére, értetlenül ültem egy darabig, nem kis fejfájást okozott, hogy összerakjam a dolgokat, és itt jöttem rá, hogy valószínűleg nem figyeltem eléggé. A magyarázatokat ugyanis apránként tudhatjuk meg a történet során, néhány rövid megjegyzésből és utalásokból. Miért lett olyan a Föld, amilyen, stb. Szóval nagyon résen kell lenni, ha nem akarunk értetlenül bámulni az utolsó rész végénél.

Itt jön a képbe az a bizonyos két rész, az egyik a kvízműsoros, a másik a vidámparkos (talán a 11. és a 19. epizód? nem emlékszem), amiket sokan feleslegesnek és értelmetlennek gondolnak. Tény, hogy nem igazán passzolnak a történet hangulatához, de elég sok információ derül ki bennük, amik az utolsó részben fontosak lehetnek.

Érdemes többször is megnézni a sorozatot, az a tuti. Úgy majd minden meg fog világosodni. Azt hiszem, kell egy alapműveltség, a mitológia, a vallás és a filozófia ismerete ahhoz, hogy igazán megértsük a dolgokat.

Összességében tehát egy elgondolkodtató, filozofikus sci-firől van szó, amiben nem az akción van a hangsúly. Csak akkor élvezhető igazán, ha minden kis részletet megértünk (bár ez nem az a tipikus hétvégi, szórakoztató sorozat, kell hozzá egy bizonyos hangulat).

Különösebb problémám nem volt vele, az első három rész után már nem untam, és egyre érdekesebbnek találtam. A zenéért hatalmas pluszpont jár, és a végén a csattanó miatt is.

Nem lett kedvenc, nekem túl nehezen követhető, de miután megértettem a lényeget, elég nagy hatással lett rám (legalábbis napokig agyaltam rajta), ezért:

10/7

Kedvenc szereplő: Pino