2015. március 23., hétfő

Ann Aguirre: Menedék


A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.

Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba. 
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!

"Többféleképpen lehet valaki erős, most már tudtam. Az erő nem mindig a késből vagy harci vágyból származik. Néha a kitartásból, amelynek kútja mély és néma. Néha a könyörületből és megbocsátásból fakad."

Már az első oldalon teljesen elvarázsolt az a kegyetlen világ, amit az írónő alkotott. Ez a szigorú szabályokkal teli élet a föld alatt, ahol egy 25 éves srác már "öregnek" számít... wow. Belegondolni is durva.
Ebben a föld alatti társadalomban három csoport létezik: nemzők, építők, és vadászok. Nemzők csak jó adottságokkal rendelkező emberek lehetnek: ebben a világban nem gondoskodnak a gyengékről, még akkor sem, ha egy gyerek az illető.

Főszereplőnk, Pikk egy vadásznő, és erre kifejezetten büszke. A vadászok szerzik be az élelmet az alagutakból, illetve alkalomadtán szétrúgják a zombik seggét, akikkel néha összefutnak.
Pikk egy igazi harcos, aki azt teszi, amit mondanak neki. Születése óta az enklávé szigorú szabályai szerint nőtt fel, és ezeket hosszú ideig nem is kérdőjelezi meg. Szentül hiszi, hogy a szabályok azért vannak, hogy megvédjék az embereket. Ám néhány különös esemény után rájön, hogy nem minden úgy van, ahogy azt neki tanították.
Igazán szimpatikus karakter volt: semmi hiszti (pedig neki aztán tényleg minden oka meglenne rá), csak megy előre rendíthetetlenül. Barátai miatt sokkal jobban aggódik, mint saját maga miatt, kiáll mellettük, és védelmezi őket, akár a saját élete árán is (utáltam Követ, amiért lenézte őt, miután Pikk tulajdonképpen megmentette az életét).

Pikk vadásztársa Fakó, egy fiú, aki a felszínen született. Első látásra komor és bizalmatlan. A föld alatti társadalom nem igazán tekinti őt teljes jogú tagjának, mivel élete első éveit a felszínen töltötte, és senki nem tudja, hogy egyáltalán hogyan maradhatott életben. Fakó nem kedveli az enklávét és a szabályait, és az emberekkel sem jön ki igazán, de úgy tűnik, szép lassan kezd megbízni Pikkben.

Együtt izgultam velük, hogy milyen lesz a rettegett felszíni világ, és hát ahogy az várható volt, ez sem olyan, mint amilyennek Pikknek leírták. Vicces volt, ahogy az olvasó számára teljesen természetes dolgokról (mint például a fotel vagy a kanapé) Pikknek fogalma sem volt, és értetlenül nézett mindent.
De persze erős túlzás azt állítani, hogy ez a világ biztonságos: odakint nem csak a zombik várják a főszereplőinket, de veszélyes bandák is, amiknek a tagjai szabályok nélkül élnek, és harcolnak egymással. Ők még az enklávénál is kegyetlenebbek.

Egy ilyen bandának a vezetője Kósza, akinek a csatlakozásával egy fura szerelmi háromszög kezd kialakulni a szereplők között. De ez ne tévesszen meg senkit, mert ez a könyv nem a rózsaszín, vattacukros romantikázásról szól, erre már a borítóból is rájöhet az olvasó. Kósza sokat fejlődik a történet során: eleinte kegyetlen, és csak a túlélés hajtja, nem igazán törődik másokkal, megveti a gyengéket, és csak tehernek tartja azokat, akik nem képesek harcolni. Szerencsére ezt a tulajdonságát ha nem is teljesen, de valamennyire sikerül levetkőznie, ahogy bekerül a csapatba. Nem utáltam emiatt, hiszen ő így nőtt fel, neki akkor ez volt a természetes. De nem, nem fogok egy olyan embernek drukkolni, aki engedi másoknak, hogy megerőszakoljanak egy lányt (Tegan sztorija)..

Egyébként itt most kifejezetten érdekesnek tartottam a szerelmi háromszöget. Főhősnőnk abban a neveltetésben nőtt fel, hogy a vadászoknak az érzelmek nem megengedettek. A társuk iránt csak feltétlen bizalmat és tiszteletet érezhetnek, mást nem, különben lefokozzák őket nemzőknek. Így aztán Pikk nem igazán van tisztában az érzelmeivel, és bár néha féltékeny lesz, amikor Fakót másik lánnyal látja beszélgetni, nem tudja hová tenni magában ezt az érzést. Fakó és Kósza meg nem a szavak emberei, látszik, hogy mindketten éreznek valamit Pikk iránt, de nagy monológokra ne számítsunk.

Az útjuk során egy lány, Tegan is hozzájuk csapódik, de őt nem igazán tudtam hová tenni. Számomra teljesen jelentéktelen volt, még akkor is, ha néhány dologban segített Fakónak és Pikknek. Sajnáltam azért, amit a banda tett vele, és a történet végén is, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy tövig rágtam a körmömet a nagy izgalomban, hogy most akkor életben marad-e.

Külön öröm, hogy látszik, hogy az írónő nagyon komolyan vette ezt a könyvét, mindennek alaposan utánanézett. Erről egy külön kis jegyzetet is írt az olvasók számára, de már a történet olvasása közben is nyilvánvaló.

Két nap alatt végigrágtam magam a történetet, és kicsit sem unatkoztam. Kevés az eseménytelen rész, azokat a napokat, amikor nem történik semmi különös, csak menetelnek a szereplőink, az írónő egyszerűen átugorja. 

Én viszont egy kicsit több magyarázatot vártam volna. Mi történt? Miért lett ilyen a világ? Miért pont a föld alá menekültek az emberek, és miért csak egy részük? A többiek hogy maradhattak életben a felszínen? Miért titkolózik annyira az enklávé vezetősége? Pontosan mik ezek a zombiszerű lények (a Korcsok), és hogy kerültek oda? Sajnos nagyon kevés az információ, remélhetőleg a sorozat többi kötetéből kiderül majd minden..

Történet: 4/5
Főszereplő: 5/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Pikk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése