Vivien Holloway: Mesterkulcs

„Gyerekkoromban számtalanszor hallottam a mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk többsége és mindent tudott a fegyverekről. 

Amikor a legendás mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

A Winie Langton történetek első része!

Ez volt az első olvasmányom az írónőtől, de semmiképpen sem az utolsó! Már régóta fájt a fogam erre a könyvre, de az valamiért elkerülte a figyelmem, hogy mindössze 80 oldalas, így aztán eléggé meglepődtem, amikor megláttam.

Ez már csak azért is furcsa, mert már maga az alaphelyzet is megkövetelne egy kicsit részletesebb bemutatást: például hogy mi történt az emberiséggel a múltban a 2900-as évekig, hogyan jutottak el idáig, stb. Ráadásul az egész olyan befejezetlennek tűnik, mintha lemaradt volna a maradék 2-300 oldal.

De ha ezt félreteszem, egy nagyon jó kis történetről van szó, ami már az első percben lenyűgözött. Különben nem feltétlenül hátrány a rövidsége, hiszen ha az embernek nincs sok ideje az olvasásra, akkor ez a könyv tökéletes! Szintén egy jó pont, hogy nincsenek benne felesleges részek és időhúzás.

Imádtam a világ és a Langton család felépítését meg úgy általában a szereplőket. Legfőképpen a főszereplőt, Winie-t, aki egy gazdag tolvajcsaládban nevelkedett, és kiskorától kezdve tanították betörésekre, verekedésre, lopásra, fegyverhasználatra.

Nővérével ellentétben, akit a csábítás művészetére tanítottak, Winie-ben elsőre szinte semmi nőies nincs, és ő maga sem szereti, ha nőként bánnak vele. Könnyű megszeretni őt és a családját, imádtam a ruhapróbás részt!

Főhősünk gyerekkora óta hallgatja a történeteket a mesterkulcsról, egy szerkezetről, amivel bárhová be lehet jutni. Nem meglepő, hogy a tolvajok meg akarják szerezni, ezt pedig William születésnapi partiján tehetik meg, ugyanis állítólag ennél a srácnál van a kulcs (hogy mégis hogyan került hozzá, azt egy kicsit kidolgozatlannak éreztem, mintha nem tudott volna mást kitalálni az írónő).

Williamet egyelőre még nem ismerhettem meg annyira, úgyhogy nem is igazán tudom eldönteni, hogy passzolnak-e Winie-vel. Nem volt rossz a srác, de  egy kicsit vagányabb pasi talán jobban illene a főszereplőhöz.

"Rám ne terítsd a kabátodat, rám ne terítsd! 

Rám terítette a kabátját. El kellett nyomnom egy kelletlen sóhajt, és a vágyat, hogy lerázzam magamról. Semmi sem dühített fel jobban, mint mikor úgy bántak velem… nos, mint egy nővel. Apám nem így nevelt."

Igazság szerint én valami nagy hajszát vártam, de semmi ilyesmi nem történik, meglepően simán Winie-hez kerül a kulcs. Azt hittem, nehezebb lesz majd megszerezni, de a poénos részek kárpótoltak.

Kíváncsi vagyok, milyenek a folytatások, szerintem hamarosan bele is kezdek a következő részbe.

Történet: 4/5

Főszereplő: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Winie