Zsófi tizenhét éves és RHCP rajongói blogot ír, ezért nem is kérdés, hogy az idei Bábelfesztre egész hetes bérletet vesz, hiszen az utolsó nap sztárfellépője a Red Hot Chili Peppers.
Zsófinak ez lesz élete első fesztiválja, amelyen barátaival, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával együtt vesznek részt. Ez pedig azt is jelenti, hogy többnapos, ismeretlen olaszok utáni hajtóvadászat, az orvosi sátorban töltött hosszú órák és a VIP-szekcióba való kétségbeesett bejutási kísérletek is várnak rájuk. A folyamatos bulizás, sátorozás, a koncertek és a legelképesztőbb közös élmények felejthetetlenné teszik ezt a hét napot, sőt, talán az egész nyarat.
Sokáig halogattam ennek a regénynek az olvasását, mert bár az igaz, hogy az alapötlet egyedinek tűnt, az eddigi tapasztalataim a Leiner Laura könyvekkel nem túl jók. Az SZJG-nél meglehetősen vegyes érzéseim voltak, az Akkor szakítsunk egyszerűen idegesített, talán a Bexi sorozat az, amire azt mondom, hogy elmegy. Ugyanis az az egyetlen, amit nem dobnék ki az ablakon, bár a függővégekkel nem vagyok kibékülve.
Így utólag kijelenthetem, hogy a Bábel lett a "kedvenc" közülük, mert élveztem az olvasását, minden hibája és idegesítő tulajdonsága ellenére.
Főszereplőnk a 17 éves Zsófi, baráti társaságával együtt elmennek egy fesztiválra, a Bábelre. A könyv egy hét történéseit írja le, blogbejegyzés formájában, hiszen Zsófi hobbiból egy Red Hot Chili Peppers rajongói blogot vezet, amire folyamatosan posztol, és részletesen beszámol mindenről, miközben várja az utolsó napot, amikor színpadra lép kedvenc bandája, a RHCP. A kis csapat (Zsófi, Napsi, Szasza, Abdul és Hipó) rengeteg emberrek találkozik a fesztivál ideje alatt. A vonaton összeismerkednek egy sráccal, akit a külsejéből kiindulva nemes egyszerűséggel csak Punknak hívnak, majd összefutnak Napsi bátyjával, Boldival, és annak egyik haverjával, Kolossal, akiről kiderül, hogy VIP jegyes, azaz a legjobb helyről nézheti majd a RHCP koncertet.
A szereplők hasonlóak a többi Leiner Laura-féle karakterhez: poénosak, és gyakran már-már paródiába illően el vannak túlozva, kissé erőltetettek. A főszereplő legjobb barátnője szokás szerint megkapta az "idióta" jelzőt, emellett minden második oldalon le van írva, hogy Napsi mennyire jól néz ki, és hogy a fesztivál összes hímje csorgatja rá a nyálát. Szasza és Abdul a "partyarcok" a társaságban, Hipó meg a hipochonder srác, aki folyamatosan a képzelt betegségeivel megy az olvasó agyára. Napsi bátyja, azaz Boldi a tipikus hülyegyerek, aki a földről eszik, és állandóan részeg, nem is igazán értettem, hogy lehetnek haverok Kolossal, annyira különbözik a stílusuk. Ugyanis az utóbbi sokkal érettebb, inkább a tableten írogat bulizás helyett. Sokáig nem volt túl szimpatikus, néha legszívesebben felpofoztam volna, és közben valahogy furcsa volt, hogy egy ilyen srác kapja A FIÚ szerepét, így, nagybetűkkel. (SPOILER:) Szerencsére egy kis csavarral Szasza lett a befutó.
Négy dolog zavart nagyon olvasás közben.
1. Voltam már jó pár fesztiválon, több-kevesebb napra is, Sziget, Hegyalja, Fezen, stb, de olyat soha, egyszer sem tapasztaltam, hogy a hetijegyesek lenéznék a napijegyeseket. Nem volt valami szimpatikus, amikor a főszereplő azt ecsetelte, hogy a napijegyesek idegesítőek, és kb rohadjanak meg, amiért le mertek ülni egy padra kajálni, és ezért neki, hetijegyes létére a földön ülve kell ennie, pedig ő tovább marad itt, stb... az a baj, hogy a Leiner Laura könyveknél gyakran úgy érzem, hogy az írónő saját véleményét olvasom, mint az SZJG-nél, amikor ugye "aki nem rockzenét hallgat, az vagy nyomi, vagy egy hülye picsa" meg hogy "minden szőke lány idióta". Ismerős, ugye? Na, az ilyenektől nekem Laura kicsit unszimpatikus lett (pedig szeretem a rockzenét, ne értsetek félre).
2. Ahhoz képest, hogy egy fesztiválon vagyunk, nem sok koncert jelenet van. Igen, ott a RHCP, de a többi bandáról Zsófi azt se tudja, kicsodák, nem is nagyon vesznek részt a többi koncerten. Viszont állandóan kajálnak. Ha már kaja és spórolás (mert a végére persze elcsórósodik a kis csapat), nem értem, miért nem jutott senkinek az eszébe, hogy a fesztivál területén kívül, egy kisboltban vegyenek inkább enni néha (a feszten nyilván 3x-os áron lehet megvenni mindent), és akkor nem kell csöveskedni. Hetijeggyel simán ki-be lehet járkálni, szóval nem értem.
3. Érdekes, hogy ha egy srác iszik (mármint alkoholt), azzal semmi baj nincs, de ha egy csaj, akkor az gusztustalan, szánalmas, stb. Ugyan már, ne vetítsünk, ki az, aki egy korty alkoholt sem iszik 17 évesen, egy fesztiválon? Meg is lepett, amikor (SPOILER:) Zsófi kiütötte magát, mert LL eddig kínosan kerülte az alkohol témát.
4. SPOILER veszély: én értem, hogy Laura egy kis fordulatot akart ezzel csempészni a könyvbe, de nagyon hülyén jött ki, hogy Zsófi az egyik nap Kolosba szerelmes, a másik nap meg már Szaszába.
Meg úgy alapjáraton, térjünk ki egy kicsit Zsófira. Szokásos LL főszereplő, egyszerűen idegesítő. Az elején még nem volt vele semmi bajom, de a végére átmegy házisárkányba, folyamatosan sajnáltatja magát, amiért "vele senki nem törődik, és mindig egyedül kell lennie".
A történet vége viszont kifejezetten tetszett, mármint hogy Zsófi (SPOILER:) lemondott Anthony-ról, meg a közös képekről, a VIP emelvényről, és inkább Szaszát választotta. Bár simán ráért volna koncert után megkeresnie, azért aranyos volt.
"Mert minden változás, ami előnyünkre válik, igenis fontos mérföldkő az életünkben, legyen az bármilyen apró vagy éppen nevetséges."
Összességében egy könnyed nyári olvasmány volt, így a fesztiválszezonra tökéletes, meg is hozta a kedvem hozzá. Az eddigi legjobb LL könyv szerintem, a hibái ellenére szerettem, és bár kedvenc nem lett, azért ajánlom mindenkinek, aki egy vicces, laza könyvre vágyik, főleg, ha RHCP rajongó!
Történet: 3,5/5
Főszereplő: 3/5
Borító: 3/5
Kedvenc szereplő: Szasza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése