Nick Cutter: A falka

Tim ​​Riggs cserkészparancsnok minden évben egyszer útra kel egy cserkészcsapattal – úgynevezett falkával – a kanadai vadonba. A Falstaff-szigeten töltendő három napos táborozás, hegymászás és túlélési ismeretek elsajátítása nem csak számára, de a fiatal cserkészeknek is az igazi nyaralást jelenti. Mégis, sehogy sem tud szabadulni az érzéstől, hogy ez az év valamiért más lesz, mint a többi. Valami várni fog rájuk a sötétben. Valami végtelenül gonosz…

Éjszaka érkezik hozzájuk. Ijesztően vékony, zavarbaejtően sápadt és telhetetlenül éhes. Egy kimondhatatlan gyötrelmektől szenvedő férfi, szervezetében valami titokzatos szörnyűséggel, ami gyorsabban terjed a félelemnél. A szárazföldtől elvágva a csapatnak olyan borzalmakkal kell szembenéznie, amelyhez foghatót a tábortűz körül elmesélt legrémisztőbb történetekben sem tudtak volna kitalálni. A túléléshez meg kell küzdeniük a félelmeikkel, a tomboló elemekkel… és végül egymással is.

Óriási horror rajongó vagyok, de azt hiszem, még soha az életben nem olvastam elborzasztóbb, "gusztustalanabb" horror sztorit, mint Nick Cutter A falka című regénye.

A kanadai írónak (eredeti nevén Craig Davidson) már a Mélység című könyvével is szemeztem, és ha csak feleolyan jó, mint A falka, akkor 100% hogy azt is el fogom olvasni.

Van az a horror, amitől parázol, és nem bírsz elaludni éjszaka, maximum órákig tartó forgolódás után, és természetesen csakis lámpa vagy tv mellett. És van az a horror, ami egyszerűen gyomorforgató. Na, ez a könyv inkább az utóbbi, így ha nem bírod a vért, a kínzást (beleértve az állatkínzást is), akkor ez nem a te sztorid.

A történet egy kis szigeten játszódik, ahová egy cserkészcsapat megy táborozni: Tim Riggs cserkészparancsnok, és öt tizennégy éves fiú. Mind tudják, hogy ez lesz az utolsó kalandtúrájuk, mivel elérkeztek ahhoz a korhoz, amikor a cserkészet már cikinek számít. Éjszaka egy ijesztően sovány férfi érkezik csónakkal a szigetre. Első látásra nyilvánvaló, hogy valami nem stimmel vele, de azt még a cserkészparancsnok sem gondolná, mekkora lavinát indít el azzal, hogy befogadja az idegent.

Első körben ismerjük meg a "falkát": Ephraim egy igencsak lobbanékony természetű, hirtelenharagú fiú, aki gyakran keveredik verekedésekbe, de ennek ellenére helyén van az esze. Kent a tipikus alfahím, általában az övé a vezető szerep a srácok közül. Max Ephraim gyerekkori barátja, de nála sokkal megfontoltabb. Shelley csöndes, titokzatos fiú, amolyan fekete bárány a csapatban. Newton pedig egy igazi kocka, akit gyakran cikiznek a többiek a kövérsége miatt.

Talán ami a legfelkavaróbb az egészben (leszámítva persze az undorító jeleneteket), hogy ez a sok borzalom tizennégy éves gyerekekkel történik meg. Szörnyű olvasni, ahogy reménykednek, hogy a felnőttek majd megmentik őket, aztán egy idő után feladják, és közben nem értik, hogy miért nem érkezik a segítség, hatalmasat csalódnak a szüleikben, a rendőrségben, az összes felnőttben.

Nem tudom, ha George R. R. Martin számít kegyetlen írónak, akkor Nick Cutter micsoda? Olyan részletesen írja le a válogatott borzalmakat, amik ezekkel a srácokkal, és az állatokkal történnek, hogy szinte láttam magam előtt az egészet, pedig elhihetitek, nagyon nem akartam...

Egyébként gyűlölöm az állatkínzást, még olvasni is utálok róla, de ez a könyv mégsem eresztett, a második felét képes voltam egyszerre elolvasni.

"Az egyetlen módja, hogy megismerd az embereket az, ha válsághelyzetben látod őket."

A srácok közül Max, Newton és Ephraim volt a kedvencem (az utóbbit nagyon-nagyon-nagyooon sajnáltam, mondjuk mindenkit, de őt valamiért még jobban). De azért be kell ismernem, hogy amennyire utáltam Shelley-t, annyira jó karakter, felrázta a sztorit, amikor kellett. Igazi, horrorba illő szereplő. De amit Efivel művelt, azért gyűlöltem.

A cselekmény nem hoz túl sok újat, de mesterien van tálalva. A köszönetnyilvánításban az író megemlíti, hogy Stephen King Carrie című regénye adott neki ihletet. Na persze a két történetben semmi hasonlóság nincs, de mindkét sztorit megszakítja néha egy újságcikk, levél, vagy interjú, ami el-elcsöppent az olvasónak egy-két új információt.

Ja, és jobban irtózok a kukacoktól, férgektől, mint valaha.

Történet: 5/5

Főszereplő(k): 5/5

Borító: 4/5

Kedvenc szereplő: Max, Newt, Ephraim