Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét.
A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.
Azok a könyvek, amiket eddig Leiner Laurától olvastam, nem igazán győztek meg. Szeretem, hogy mindig magyar kamaszokról olvashatok, és hogy a helyszín legtöbbször Budapest, így igazán közel érezhetem magamhoz a sztorit. De rengeteg hiba van a könyveiben, és ami nekem a leginkább zavaró bennük, azok a főszereplők, akik rendszerint hisztisek és idegesítőek. És mivel az ő szemszögükből olvasom a történetet, így inkább szenvedés lesz az egész. Az Akkor szakítsunk például tetszett volna, ha nem lenne a főszereplő olyan, amilyen.
A Késtél Bexije az eddigi legjobb főszereplő, akit Laura könyveiből megismerhettem. Pedig neki több oka lenne kiborulni és hisztizni, mint mondjuk az Akkor szakítsunk Liájának, mégsem teszi, vagy legalábbis nem olyan idegesítő módon.
Kicsit másmilyen ez a könyv, mint az eddigiek. Ezúttal kevesebb benne a poén, inkább komolyabb témákkal foglalkozik, ráadásul a fő karakter ezúttal nem egy átlagos tini, hanem egy zenész, méghozzá híres zenész.
Oké, szóval minden adott ahhoz, hogy ez a könyv tényleg valami újat mutasson, és kilógjon az eddigi, Laurától megszokott könyvek soraiból. De akkor miért van az, hogy ez sem tetszett igazán?
Egyszerűen azért, mert unalmas volt.
Nem tudom, talán a poénok hiánya miatt, talán azért, mert az egész könyv mindössze egy hét cselekményeit meséli el, vagy mert az égvilágon semmi más nem történik, csak annyi, hogy a szereplők készülnek a közös fellépésre.
Eleve gyűlölöm az X-faktor, Megasztár, meg még sorolhatnám hány ezer magyar tehetségkutatót, mert szerintem semmi értelme nincs. És ezt Laura is tökéletesen leírja: valaki megnyeri az adott versenyt, aztán rá egy évre már a kutya se emlékszik a nevére. Soha nem nézem ezeket a műsorokat, akkor miért akarnék róla olvasni?
Nem tudom, mit kellett volna éreznem Nagy Márk karaktere iránt. Pontosan mit várt Laura, amikor megalkotta ezt az öntelt, internetfüggő idiótát, akinek folyamatosan tikkel a szeme? Hogy az olvasó majd elájul tőle? Mert nekem inkább ellenszenves volt, ráadásul egy idő után már kezdett elmenni Virág (SZJG), Ákos (ASZ), meg a hozzájuk hasonló, veszélyesen hülye karakterek irányába, és néha már megint arra gondoltam, hogy nem, ilyen buta ember egyszerűen nincs, nem lehet. Aztán ott volt még a márkcsintása (Te. Jó. Ég.), meg a márkerek... most komolyan, létezik olyan ember, aki ezt viccesnek találja?
Antinak annyi szerepe se volt, hogy egyáltalán jellemezni tudjam, teljesen fölösleges karakter, csakúgy mint Kemál, de az utóbbin legalább néha lehetett nevetni. Késtél Geriről egyelőre nem tudom, mit gondoljak, ő eddig nekem olyan semmilyen. Azt hittem, ki fog akadni a végén a csókjelenetnél, de nem így lett, szóval most már tippem sincs, hogy mi lesz vele. Mondjuk eleve azt sem értem, minek kellett meghívni a fellépésre, főleg azok után, amit tett. Bexi anyja nem volt valami szimpatikus az ilyen hülyeségeivel, hogy kirakja a saját lányát a szobájából, csak hogy szegény Nagy Márknak ne kelljen a kanapén aludnia. Létezik egyáltalán ilyen szülő?
Akiket kedveltem, az Körte és a Fogd Be Aszád, bár ezek a nevek most már komolyan idegesítenek.. Bogyó, meg hasonlók (elfelejtettem :D).. Nem értem, miért kell minden könyvbe valamilyen idióta nevű karakter, vagy ha már mindenképpen hülye neve kell, hogy legyen, akkor már legyen tényleg vicces. Mert a Bogyó meg a Körte nem az.
Az elején még érdeklődve olvastam az olyan gondolatokat, mint hogy "milyen nehéz a sztárok élete", meg hogy "minden a pénzről szól", de amikor már tizedjére kezdett bele egy ilyen monológba az írónő, már csak a szememet forgattam és lapoztam tovább. Megfordult a fejemben, hogy ha Laura Bexi ennyire utálja a tehetségkutatókat, akkor minek megy el oda fellépni? Csak azért, hogy bemondják a nézőknek a készülő új albumát? És még azt mondja, őt nem érdekli a nézettség..
A szereplők reakciói néha túlságosan erőltetettek, de ez már megszokott. Kicsit azért zavaró, hogy a felnőttek úgy viselkednek a könyvben, mint a nagyra nőtt gyerekek.
A vége pedig egy brutális függővég, de nem az olyan fajtából, amitől a falat kaparod a folytatásért, hanem inkább olyan, mintha nem lenne befejezve. Elképzeltem, ahogy Laura írja a könyvet, már majdnem befejezte, de egyszer csak jön egy gonosz emberke a kiadótól, kitépi a kezéből a művet, és bejelenti, hogy ezt most így ahogy van, kiadják, befejezetlenül. Mindegy.
Történet: 3/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 3/5
Kedvenc szereplő: Körte
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése