Naomi Carradine vagyok.
Hat hónapja még boldog voltam.
Egy hónapja diliházba zártak.
Tegnap Lachlan meglátogatott. Megcsókolt. És azt mondta, kezd elmenni az eszem.
Órákkal később Max belopózott a gondolataimba. Emlékeztetett arra, hogy nem vagyok őrült, és hogy szüksége van a segítségemre.
Néhány perce, amikor próbáltam összerakni a múltamat, még távolabb sodródtam a valóságtól.
És most… mindenki azt hiszi, megbolondultam. De tudom, hogy ő létezik, és kellek neki.
Te hiszel nekem?
Számomra óriási meglepetést okozott ez a könyv. Hirtelen felindulásból esett rá a választásom, és nem is vártam tőle semmit, de nagyon tetszett. 328 oldal, de sokkal rövidebbnek tűnik, és bár a témája nem épp a legvidámabb, meglepően könnyen lehet vele haladni, mert egyszerűen letehetetlen.
Úgy a negyedéig fapofával olvastam, úgy voltam vele, hogy jó-jó, de nem az igazi. Aztán kezdtem ráébredni, hogy itt valami nagyon nincs rendben, valami más is van a dologban. Ez sehogy sem hagyott nyugodni, így a végére az összes létező forgatókönyvet végiggondoltam magamban. Éppen ezért nem lepett meg túlságosan a csattanó, de még így is nagyot ütött, hiszen végre minden értelmet nyert, minden apró kis részlet a helyére került.
A történet több szálon fut, főszereplőnk, Naomi épp egy elmegyógyintézetben csücsül, és új orvosának, Dr. Rutledge-nek meséli el, hogyan jutott el idáig, az olvasó pedig a visszaemlékezésekben átélheti a vele történteket, miközben szép lassan haladunk a végkifejlet felé. Végig ott lebeg valami sajátos, nyomasztó hangulat, amelyet főleg Naomi képzelgései közben éreztem. Szabályosan hányingerem lett a szülőktől, az anya egy ostoba, önző nő, aki nem érdemli meg, hogy gyereke legyen, az apára pedig nincs is szó, egyszerűen elborzasztott, hogy mennyire beteg.
Néha elgondolkodtam, vajon hihetek-e a főszereplőnek. Elhihetem-e, hogy ez az emlék tényleg valós, tényleg megtörtént? Elhihetem-e neki, hogy normális? Egyáltalán miért van elmegyógyintézetben, hiszen nem is ő volt az, akit megerőszakoltak, szóval mi a fene történt?! És vajon miért tagadják az orvosok Max létezését? Rengeteg kérdésem volt, de a végére mindre választ kaptam. És így visszagondolva, egy csomó árulkodó jel volt már az elejétől, ami felett elsiklottam olvasás közben. Ettől olyan zseniális!
Tetszettek a romantikus részek is. Imádtam, ahogy Naomi gyerek fejjel beleszeret a nála pár évvel idősebb Lachlanbe, majd ahogy felnő, ez az érzés egyre erősebb lesz, de a srác nem veszi őt komolyan, és mindig "kölyöknek" hívja. Kíváncsian vártam, hogyan fognak összejönni.
Aztán persze ott van Max. A legtöbb erotikus jelenetet neki köszönhetjük (kövezzetek meg, de szerintem ebből elég lett volna kevesebb is ebben a sztoriban). Róla nem igazán tudtam, mit gondoljak, hiszen végig ott volt bennem a kérdés, hogy "most akkor ő létezik vagy sem". De úgy alapjáraton is ha választanom kellett volna a két pasi közül, Lachlannek szurkoltam volna.
Igen, ha már erotika, ezzel amúgy volt egy kis problémám. SPOILER következik:Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki, akit folyamatosan zaklat és megerőszakol az apja, ilyen lazán gondoljon a szexre. Éppen ezért írtam, hogy szerintem ide felesleges volt ennyi forró jelenetet csempészni a könyvbe.
Nagyon szeretem a pszichológiai történeteket, és ez alól a Szétcsúszva sem kivétel. Biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot a következő kötettel, ami a Fairfax elmegyógyintézet egy másik lakójának történetét meséli el, tehát tulajdonképpen egy önálló regény, de a helyszín ugyanaz. Ez volt az első könyvem a WOW kiadótól, de most már bátrabban fogok szemezni a többi könyvvel.
Történet: 4/5
Főszereplő: 5/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Lachlan
Számomra óriási meglepetést okozott ez a könyv. Hirtelen felindulásból esett rá a választásom, és nem is vártam tőle semmit, de nagyon tetszett. 328 oldal, de sokkal rövidebbnek tűnik, és bár a témája nem épp a legvidámabb, meglepően könnyen lehet vele haladni, mert egyszerűen letehetetlen.
"Nem lenne csodálatos, ha minden, ami a képzeletünkben él, valóságos lenne?"
A történet több szálon fut, főszereplőnk, Naomi épp egy elmegyógyintézetben csücsül, és új orvosának, Dr. Rutledge-nek meséli el, hogyan jutott el idáig, az olvasó pedig a visszaemlékezésekben átélheti a vele történteket, miközben szép lassan haladunk a végkifejlet felé. Végig ott lebeg valami sajátos, nyomasztó hangulat, amelyet főleg Naomi képzelgései közben éreztem. Szabályosan hányingerem lett a szülőktől, az anya egy ostoba, önző nő, aki nem érdemli meg, hogy gyereke legyen, az apára pedig nincs is szó, egyszerűen elborzasztott, hogy mennyire beteg.
Néha elgondolkodtam, vajon hihetek-e a főszereplőnek. Elhihetem-e, hogy ez az emlék tényleg valós, tényleg megtörtént? Elhihetem-e neki, hogy normális? Egyáltalán miért van elmegyógyintézetben, hiszen nem is ő volt az, akit megerőszakoltak, szóval mi a fene történt?! És vajon miért tagadják az orvosok Max létezését? Rengeteg kérdésem volt, de a végére mindre választ kaptam. És így visszagondolva, egy csomó árulkodó jel volt már az elejétől, ami felett elsiklottam olvasás közben. Ettől olyan zseniális!
"Ajkak harapdálása.
Meztelen bőr érintkezése.
Kezek mindenütt.
Mindent akartam."
Tetszettek a romantikus részek is. Imádtam, ahogy Naomi gyerek fejjel beleszeret a nála pár évvel idősebb Lachlanbe, majd ahogy felnő, ez az érzés egyre erősebb lesz, de a srác nem veszi őt komolyan, és mindig "kölyöknek" hívja. Kíváncsian vártam, hogyan fognak összejönni.
Aztán persze ott van Max. A legtöbb erotikus jelenetet neki köszönhetjük (kövezzetek meg, de szerintem ebből elég lett volna kevesebb is ebben a sztoriban). Róla nem igazán tudtam, mit gondoljak, hiszen végig ott volt bennem a kérdés, hogy "most akkor ő létezik vagy sem". De úgy alapjáraton is ha választanom kellett volna a két pasi közül, Lachlannek szurkoltam volna.
Igen, ha már erotika, ezzel amúgy volt egy kis problémám. SPOILER következik:
Nagyon szeretem a pszichológiai történeteket, és ez alól a Szétcsúszva sem kivétel. Biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot a következő kötettel, ami a Fairfax elmegyógyintézet egy másik lakójának történetét meséli el, tehát tulajdonképpen egy önálló regény, de a helyszín ugyanaz. Ez volt az első könyvem a WOW kiadótól, de most már bátrabban fogok szemezni a többi könyvvel.
Történet: 4/5
Főszereplő: 5/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Lachlan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése