A Rhode Island-i Providence békebeli árnyékában Nina Grey váratlanul Menny és Pokol összecsapásának középpontjába csöppen. Miközben keservesen igyekszik megbirkózni édesapja nemrégiben bekövetkezett halála miatti gyászával, véletlenül - vagy legalábbis ő azt hiszi - megismerkedik Jared Ryellel. Bár a fiatalember lehengerlően jóképű megjelenése és titokzatos képességei kellemesen elterelik a figyelmét, hamarosan világossá válik, hogy Jared többet tud Nináról, mint a Brown Egyetemen a barátai. Amikor már több a kérdés, mint a válasz, Jared mindent kockára tesz hogy megtartsa a lányt, akinek megmentésére született, éspedig úgy, hogy elárulja a titkot, amelynek megőrzésére felesküdött. Amikor Nina apjának korábbi társai követni kezdik Ninát a sötétben, a lány ráébred, hogy az apja nem az az ember volt, akinek hitte, hanem egy tolvaj, aki démonoktól lopott. Szeretné kideríteni, mi az igazság apja halála körül, s eközben olyasmire bukkan, amire álmában sem gondolt, és amire a Pokolnak égető szüksége van, a kulcs azonban egyedül Nina birtokában van.
Nos. Először is, senkit ne tévesszen meg ez a remek kis fülszöveg, ennek a könyvnek kb annyi köze van a fantasyhoz, hogy... hát, szóval semennyi.
Kapunk egy elsőre normálisnak tűnő főszereplőt, Ninát, aki ahogy megismerkedik élete pasijával (alias Jared), hisztis picsává változik. Iszonyat idegesítő karakter, de komolyan, utáltam, hogy róla kell olvasnom, de folytattam, mert vártam a naaaagy paranormális akármicsodát, amit a fülszöveg ígérget. Aki a könyv elolvasására vállalkozik, készüljön fel kb 400 oldalnyi hisztire és totál felesleges mártírkodásra.
De nem csak a női főszereplőnk rinyál mindenért. Jareddel is úgy jártam, mint Ninával. Hm, nemrossz, nemrossz, kedves, segítőkész, védelmező, stb. Ja, csak egy idő után már túl sok volt ezekből. Ahogy összejönnek, Jared átváltozik nyálgéppé, csöpögött az egész könyv, ha csak megszólalt. A végére már nemcsak Nina barátait, de engem is idegesített, hogy ezek ketten állandóan együtt vannak, ráadásul én Nina helyében eléggé kibuknék, ha még akkor sem lennék egyedül, amikor nincs velem senki a szobámban, mert tudom, hogy a pasim állandóan figyel...
Jared egy tipikus példa arra, hogy a jóból is megárt a sok.
Szóval igen, nyáltenger. A fantasy meg kimerül annyiban, hogy Jared elmondja, hogy (SPOILER!) az apja egy angyal volt. Meg hogy Nina apja egy démontól lopott el valamit.
Ezen kívül az égvilágon semmi természetfeletti nem történik, viszont több száz oldalon keresztül követhetjük Nina és Jared csöpögős szerelmét.
A mellékszereplők elég gagyik, egyáltalán nincsenek kidolgozva, csak úgy "vannak".
Kivétel ez alól Jared húga, Clare, aki tizennégy éves, totál érzéketlennek mutatja magát, és szétrúgja mindenkinek a seggét. Benne láttam valami kis fantáziát.
Persze innen sem hiányozhat a szerelmi háromszög, ugyanis itt van még Ryan is, aki első látásra beleszeret a főszereplőnkbe, és még akkor is folyamatosan próbálkozik nála, amikor tudja, hogy van pasija.
Aztán egyszer csak Nina rájön, hogy hát ezt így mégsem kéne, mert túl veszélyes meg minden, és szakít Jareddel. Erre mit csinál?! Összejön Ryannel. De neeeeem, nem kell elítélni, mert ő nem olyan lány, csak azért teszi, hogy megkönnyítse Jared dolgát, hogy a srác könnyebben túltehesse magát a szakításon. Mondjuk eközben persze végig magát sajnáltatja.
Te jó ég, hogy ez mennyire szánalmas.
Írnék pár szót a cselekményről is, hogy ne csak a szereplőket szidjam, de az a baj, hogy a szerelmi drámán kívül nem igazán történik semmi. Ami oké, csak akkor ne úgy harangozzák be, hogy ez egy akciódús, paranormális regény angyalokkal meg démonokkal.
Maga az alaptörténet nem rossz. Ez az őrző-védő dolog kifejezetten tetszett, és nem is értem, minek kellett ide az angyalos téma. A katonás-verekedős-akciófilmes jelenetek és az angyalok nekem valahogy nagyon nem passzolnak egymáshoz.
Tulajdonképpen ez az egész könyv ugyanaz, mint McGuire másik regénye, a Gyönyörű sorscsapás, csak máshogy tálalva.
Nagyon hamar kiolvastam a könyvet, de csak mert beteg voltam, volt bőven időm, és gyorsan túl akartam esni rajta, miután rájöttem, hogy nem tetszik. Nem hinném, hogy elolvasom a folytatást, egyszerűen csak örülök, hogy vége.
Egyedül a borító tetszik, de ennek sincs az égvilágon semmi köze a történethez.
Történet: 2/5
Főszereplő: 2/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Clare
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése