2015. január 25., vasárnap

Rachel Hawkins: Démonüveg

Amikor belekezdtem a Hex Hall sorozatba, még nem gondoltam volna, hogy egy ennyire izgalmas történetről van szó, inkább csak valami laza tinilányos sztorinak hittem. És tulajdonképpen az első kötet (részben) tényleg ilyen, de a Démonüvegben már igazán felpörögtek az események.


Leírás:
Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.
Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.
De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis?


Mint az előző kötet, ez is kiolvasható néhány óra alatt. Elég rövid, és rengeteg dolog történik benne, de mégsem érzi azt az olvasó, hogy összecsapott. Sehol egy felesleges sor, egy percig sem unatkoztam. Igaz, kellett egy kis idő, mire igazán beindult a történet, de addig is megismerhetjük az új szereplőket és az új helyszínt.

Ezúttal nem a Hekaté Hall falai között játszódik a történet, Sophie ugyanis a nyári szünetet az apjával tölti, aki megpróbálja lebeszélni a lányt a megfosztásról. Örülök, hogy végre megismerhettük őt is, már annyiszor volt róla szó az előző részben, és ott hiába vártam, hogy megjelenjen.. Alapvetően szimpatikus volt, bár az első kötetben úgy lett beállítva, mintha valami szigorú nagyfőnök lenne, itt kiderül, hogy bármit megtenne a családjáért.

Elodie-t az előző részben utáltam, de itt most szellemként egész vicces volt, gondolom azért békéltem meg vele, mert végre csöndben van.

Sophie még mindig imádnivaló a szarkazmusával és a bénázásaival, semmit sem változott az előző részhez képest. A londoni kiruccanásra magával viszi a legjobb barátnőjét, Jennát (aki még mindig cuki, de nem igazán kap fontos szerepet), valamint velük tart Cal is, akiről érdekes dolgok derülnek ki. Például hogy miféle kapcsolat fűzi őt Sophie-hoz.
Amin igazából még nem is akadtam ki, de a szerelmi háromszög már egy kicsit betett nekem. Oké, tudom hogy minden könyvbe kell egy szerelmi háromszög, de itt most egy kicsit feleslegesnek érzem. Elvégre Sophie választása annyira egyértelmű, hogy szinte a képünkbe ordít.
Mert mindig a rosszfiúk nyernek. Mindig.

"Az a szerelem az egyetlen valódi dolog hosszú idő óta. Te vagy az egyetlen valódi dolog."

Egyébként nem csak a szerelmi háromszög kiszámítható, hanem sok minden más is. Ilyen például Archer megjelenése, ami igazából beindítja a cselekményt, addig ugyanis nem sok minden történik.
Ellenben Casnofféknak sikerült meglepniük, de itt most nem akarok spoilerezni. :)

Mint ahogy az a fülszövegből is kiderül, jön két új démon: Nick és Daisy, akik egy párt alkotnak, viszont nem emlékeznek a múltjukra, így arra sem, hogy ki tette őket démonná. Különösebben nem voltak szimpatikusak, inkább olyan semlegesnek mondanám őket. Feltűnik még néhány Tanács-tag is, de nem igazán ismerjük meg őket.

Egy dolog van, ami nem tetszett a könyvben, ez pedig a vége. Nem a függővég, mert azt már megszokhattuk, hanem Sophie döntése. (SPOILER!) Most komolyan, ki hagyná ott az apját, a szerelmét és a barátait egy égő épületben, anélkül, hogy megpróbálna segíteni? Számomra felfoghatatlan.

Nem éreztem annyira kidolgozottnak ezt a részt, a főszereplőnkben elég nagyot csalódtam a végén, ráadásul a borító előtt is értetlenül állok: mit keres ott az a macska?
Ezek miatt most kevesebb pontot adok rá, de ettől függetlenül még mindig szeretem ezt a sorozatot. Pörgős, izgalmas, vicces, megvan benne minden, ami kell.

A vége pedig elég nagyot üt, úgyhogy IDEAKÖVETKEZŐRÉSZT!

Ja és amúgy Team Archer.

Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Sophie, James (Sophie apja), Archer

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése