Harry Potter még csak hallani sem hallott Roxfortról, amikor a Privet Drive 4-es számú ház lábtörlőjére elkezdenek sorban hullani a levelek. A zöld tintával címzett és piros pecséttel lezárt sárgás pergameneket azonban gyorsan elorozza rémes nagynénje és nagybátyja. Harry tizenegyedik születésnapját egy hatalmas, bogárszemű óriás, Rubeus Hagrid zavarja meg, és elképesztő híreket hoz: Harry Potter varázsló, és felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Ezzel elkezdődik egy hihetetlen kaland!
Már régóta terveztem egy jó kis Harry Potter újraolvasást, de abban nem voltam biztos, hogy értékelni is akarom majd a könyveket a blogon. Elvégre mi újat tudnék mondani a sorozatról? Létezik olyan, amit mások még nem írtak le előttem?
Ráadásul úgy érzem, ez több, mint egy sorozat. Rengetegen úgy nőttünk fel, hogy közben évente követtük Harry-ék új kalandjait. Kis pisis voltam még, amikor először láttam az első részt a moziban, és addig könyörögtem anyuéknak, amíg el nem vittek aznap másodjára is megnézni a filmet. Az utolsó részre már "öreg" 18 éves fejjel ültem be, és bár imádtam, közben azért szomorú is voltam miatta: úgy éreztem, mintha lezárulna egy korszak.
És hát persze ott vannak a könyvek is, amiket mindig azonnal be kellett szerezni, és amiken már vagy ezerszer átrágta magát az egész család, és ezredjére sem unjuk meg.
Ismerős, ugye?
Az első kötet Harry, a tizenegy éves varázslótanonc első évét mutatja be a Roxfortban. És hát azt hiszem, ennél jobban nem kell most bemutatnom, hogy miről szól a sztori, mert szerintem még az is tisztában van vele, aki barlangban él.
A könyv pozitívuma, hogy könnyed, humoros stílusban íródott, gyorsan lehet haladni vele. Fiataloknak és felnőtteknek is egyaránt élvezetes olvasmány. Nincsenek üresjáratok, felesleges sorok, mert szinte mindig történik valami. Néhány olyan jelenet is van persze, meg háttérinfók, amit a filmből kihagytak, ezeket különösen jó olvasni. Az egyetlen dolog, amit negatívumként tudnék felhozni, az a sztori vége, amit az írónő egy kicsit elkapkodott. A próbatételeket olvasva olyan érzésünk lehet, hogy Rowling egyszerűen már be akarja fejezni a történetet, mindegyik próbára maximum 1-2 oldalt szán, és a Mógusos jelenet sem tart sokkal tovább. Ezzel szemben a könyv elejét jól elhúzta, amíg Harry még Dursley-éknél dekkol.
"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni."
Nagyon tetszett, ahogy a srácok eleinte nem kedvelik Hermionét és idegesítőnek tartják őt, majd a trollos incidens után legjobb barátok lesznek. Ron mindig meg tud nevettetni, Harry pedig örökké a hősöm marad.
A legjobb, hogy a sorozatban még a mellékszereplők is imádnivalóak, ráadásul a"gonosz" karaktereket se tudod utálni (Piton? Malfoy? Voldemort? Na, ugye...).
Ismerve a későbbi köteteket, jókat vigyorogtam, amikor Hagrid azt ecsetelte, hogy csakis egy bolond törne be a Gringottsba.
És ahogy Ginny-ből előjön a fangirl énje, mikor meglátja Harry-t... :D
Igazából erről a sorozatról én könyveket tudnék írni (és ez nem vicc, régebben írtam egy csomó HP fanfictiont), de minek elemezgessem, amikor egyetlen szóval is tökéletesen el tudom mondani a véleményemet: imádom!
Történet: 5/5
Főszereplő: 5/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: a Weasley ikrek, Ron, Neville, Draco
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése