A fiatal társadalomkutató, Pőcze Flóra Magyarországon elsőként vállalkozott arra, hogy ne kívülállóként tanulmányozza a hajléktalan létet: 2009 nyarát a Moszkva téren töltötte az ottani közösség részeként. Könyve a galeri tagjainak életeseményeit, mindennapjait mutatja be; többek között megtudhatjuk belőle, hogy milyen hierarchia-rendszer és csoportnorma alapján épül fel a kommuna, hogyan lett hajléktalan a volt kosarasból, az állami gondozottból, vagy az unatkozó mezőgazdasági munkásból, aki csak telente csatlakozik a társasághoz. Az egyedülálló kötetet szociofotók és szlengszótár teszi teljesebbé.
Szóval ahogy a fülszöveg is mondja, van nekünk egy Pőcze Flóránk ("Flórácskánk"), aki alapszakos hallgatóként 2009-ben kitalálta, hogy kiköltözik két hónapra a Moszkva térre, és az ottani hajléktalan punkokkal tölti az idejét. A hölgyemény ebből írta a szakdolgozatát, majd később ezt a könyvet, A Moszkva tér gyermekei címmel.
Az ötlet onnan jött, hogy Flóra minden nap megfordult a téren iskolába menet, ahol látta, hogy ezek a hajléktalan srácok/férfiak folyton nevetnek és jól szórakoznak, ami érthetetlen, hiszen a helyzetük nem épp a legrózsásabb... a lányt ez kíváncsivá tette, meg akarta érteni őket, meg akarta tudni, hogy hogyan élnek. Így aztán egy szép nyári napon csatlakozott hozzájuk.
"(...) zajlik az élet a Moszkván."
Flórát a hajléktalanok befogadták maguk közé, a könyvét elolvasva pedig mi is betekinthetünk egy kicsit az életükbe. Tényleg csak egy kicsit: körülbelül 150 oldalról van szó.
Nem is igazán tudom eldönteni, hogy ez a lány most akkor ennyire buta és meggondolatlan, vagy bátor, és csodálnom kéne. Ki a fene vállalkozna arra, hogy két hónapig együtt él az utcán olyan emberekkel, akik állandóan isznak és drogoznak, ráadásul többen közülük már börtönben is ültek?
De Flóra megcsinálta, és rengeteg élményben volt része, ezek egy részét le is írja a könyvben. Többször is hangoztatja, hogy ezek az emberek mind elfogadták őt, és nagyon vigyáztak rá, még tarhálni sem hagyták, mert nem akarták, hogy megalázza magát. Nem tudom, én azért nem bíztam volna meg ennyire bennük, mint ahogy Flóra tette, főleg nőként, és szerintem piszok nagy mázlija volt, hogy "normálisabb" emberek közé került, akik nem bántották. Meg a másik dolog, hogy a könyvben szó esett róla, hogy néha odacsapódott hozzájuk egy-két ember, akinek amúgy volt lakása... aztán egyszerűen ezek az arcok kifosztották az illetőt. És hát ugye ugye valójában Flórának is volt lakása, pénze, bármikor hazamehetett volna, ha úgy dönt, hogy elég volt. Vajon ha meghívta volna ezeket a srácokat, őt is kifosztották volna? Nyilván.
Flóra végig szeretetteljesen ír a hajléktalanokról, de általában nem nyilvánít véleményt, és nem szólt bele az eseményekbe sem, amíg ott tartózkodott velük, ő csak megfigyelőként volt jelen. Felvette a homelessek szlengjét, és alkalmazza is a könyvében (az utolsó oldalakon egy kis szleng szótárt találhatunk, bár vannak benne egészen hétköznapi szavak is, kevés volt, amiről nem tudtam, hogy mit jelent). Néhány képet is beraktak a végére.
Nem igazán tudom ezt a könyvet úgy értékelni, mint a többit a blogon, így nem is akarom pontozni. Érdekes volt betekinteni ebbe a világba, ami mellett én is naponta elsétálok. Szerintem érdemes elolvasni, bár az is igaz, hogy többet is ki lehetett volna hozni egy ilyen tanulmányból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése