Fehér Edina főzőmániás ápolónő, aki imádja krimiket, és most bele is csöppent egybe. Vajon a jóképű főzőpartnere, aki elhívta őt a pesti gyorsétterembe, épp meggyilkol valakit a vécén?
Vajon a férfi különös és nem épp jóképű apja miféle titkokat rejteget?
Ahogy múlik az éjszaka, Edina felfedezi Budapest ismeretlen, izgalmas arcát, ahol az éjszakai járat nem egyszerűen csak tömegközlekedési szolgáltatás, ahol titkos alagutak nyílnak az Oktogon földalatti állomásáról, és ahol a gyilkosok meglepő állatmaszkokat viselnek.
Randi a halállal a 4-6-os villamos vonalán!
Ahogy az állomások követik egymást, úgy nő a veszély is. Ki barát, ki ellenség? Egyáltalán van különbség a kettő között?
A fülszöveget olvasva azonnal tudtam, hogy nekem ez a könyv kell, és kész. Nemcsak hogy egyedi a sztori, tele van poénokkal, de ráadásul Budapesten játszódik: engem ennyivel meg is győzött.
Bevallom, egy kicsit jobbra számítottam, azt hiszem, túl sokat vártam tőle. Belekezdtem, és hamarosan rá is jöttem, hogy ez nem olyan, mint amilyennek vártam. Nem volt annyira vicces és izgalmas, mint amilyennek beállították, emiatt egy picit azért csalódtam, és nem is nagyon tudtam haladni az olvasással. Szerencsére a végére azért rendesen felpörgött, úgyhogy a könyv második felét sikerült egyszerre ledarálnom.
A történet elején megismerhetjük Edinát, egy krimi-mániás ápolónőt, aki nemrég beiratkozott egy főzősuliba, és most a partnerével, Balázzsal együtt beültek a mekibe, a Jászain. Edinának egy idő után kezd gyanús lenni a srác, szentül meg van róla győződve, hogy a partnere éppen most gyilkolt meg valakit a meki vécéjében...
Ezután Balázs egy telefonhívást kap az apjától: az öreg állítólag rosszul van, és mivel Edina ápolónő, a férfi megkéri, hogy nézzen át hozzá. A dolgok ezek után elég érdekesen alakulnak, főhősnőnk belekeveredik valamibe, amibe nem kéne, és nemsokára egy csapat állatmaszkos bérgyilkos balhéja kellős közepén találja magát.
A történet innentől kezdve elég kusza, nekem leginkább a rengeteg szemszög zavart be. A lényeg, hogy létezik egy szervezet, aminek a tagjai állatmaszkos bérgyilkosok. Egy szép napon arra lesznek figyelmesek, hogy valaki megölte az egyik tagot, Tücsköt, amivel Rókát gyanúsítják, aki nem más, mint Edina főzőpartnerének az apja. A férfi a fia lakásán várja a párocskát, majd túszul ejti őket, és kényszeríti Balázst, hogy segítsen neki.
"Szabad-e megölni egy félmeztelen nőt? Létezik-e ezzel kapcsolatban valamiféle etikett?"
A kedvenc karakterem egyértelműen Edina volt, ami fura, mert általában nem "jövök ki" a női főszereplőkkel. Ráadásul ahhoz képest, hogy főszereplő, Edina elég keveset szerepel a könyvben (de lehet, ezt csak én látom így). Volt abban valami vicces, ahogy a lány reagál a vele történtekre: túszul ejtik, felrobban mellette egy bomba, rálőnek... és ő mégsem akad ki ezeken (pedig érthető lenne), hanem lazán leáll kávét vagy teát főzni a bérgyilkosoknak, mintha ez mindennapos lenne.
Akármekkora görény is, Danai úr, azaz Balázs apja a második számú kedvenc, az az ember őrült, de ugyanakkor egy zseni is, ahogy a könyvben is mondják (különben ő az író kedvence is). Balázs karaktere viszont nekem nem jött át annyira, ami nem azt jelenti, hogy utáltam, csak... hát, nem tudtam megérteni őt. Talán éppen azért, mert az ő szemszögéből nem láthatjuk a történéseket.
Amit viszont tényleg sajnáltam, hogy a Budapesti Kör maszkos tagjait nem igazán ismerhetjük meg, hiába látunk a fejükbe egy-két fejezet erejéig. És szerintem Nyúlból többet is ki lehetett volna hozni.
"Mi van, ha Balázs mégiscsak gyilkos, vagy erőszaktevő… Gyilkos erőszaktevő. Megerőszakolja őt és megöli, vagy fordítva."
Első regényhez képest tényleg nagyon jó, ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimit és a humort. Valamikor olvastam, hogy az író tervez még hasonló könyveket, remélem összejön, mert én szívesen olvasnék még tőle. :)
Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Edina, Róka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése