Anime ajánló: Byousoku 5 centimeter

(forrás: snitt)

„Tudtad... hogy másodpercenként 5 centiméter? Micsoda? Olyan gyorsan hullanak a cseresznye-virág szirmok.” Shinkai Makoto ezúttal Takaki-san és Akari-chan történetét rajzolja le egy romantikus drámában. Gyerekkoruk óta ismerik egymást, és mivel mindketten a könyvtárat részesítették előnyben és nem a játszóteret, hamar nagyon jó barátokká váltak, majd szép lassan egymásba szerettek. Azonban a sors máshogy látta jónak a dolgokat, a szüleik munkái miatt költözniük kellett, így egyre távolabb és távolabb kerültek egymástól. A film kettejük távolságáról szól, mind fizikailag, mind lelkileg.

Rég hoztam már animét, de tegnap este végre eljutottam odáig, hogy megnézzem ezt a gyöngyszemet, ami már évek óta a várólistámon csücsült, és a végén határozottan azt éreztem, hogy nekem erről írnom kell.

Egy 2007-es animéről van szó, amit Shinkai Makotonak köszönhetünk. Közvetlenül ezután több művét is megnéztem (olyan szösszeneteket, mint a She and her cat, vagy a Tooi sekai), és igen, el kell ismernem, hogy ez az ember tényleg egy zseni.

A történet 3 részből áll, és az egész mindössze 1 óra hosszú.

Az első részben megismerhetjük Takakit és Akarit, akik mindketten jobban szeretnek a könyvtárban lógni, mint a játszóréten, ezért hamar összebarátkoznak. Sajnos azonban a szüleik költözése miatt egyre távolabb kerülnek egymástól. Postai úton tartják a kapcsolatot (ebből kikövetkeztethető, hogy nem napjainkban játszódik a sztori, ugyanis a mobiltelefon és az e-mail még nem terjedt el), és amikor kicsivel később megbeszélnek egy találkozót, Takaki ír egy levelet a lánynak, amiben beismeri az érzéseit. Ezt a levelet magával viszi a találkozóra, csakhogy a nagy hóviharban elveszíti, ráadásul a vonatok is késnek... órákkal a megbeszélt időpont után érkezik meg, a kérdés már csak az, hogy Akari megvárta-e őt az állomáson, vagy már hazament?

A második részben néhány évvel később láthatjuk Takakit. Megismerhetünk egy lányt is, Kanaét, aki beleszeretett a fiúba, de még nem volt bátorsága ezt bevallani neki. Megpróbál minél több időt tölteni vele, de úgy tűnik, Takaki csak barátként tekint rá.

Az utolsó részben a szereplők már felnőttek. Ebből inkább nem is árulnék el többet, mert itt már szinte minden spoileres lehet, kiderül ugyanis, hogy mi lett végül a karakterek sorsa, hogy alakult az életük az évek során.

A grafika valami eszméletlen! Néha arra eszméltem, hogy tátott szájjal bámulom a monitort, és nem bírok betelni a látvánnyal. Bár a hangsúly inkább a háttereken van, nem a szereplőkön, na de a háttér tényleg álomszép.

Ehhez társul még a gyönyörű zene, amivel együtt tényleg nagyon sajátos hangulata lesz az animének. Külön ki kell emelnem a végén a dalt (One more time, One more chance), amit újra és újra visszatekertem, és azóta se tudom kiverni a fejemből, szépen felerősítette a film hangulatát, főleg az alatta futó képekkel, amik a szereplők életének egy-egy pillanatát mutatják be.

Viszont tényleg kell egy bizonyos hangulat ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk a sztorit. Legalábbis én így vagyok vele, mert általában jobban szeretem az akciódús, izgalmas animéket, a Byousoku 5 centimeter pedig inkább az érzelmekre megy rá, nem a cselekményre, de azokat hihetetlenül gyönyörű és realisztikus módon mutatja be. Viszont annak örültem volna, ha jobban megismerhetnénk a karaktereket, úgy még jobban együtt tudtam volna érezni velük.
Olyanoknak is simán tudnám ajánlani, akik alapvetően nem szoktak animéket nézni. Maga a történet teljesen hétköznapi, mégis gyönyörű, és szerintem kár lenne kihagyni.

10/8