Akármennyire is szokatlan, hogy valaki a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál dolgozik, Evie mindig is normálisnak gondolta magát. Igaz, hogy a legjobb barátnője sellő és a volt barátja tündér, most pedig egy alakváltó srácért van oda. Egyébként pedig Evie az egyedüli olyan ember a világon, aki felismeri a paranormális lényeket, akárhogy is álcázzák magukat. De a paranormális lények most sorra halnak meg és Evie álmai is hemzsegnek az ijesztő és titokzatos jóslatoktól. Gyorsan rájön, hogy összefüggés lehet a képességei és a paranormális lények pusztulása között. Nagyon is elképzelhető, hogy ő a kulcsfigura egy tündér sötét jóslatában, amely minden paranormális lény pusztulását ígéri.
Először is azt szögezzük le, hogy az eleje még tetszett. Tényleg. Utána viszont egyre inkább kezdtem úgy érezni, mintha ellaposodna a történet.
Tény, hogy maga az alapötlet nem rossz. Nem biztos, hogy az év "legeredetibb" bemutatkozása, de ötletes, igen. Végre nem csak vámpírokról és vérfarkasokról olvashatunk, hanem megjelennek sellők, tündérek, sőt még nimfák is.
De ha már ilyen sokféle lény szerepet kap a könyvben, elvártam volna egy kicsivel több akciót, és kevesebb hisztit. Mert miközben a titokzatos ellenség sorra öli a paranormális lényeket, főhőseink nem csinálnak semmit, csak ülnek a seggükön, nézik a kedvenc sorozatukat, és néha elmennek iskolába. Ne már.
 |
| Evie |
Lend. Hát, ő az a tipikus jófiú. Eleinte még érdekelt, hogy kicsoda-micsoda ő, de aztán csak úgy, mint maga a történet, egy idő után már ő is untatott: aranyos, de ennyi. Nem érte el nálam a várt hatást. Kedves, jó fej, védelmező (bár igazából egyszer se sikerült megvédenie Evie-t)... és mégis valami hiányzott belőle.
Reth-et, a tündérsrácot sem tudtam megkedvelni, egyszerűen nem tudtam őt hova rakni. Egy csomó minden nem tiszta vele kapcsolatban.
Hát, gondolom ebből már leszűrtétek, hogy nem igazán találtam magamnak kedvenc karaktert, akiért drukkolhatok, sőt, igazából felőlem aztán bármi történhetett volna. A szereplők többsége kidolgozatlan, olyanok, akikkel már találkozhattunk ezelőtt egy csomó másik könyvben: tucat-karakterek.
Vivian-ből még ki lehetett volna hozni valamit, de nagyon keveset tudtunk meg róla. Remélhetőleg ez majd a későbbiekben változni fog (bár még nem tudom, hogy el akarom-e olvasni a folytatást).
Ez az iskolábajárós téma szerintem nem kellett volna, teljesen felesleges volt. Ennyi probléma mellett hogy akarhat valaki még pluszba iskolába is járni? Néha úgy megcsapkodtam volna Evie-t, hogy "Hahó, nincs valami fontosabb dolgod? Mondjuk kideríteni, hogy mi a sz*r folyik itt? (SPOILER!) Vagy elintézni a csajt, aki kinyírta a legjobb barátnődet?"
Van még valami, amit nem értek. Ha tudjuk a tündér nevét, akkor ugye parancsolhatunk neki, és engedelmeskednie kell. De akkor miért nem parancsolta meg Reth-nek Evie, hogy húzzon a retekbe? Nyilván ez így túl egyszerű lett volna.
A történet tele van klisékkel, számomra túl kiszámítható volt. A borító alapján valami nem is tudom.. sötétebb hangulatú sztorira számítottam, nem egy ilyen rózsaszín, cukormázas izére. Azt hiszem, ezekből már kinőttem sajnos.
Történet: 3/5
Főszereplő: 3/5
Boríró: 4/5
Kedvenc szereplő: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése