Két testvér – Egy igaz szerelem.
A nyár sosem lesz már ugyanolyan.
Belly csak két fiúba volt szerelmes életében, és mindkettőjük vezetékneve: Fisher. Miután az utóbbi két évet Jeremiah-val töltötte, szinte teljesen biztos abban, hogy megtalálta benne a lelki társát.
Szinte.
Conrad még mindig nem tette túl magát a tévedésén, hogy elengedte Bellyt, még ha Jeremiah mindig is tudta, hogy Belly hozzá tartozik. Amikor a lány és Jeremiah elhatározza, hogy összeköti az életét, Conradnak rá kell ébrednie: most vagy soha – vagy elmondja Bellynek, hogy szereti, vagy örökre elveszíti. A lány kénytelen szembenézni az érzéseivel és az igazsággal, amivel valószínűleg mindig is tisztában volt. Nem kerülheti el, hogy összetörje egyikük szívét.
Éééés itt is van a "csodálatos" befejező kötet, a Nyár trilógia harmadik része. Nem vártam túl sokat tőle, de még azt a keveset se kaptam meg.
Bár főhősünk, Belly most már 18-19 éves egyetemista, semmi jellembeli fejlődés nem látszik rajta, ugyanaz a döntésképtelen, hisztis kislány, mint eddig. Immár két éve vannak együtt a fiatalabb Fisher tesóval, Jeremiah-val. Minden szép és jó, egészen addig, amíg az írónő úgy nem döntött, hogy ennyi elég volt, és mindent bevet, hogy az olvasó elpártoljon Jere-től, és inkább Conradnak drukkoljon, ha eddig még nem így tett volna.
Lényegében Jeremiah óriásit bakizik, ami után elég nevetséges, hogy Belly igent mondott a lánykérésre. Szerintem túlságosan elhamarkodott döntés volt, és egyáltalán nem így kellett volna megoldani ezt a problémát, de oké.
Ezek után főleg az esküvőszervezés körül forog a történet. A szülők természetesen nem támogatják a házasságot, hiszen Belly és Jeremiah gyakorlatilag még "gyerekek". Bár Lauren nem éppen a legokosabb módon fejezte ki a tiltakozását, azért egyetértettem a véleményével.
Az utolsó néhány fejezetig innentől kezdve nem sok minden történik. Mindent megtudhatunk arról, hogy milyen étel lesz az esküvőn, milyen ruha lesz Belly-n, milyen vázák lesznek, milyen virágok... őszintén, kit érdekel? Főleg, ha közben pontosan tudod, hogy úgyse lesz az egészből semmi.
A végkifejlet nem tartogat túl sok meglepetést. Az olvasó végig pontosan tudja, hogy melyik srácra esik majd végül a választás, úgyhogy túl sok izgalmat nem tartogat a könyv. Így viszont az egész esküvőszervezés, stb tök felesleges volt, és hihetetlen, hogy Belly nem jött rá erre hamarabb. Egyébként a való életben nekem biztos nem lenne pofám ezt két testvérrel megcsinálni. Kínos. Különben is hányingerem van már ettől a "két srácba vagyok szerelmes" szövegtől.
És igen, igen, elég nagy szemétség volt, amit Jeremiah tett, de szerintem neki is elég nehéz lehetett ebben a kapcsolatban úgy, hogy végig csak másodhegedűs. Az első részben egyébként még a kedvenc karakterem volt, de a második kötet óta valamiért már nem kedveltem annyira.
Amúgy... semmi logikát nem látok abban, hogy ha Jeremiah végig tudta, hogy Belly Conraddal karácsonyozott, akkor miért csak az esküvő előtti este akadt ki miatta? Ha tényleg tudta, és ennyire zavarta, hogy elrohant meg minden, akkor miért kérte meg Belly kezét? Valaki érti ezt?
"Te vagy a tej a turmixomban. Örökkön-örökké, szeretlek: J."
Conrad soha nem volt a szívem csücske, szerintem annyira azért nem passzolnak Belly-vel. De ebben a részben legalább nem játszotta az elérhetetlent. Számomra teljesen érthetetlen, még a magyarázata után is, hogy miért kellett hol ellöknie, hol pedig újra magához édesgetnie Belly-t.
SPOILER veszély: Végig azt vártam, hogy jöjjenek már végre össze, de erre egészen az utolsó oldalig várni kell, aztán amikor megtörténik a csoda, egyszer csak vége a könyvnek. Bamm, erre vártál három könyv óta. Egy. Rohadt. Oldalra.
A cselekmény nem tetszett, a karakterek nem tetszettek, a borító nem tetszik. Egyedül az tetszik, hogy vége. Köszönöm, viszlát!
Történet: 2/5
Főszereplő: 1/5
Borító: 2/5
Kedvenc szereplő: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése