Hogy a végsőkig kitarts, olyan célt kell választanod, amelyért az életedet is feláldoznád.
Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?
"Futsz = meghalsz. Maradsz = meghalsz. Ennek a bulinak, úgy tűnik, ez a központi témája."
Nehezen indult be a történet. Tulajdonképpen az első 100 oldalon alig történik valami, inkább csak visszaemlékezéseket olvashatunk arról, hogyan jutott el a főszereplőnk, Cassie idáig: egyedül az országúton, egy plüssmackóval és egy gépfegyverrel. Utána viszont egyre jobban felpörögtek az események. Az utolsó kb 200 oldal hihetetlenül izgalmas volt, le is nyomtam két-három óra alatt egybe az egészet.
Ebben a könyvben minden megvolt, ami egy jó történethez kell: akció, izgalom, egy kis romantikával és humorral fűszerezve. És persze sokféle karakter, akiket (szinte) mind megkedveltem.
Főhősünk, Cassie Sullivan már mindenkit elveszített: szüleit, barátait, szerelmét, de foggal-körömmel ragaszkodik az életéhez, ugyanis tett egy ígéretet, hogy megtalálja és kiszabadítja a kisöccsét, akit elvettek tőle. Cassie szerint ahhoz, hogy túléljen, egyedül kell maradnia. Senkihez sem szabad kötődnie, ugyanis senkiben sem lehet már megbízni: könnyen lehet, hogy az, aki embernek néz ki, valójában nem is ember. Azonban amikor egy Evan nevű, különös srác megmenti őt, és felajánlja a segítségét, eldönti, hogy vele tart, bár a legkevésbé sem bízik meg benne. Cassie bátor, erős, szarkasztikus, ugyanakkor nagyon is valóságos szereplő, aki néha butaságokat csinál. És tényleg olyan, mint egy 16 éves tinilány, ami azért is érdemel hatalmas piros pontot, mert az író egy felnőtt férfi.
Zombinak megölték a kishúgát, ezért hajtja őt a bűntudat és a bosszúvágy. Régebben csak egy átlagos (meglehetősen népszerű) srác volt a gimiből, de mostanra már egy katona. Az, hogy nem tudta megmenteni a testvére életét, teljesen megváltoztatta. Ugyanakkor szerencsére nem lett egy gyilkológép: mindig megvédi a a kisgyerekeket és a gyengéket, részben pont azért, mert a húgát látja bennük.
Sammy-t is a fontos szereplők közé sorolnám, mert hát mégiscsak ő ad erőt és reményt Cassie-nek és Zombinak. Mindkét főhősünk ígéretet tett neki, és mindent megtesznek, hogy betartsák azt. Imádtam a kissrácot, nagyon cuki volt. És nagyon sajnáltam is szegényt: "B*szki, még csak öt éves, mit keres egy katonai kiképzésen?!" Szerencsére Zombi mindig ott volt és vigyázott rá.
Evan. Nos, ő egy igazi rejtély. Igaz, nem ért teljesen felkészületlenül, amikor megtudtam, kicsoda-micsoda ő, mert ugye már voltak erre utalások, de ennek ellenére is csak nehezen tudtam róla véleményt alkotni, nem igazán tudtam eldönteni, hogy szeretem vagy nem. Azt mindenesetre nem csodálom, hogy sikerült Cassie-t valamennyire elcsábítania, de nálam akkor is Zombi a kedvenc. :P
Azért remélem, a későbbiekben többet is megtudhatunk Evanról, mert tényleg érdekes karakter.
"– Na jó. Mi lenne, ha mi volnánk a két utolsó ember a Földön?
– Hát akkor is egyedül maradnál, mert én előbb kinyírnám magam.
– Te nem bírsz engem.
– Tényleg, Crisco? Miből jöttél rá?"
Tulajdonképpen éppen ez volt az egyetlen dolog, ami zavart. A Cassie-Evan páros. Nekem ez egyszerűen túl gyors volt, igaz, nem számoltam, hány oldal kellett hozzá, hogy ezek ketten smároljanak, de nem sok. Ráadásul nem is igazán értettem, most akkor ők együtt vannak, vagy mi? Csak mert a végére már nagyon úgy tűnt, de aztán (oké, ez igazán várható volt) van az a jelenet, Cassie-vel meg Zombival a kocsiban. Hm.. most akkor mi van? Nem értem.
Azt hiszem, ez volt eddig a legjobb földönkívüli témájú könyv, amit eddig olvastam. Nem mintha olyan sűrűn olvasnék ebben a témában, na de akkor is, határozottan jó volt.
Már csak az idegenek miatt is: sehol semmi kis zöld emberke, nagy szemek, csápok, meg mittudomén. Ebben a könyvben az idegenek még csak nem is láthatók. Vagy legalábbis látszólag úgy néznek ki, mint az emberek. Viszont alattomosak, sunyik és okosak, akik felsőbbrendűnek gondolják magukat az embereknél.
Rengeteg, gyönyörű gondolatot olvashatunk a könyvben, különféle témákról. A párbeszédek pörgősek és szórakoztatóak, a történet vége pedig.. pont jó. Nem olyan "kaparom a falat a folytatásért" típus, nem függővég, de mégis feszülten várom a folytatást.
Ó igen, és a borító csodálatos!
A film 2016 elején kerül a mozikba. A főszereplők szerepében Chloe Grace Moretz-t (Cassie), Nick Robinsont (Zombi), és Alex Roe-t (Evan) láthatjuk majd.
Történet: 5/5
Főszereplő(k): 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Zombi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése