Na jó. Annyiszor találkoztam ezzel a könyvvel, és valahogy soha nem keltette fel az érdeklődésemet. Egyszerűen továbbsiklottam rajta, aztán fél perc múlva el is felejtettem. Nem terveztem, hogy valaha is el fogom olvasni. És igen, jól gondolod, itt jön az a nagy pillanat, amikor egymásra találtunk (különben most nem írnék róla, ugye..), szóval megláttam könyvtárban, és valamiért úgy éreztem, hogy nekem ezt most haza kell vinnem.
Aztán elolvastam és BAMM, szerelem első olvasásra!
Leírás:
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
"Akármi elől is menekülsz, az veled marad egészen addig amíg rá nem jössz, hogyan birkózz meg vele."
Kezdjük mindjárt a fülszöveggel. Te jó ég, miért nem olvastam el soha, hogy miről szól ez a könyv? Na nem mintha olyan sok dolog kiderülne belőle, de ha hamarabb megláttam volna ezt a két szót (slam költészet), akkor már régesrég megszereztem volna a könyvet.
Még soha nem olvastam olyan regényt, amiben ilyen fontos szerepet kap a slam poetry, ezért aztán amikor eljutottam ahhoz a részhez, hogy Will elviszi Lake-et egy slam estre, éreztem, hogy ezzel megnyert magának a könyv. És egyben az írónő is. Iszonyú jó ötlet volt ez tőle.
Pedig eleinte úgy éreztem, hogy túl gyorsan haladnak a dolgok. Hé, a csajszi még csak egy napja ismeri a szomszéd fiút, de máris belezúgott? Másnap már jön is az első randi, aztán az első csók, és így tovább? Csak néztem ki a fejemből, hogy mi a fene fog ebből kisülni (még egyszer mondom, nem olvastam el a fülszöveget). Aztán amikor nem sokkal később Will és Lake találkoznak a suliban.. na ott leesett az állam. Aha, na mondom, akkor ez mégsem lesz ilyen egyszerű! Innentől még jobban érdekelt a sztori, mivel (SPOILER!) nem olvastam még tanár-diák szerelemről.
.png)
Kezdjük a főszereplővel. Laykennel nem volt semmi bajom (bár néha voltak fura dolgai), együtt tudtam vele érezni, és alapvetően kedveltem őt, már az első oldalaktól kezdve. Olyan átlagos tinilánynak mondanám, de igazából nagyon is valóságosnak tűnt.
A családját is kifejezetten szerettem. Kel és Julia mindketten imádnivalóak voltak. Egyik legmeghatóbb jelenet számomra az édesanya karácsonyi levele volt a történet végén.
Will. Húha, hát azt hiszem, szerelmes lettem! Igen, nyilván a slam miatt is, de.. istenem, ahogy ez a srác gondoskodik az öccséről! Rengeteg SZÜLŐ példát vehetne róla. Ha már Couldernél tartunk, tetszett a kissrácok kapcsolata, ahogy legjobb barátok lettek, nagyon cukik voltak.
(Izé, megint SPOILER!) Ó igen, és Willt tanárként is imádnám. Szerettem az óráiról olvasni.
A történet egyszerre vicces és szomorú. Nem csak tömény szerelmi dráma az egész, ugyanolyan fontos szerepet játszik benne maga a család is. Tele van érzelmekkel, néha bekönnyeztem, néha pedig azon kaptam magam, hogy olvasás közben vigyorgok, mint egy hülye. Lenyűgöztek a fejezetek elején lévő dalszövegek, de főleg a versek, amiket slam esteken adtak elő. Különösen Will verse tetszett, amiből kiderült, hogy szerelmes Lake-be: "(...) Tartsd hát meg magadnak az óceánt, Mert ami nekem kell, az a Tó."
Ráadásul Colleen Hoover olyan szórakoztató stílusban ír, hogy csak nagyon nehezen tudtam abbahagyni az olvasást, és mindig vártam, hogy újra a kezembe vehessem a könyvet.
Oké, valljuk be, azért voltak benne hibák. Azt ugye már mondtam, hogy az elején eléggé zavart, hogy Lake és Will ilyen hamar egymásba bolondulnak. Konkrétan hány nap alatt is? Egy-kettő? Na mindegy, ezt megbocsátom, mert biztos vannak ilyen "első-látásra-szerelmek", csak engem kerülnek el.
De.. (SPOILER!) ..miért kellett a tüdőrákos témát is belevinni a történetbe? Tényleg megható volt, meg értem, hogy ez a történet egyik fő szála, de valamiért így néha már egyenesen röhejesnek tűnik ez a hasonlóság Lake és Will családja között: halott szülők, kistesó, akiket ők nevelnek..
(Újabb SPOILER!) Az sem tetszett, hogy ahogy megtudták, hogy Julia haldoklik, már rögtön azt kezdték el tervezgetni, hogy kié legyen majd a szobája.. jesszus, ez milyen már.
Mégis, azt hiszem a hibák ellenére is megérdemli tőlem a maximális pontot a történet, mert tényleg imádtam: letehetetlen, szórakoztató, megható, keserédes, hangulatos, tele van gyönyörű gondolatokkal, a karakterek pedig egytől egyig szeretnivalóak, még a mellékszereplők is (főleg Eddie).
Történet: 5/5
Főszereplő: 5/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Eddie, Will
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése