Anime: Boku dake ga Inai Machi

Az önmegvalósítással küszködő mangaka, Fujinuma Satoru egy olyan különleges képesség birtokában van, ami akaratán kívül rendszeresen visszaküldi őt az időben, hogy katasztrófákat és haláleseteket akadályozzon meg. 

Egy nap egy olyan bűnténybe keveredik, amiben ő lesz az első számú gyanúsított. Hogy megmentse az áldozatot, Satorunak egészen az általános iskolai éveihez kell visszamenni az időben, még azt megelőzően, hogy Hinazuki Kayo nevű osztálytársának nyoma veszett volna.

(forrás: snitt)

Az anime 2016 januárjában indult, az azonos című manga alapján, amit Sanbe Kei írt és rajzolt, és összesen 8 kötetből áll. A mangát nem olvastam, így arról nem tudok nyilatkozni, és csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem a 12 részes anime feldolgozást.

Nem is értem, miért nem figyeltem fel rá eddig, elvégre az időutazós téma mindig is érdekelt, a Steins;Gate óta pedig szó szerint vadászok az ilyen sztorikra. Talán leginkább a Pillangóhatás című filmhez tudnám hasonlítani ezt az animét.

Az első rész elég ütősen indít. Főhősünk Fujinuma Satoru, akinek különleges képessége van: igen, ez az időutazás. Bár nem teljesen tudja uralni, már kitapasztalta, hogy abban az esetben ugrik vissza az időben, amikor meg tud akadályozni egy balesetet, vagy gyilkosságot. Csakhogy ezúttal ő maga lesz egy gyilkosság gyanúsítottja. Egyik pillanatban még a rendőrség elől menekül, a következőben pedig már 18 évvel ezelőtt vagyunk, egészen pontosan 1988-ban, ahol Satoru még kisgyerek. Ebben a testben kell megállítania egy sorozatgyilkost, aki rendszerint kisgyerekeket vesz célba. Az áldozatok pedig nagyon is közel állnak Satoruhoz.

A karakterek közül egyértelműen Satoru és az anyja emelkednek ki, bár én bírtam Kenyat is a kissrácok közül, annak ellenére, hogy egyáltalán nem úgy viselkedett, mint egy 11 éves gyerek. A főszereplő rengeteget fejlődik a történet során, ami különösen tetszett. Hogy ki a gyilkos, azt szerintem nem volt túl nehéz kitalálni, de ez nekem nem vett vissza az élményből (mondjuk kicsit fura volt, hogy Satoru nem látja, ami ott van az orra előtt). Bár bevallom, a leleplezés előtt sikerült egy kicsit elbizonytalanítania a sorozatnak, de egyszerűen nem jöhetett más szóba ezen bizonyos személyen kívül, így tulajdonképpen végig egyértelmű volt, hogy ki a tettes. Kellett volna még néhány gyanús karakter, és akkor lehetett volna törni a fejünket.

Ami viszont zavaró, hogy Satoru képességéről semmit nem tudunk meg. Hogyan működik pontosan, és egyáltalán miért van neki? Milyen volt, amikor először visszament az időben? Az ehhez hasonló kérdésekre nem tudjuk meg a választ (legalábbis az animében). Tartottam tőle, hogy így lesz, és tényleg.

Még egy apróság: a női karakterek száját miért kellett ilyenre rajzolni? Olyan, mintha mindegyiknek felpumpálták volna az ajkait.

Miután valamennyire renderőzött a Hinazukis szál, egy kicsit visszavett a tempóból a sorozat, egy darabig úgy éreztem, hogy nem haladunk semerre. Szerencsére az utolsó részek megint felpörögtek, a befejezéssel pedig én teljesen meg vagyok elégedve, pedig sok helyen látom, hogy másoknak nem tetszett.

A live action változat idén márciusban jött ki, Satorut Fujiwara Tatsuya alakítja, aki ismerős lehet egyeseknek a Death Note filmekből (ő volt Yagami Light). Nálam egyértelműen várólistás. :)

10/8
Kedvenc szereplő: Satoru