Amikor egy könyv borítójára azt írják, hogy "Jobb, mint az Éhezők Viadala", ott azért megállsz egy pillanatra. Én ugyan nem tudom, miért kell manapság minden könyvet az Éhezők Viadalához hasonlítani, de mivel úgysem volt bent a könyvtárban az a könyv, amiért mentem, hát gondoltam, elhozom ezt. Nem vártam semmit ettől a regénytől, fogalmam se volt, miről szól, de aztán belekezdtem, és meglepően tetszett..
Leírás:
Hogy megmeneküljön, küzdenie kell.
Hogy túléljen, vezetővé kell váljon.
Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenek fölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot.
Nem sokat tudunk meg a fülszövegből, de annyit azért már előre leszűrhetünk, hogy a történet egy brutális, kegyetlen világban játszódik. Ahol ha nem vagy képes túlélni, bármikor befoghatnak rabszolgának, vagy éppen ketrecharcosnak. Igazság szerint azt, hogy hogyan vált ilyenné a világ, nem tudjuk meg, de ugye mivel ez egy trilógia, remélhetőleg a következő kötetekből majd kiderül. A tájleírások nagyon jól sikerültek, de azért kíváncsi lennék a dolgok hátterére is.
Vegyes érzéseim voltak a főszereplővel kapcsolatban. Saba a történet elején egy hálátlan, önfejű, utálatos, hisztis lány, aki bátyját mindennél tökéletesebbnek látja, és úgy követi őt, mint egy hűséges kiskutya. Ellenben a húgát gyűlöli, mert úgy véli, ő tehet arról, hogy az anyjuk meghalt (a nő belehalt a szülésbe). Mikor a bátyját elrabolják, gondolkodás nélkül elindul, hogy megmentse őt, de a történet során bevallja azt, ami az olvasónak már az elején nyilvánvaló, hogy ha ugyanez Emmivel (a húgával) történik, nem menne utána megmenteni.
Elég idegesítő volt az is, hogy akárhányszor valaki a segítségére sietett, vagy megmentette őt, utólag mindig úgy tett, mintha nem is lett volna rá szüksége, és egyszerűen képtelen volt köszönetet mondani.
De valahogy mindez mégsem zavart annyira, mert Saba-t az írónő ilyennek teremtette, ettől lesz emberi karakter, mert vannak hibái, ráadásul a végére jelentős fejlődésen megy keresztül. Épp ezért már alig várom a következő kötetet, hogy megismerhessem ezt az "új" Saba-t, aki nem bunkózik mindenkivel ok nélkül.
Mivel a sorozat első kötete Lugh megmentésére épül, a főszereplőnk bátyját csak a könyv elején és végén "láthatjuk", és csak Saba gondolatain keresztül ismerhetjük meg. Annyi biztos, hogy ő nem olyan hisztis és bunkó, mint az ikertestvére.
És nem gyűlöli úgy Emmit, mint Saba. Amikor a lány leoltja a húgát, Lugh mindig rászól, hogy hagyja békén, elvégre még csak 9 éves.
Ha már Emminél tartunk, ahhoz képest, hogy ilyen fiatal, nagyon talpraesett, ugyanolyan makacs és bátor, mint a nővére. Eleinte ő sem kedveli különösebben Saba-t, de ez inkább csak amiatt van, mert tudja, hogy a lány is utálja őt, és hogy őt hibáztatja az anyjuk halála miatt. Tetszett, ahogy a történet során alakul a kapcsolatuk.
"Francos Jack. Mi ez vele? Mitől van, hogy mindenkit és mindent el tud varázsolni, aki és ami az útjába kerül? Asht, és nagyjából az összes többi Szabad Sólymot, a húgomat, és most még az átkozott varjamat is. Esküszöm, ha az útjába akadna egy szikla, amit nem akarna átlépni, elég lenne csak ránéznie, és az magától arrébb gurulna."
Éééés el is érkeztünk a romantikus részekhez. Amiből igazából nem volt sok, de nem is illett volna ehhez a történethez a nyáladzás. Jack alapvetően szimpatikus karakter volt. Szinte semmi hibája nincs: mindenkivel jó arc, vicces, bátor, segítőkész. Hatalmas pacsi jár neki, amiért elviselte Saba összes hisztijét. Viszont azon kívül, hogy egy tolvaj, és hogy régebben rabszolga volt, nem sokat tudunk meg a múltjáról, ezért gondolom vagyis inkább remélem, lesznek még vele kapcsolatban meglepetések.
A többi karaktert most nem emelném ki, de mindenki szimpatikus volt, aki Saba mellé szegődött a kis útján. A Szabad Sólymok, Ike és Tommo.. és persze Nero, a varjú. :D
Itt van még nekünk DeMalo is, biztos vagyok benne, hogy neki még lesz szerepe a későbbiekben.
Több helyen olvastam, hogy egyesek számára zavaró a sok tőmondat. Nem tudom, mi van velem, mert alapvetően engem is zavarna, de itt most tetszett. Fokozta a hatást, és talán gyorsabban is tudtam haladni miatta. Ráadásul a tőmondatok is Sabához tartoznak, szóval valamennyire ez is az ő személyiségét fejezi ki. (Említik, hogy Saba nem tud se olvasni, se írni, mert ebben a világban már nem igazán vannak könyvek)
A cselekmény pörgős, nagyon nehezen tudtam abbahagyni az olvasást, még akkor is elővettem a könyvet, ha épp csak pár percem volt rá. Sehol sem éreztem, hogy unalmas lenne, tetszettek az utazós jelenetek, és a ketrecharcos részek is. És imádtam Saba és Jack szócsatáit.
Annak ellenére, hogy sok benne a sablon, valamiért mégis egyedi, és tud újat mutatni.
A végén valamennyire sikerül lezárni a dolgokat, aminek nagyon örülök, mert már egy ideje elegem van a függővégekből. De azért rengeteg kérdés maradt még Jacket és DeMalot illetően, meg persze arról, hogy hogyan jutott el a világ idáig. Én kíváncsi vagyok arra is, hogyan tudott Saba apja a csillagokból olvasni a történet elején, és hogyan tudta megjósolni a jövőt. Szóval rengeteg lehetőség van még, sok mindent ki lehet hozni a folytatásból. :)
Mindent imádtam benne. Azt, hogy a főszereplő messze nem tökéletes. Ezt a fura, kicsit a vadnyugatra emlékeztető világot. Azt, hogy 40-50 oldal után egyszer csak felpörögnek az események, és onnantól kezdve nincs megállás. Azt, hogy a szereplők bátran küzdenek egy jobb világért. "Francos Jacket". :) Még DeMalot is, pedig mindössze pár mondatban van megemlítve. És ahogy a karakterek fejlődnek a történet során.
Szóval igen, isteníthetném ezt a könyvet még egy darabig, de a lényeg az, hogy kedvenc lett. Nem a legnagyobb kedvencem, de a jelenlegi top 10-es listámban biztos benne van. :D
Ééés egy kis érdekesség a könyv hátuljáról: "Csodálod, hogy Ridley Scott villámgyorsan megszerezte az opciót a könyvre?"
Hú. Nem, nem csodálom. Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle.
Történet: 5/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Jack, Ike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése