Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.
"– Na, most ugye elmondhatom, hogy „én megmondtam”…
Gyilkos pillantást vetettem rá. Csak merje folytatni!
Lehervadt a vigyor az arcáról. – …de nem mondom. – Összepréselte a száját, hogy elfojtsa a nevetést. – Mivel ez… helytelen volna."
Sokáig húztam a Vaskirály olvasását. Pedig egyszer már majdnem hazahoztam a könyvtárból, de aztán mégsem. Megvenni nem igazán akartam, mert nem vártam tőle sokat. Talán éppen emiatt tetszett annyira, nem tudom, mindenesetre kellemes csalódás volt. :)
Olvastam már néhány tündéres sztorit, és eddig szinte minden író máshogy ábrázolta őket. A Julie Kagawa által teremtett tündérek nem hasonlíthatóak a mesékben megszokott cuki kis szárnyas lényekhez.
Ebben a világban a Tél- és a Nyártündérek között folyik az ellenségeskedés, érezhető a feszültség a két nép között, hogy egy hajszál választja el őket attól, hogy elkezdjenek háborúzni. A tündérek között az ígéreteknek és az alkuknak komoly következményei lehetnek, szóval aki olyan, mint én (azaz előbb beszél és aztán gondolkodik), az hamar belerokkanna az adósságokba. :D
És hogy hogyan csöppen ebbe a világba a főszereplőnk? Meghan Chase egy átlagos diák, aki épp most tölti be a tizenhatot. Édesapja rejtélyes körülmények között felszívódott, azóta anyjával és annak új párjával Luke-kal, valamint féltestvérével, a négy éves Ethannel él. Az iskolában nem valami népszerű, mindössze egyetlen barátja van, a tréfamester Robbie.
Meghannek nem alakul túl jól a születésnapja: a srác, akiért odavan, mindenki előtt beégeti, és mindeközben a lány különös, megmagyarázhatatlan dolgokat lát. Valaki figyeli őt, az öccse pedig furcsán viselkedik, mintha nem lenne önmaga. Végül Robbie bevallja, hogy valójában tündér, akit pedig Meghan lát, az nem az öccse, az igazi Ethant ugyanis elrabolták, és minden bizonnyal a tündérek birodalmában van. Így főhősünk kénytelen utána menni, ha valaha viszont akarja látni a testvérét.
Bár Meghan nem lett éppenséggel a kedvenc főhősnőm, a tény, hogy nem utáltam őt meg, nekem már elég (a női főhősökkel általában nem vagyok kibékülve). Sőt, a kezdeti hisztik és bénázások ellenére egész szimpatikus szereplő, aki a történet végére komoly jellemfejlődésen megy át. Az önbizalom hiányos tinédzserből egy bátor (és elég makacs) lány lesz, aki képes a saját életét kockáztatni a testvére biztonságáért. Meghan kedves karakter, és szerencsére megvan a magához való esze.
És ahogy az várható, kiderül hogy főhősünk nem egy átlagos lány: ő Oberon, a tündérkirály félvér gyermeke. Persze nagy összeborulásokra nem kell számítani, sőt, ez a kis tény valójában csak még inkább megnehezíti Meghan dolgát az útja során.
Van ám egy szerelmi háromszögünk is, de ez most kivételesen nem idegesített. Szerencsére nem csöpögött a könyv a romantikától, ráadásul a főhősnő nem hülyíti maga körül a srácokat, hanem képes arra, amire a legtöbb lány főszereplő nem: egyszerűen eldönteni, hogy kit választ, és kész. Ez a döntés elég egyértelműnek tűnik már az első könyv után is, nem olvastam a többi részt, de én pl esélytelennek látom, hogy Meghan végül Robbie/Robin/azaz Puck mellett kössön ki.
Merthogy amíg Puck szemmel láthatóan odáig van Meghanért, addig a főszereplőnk Ash, a Téltündér herceg után epekedik. SPOILER:Puck pedig fel sem merül Meghanben, mint potenciális partner, pusztán a legjobb barátjaként tekint rá. Legalábbis egyelőre. Én azért már várom, hogy elcsattanjon egy csók, vagy valami. :D
Szóval ebből már azt hiszem rá lehetett jönni, hogy egyelőre nekem Puck szimpatikusabb, mint Ash. Az utóbbiból már láttunk eleget más young adult könyvekben: tipikus jégherceg, aki irtó dögös, menő, stb, de rideg, és nem engedi közel magához a lányt.. persze aztán meglágyul a szíve. Csak ugye mégiscsak az ellenség gyermeke, de hát a könyvekben a lányok mindig abba szeretnek bele, akibe nem kéne. Bár itt most nekem annyira azért nem jött át ez a nagy szerelem.
Puck ezzel szemben szórakoztató, vidám karakter, aki mindig mindenben segít Meghannek. Csak sajnos megrekedt a barát-zónában. És igen, valószínűleg azért, mert egy kicsit komolytalan. Mondjuk nálam éppen ezért lett kedvenc karakter, de mégsem mondanám, hogy teljes szívvel drukkolok neki, ugyanis nem érzem azt, hogy ők ketten annyira passzolnának Meghannel.
A másik kedvenc szereplőm Kacor, a macska. Akit nem lehet nem szeretni. Hogy miért? Nincs miért. Ezen nem kell mit magyarázni. Ő egy macska.
Amit egyszerűen nem hagyhatok ki az értékelésből, az maga a Tündérország. Imádtam ahogy megelevenedik előttem ez a világ. Igaz, voltak benne innen-onnan elcsórt elemek, egy kicsit olyan volt, mintha Csodaországba csöppentem volna. Most így hirtelen fel sem tudnám sorolni, hányféle lényről olvashatunk. A leírások nagyon jók, olyan volt, mintha magam előtt látnám az épületeket és a tájat.
A történet szerintem elég pörgős, és könnyen emészthető. Egymást követik az események és a helyszínek, az egész könyv egy nagy utazás. Mialatt Meghan a testvérét kutatja, különböző lényekkel találkozik, és többször is bajba keveredik. Közben pedig egyre többet tudunk meg a tündérek birodalmáról, ugyanis nem egyszerre zúdítják ránk az infókat, hanem szépen lassan.
Első kötetnek szerintem ez így szinte tökéletes volt. Ami viszont negatívum, hogy innen-onnan összelopott ötletekből áll össze a történet. Bár nagy szerencséjére az írónő elég jól használta fel őket, és egy kerek egészet tudott alkotni belőlük.
Összességében ez egy kalandos, pörgős könyv, egy kis romantikával. Viszont jelenleg úgy tudok csak gondolni rá, mint egy mesére. Mese, ahol pontosan tudod, hogy senki nem fog a jó szereplők közül meghalni, és hogy a végén úgyis minden jóra fordul. Kikapcsolódásnak tökéletes, de nem szabad tőle csodát várni. Azért ebből még elég sok mindent ki lehet hozni, ezért kíváncsian várom (azaz már olvasom) a folytatást. Azt hallottam, hogy a későbbi kötetek egyre jobbak, és komolyabbak lesznek, nem tudom, ez mennyire igaz.
Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Puck, Kacor
Ebben a világban a Tél- és a Nyártündérek között folyik az ellenségeskedés, érezhető a feszültség a két nép között, hogy egy hajszál választja el őket attól, hogy elkezdjenek háborúzni. A tündérek között az ígéreteknek és az alkuknak komoly következményei lehetnek, szóval aki olyan, mint én (azaz előbb beszél és aztán gondolkodik), az hamar belerokkanna az adósságokba. :D
És hogy hogyan csöppen ebbe a világba a főszereplőnk? Meghan Chase egy átlagos diák, aki épp most tölti be a tizenhatot. Édesapja rejtélyes körülmények között felszívódott, azóta anyjával és annak új párjával Luke-kal, valamint féltestvérével, a négy éves Ethannel él. Az iskolában nem valami népszerű, mindössze egyetlen barátja van, a tréfamester Robbie.Meghannek nem alakul túl jól a születésnapja: a srác, akiért odavan, mindenki előtt beégeti, és mindeközben a lány különös, megmagyarázhatatlan dolgokat lát. Valaki figyeli őt, az öccse pedig furcsán viselkedik, mintha nem lenne önmaga. Végül Robbie bevallja, hogy valójában tündér, akit pedig Meghan lát, az nem az öccse, az igazi Ethant ugyanis elrabolták, és minden bizonnyal a tündérek birodalmában van. Így főhősünk kénytelen utána menni, ha valaha viszont akarja látni a testvérét.
Bár Meghan nem lett éppenséggel a kedvenc főhősnőm, a tény, hogy nem utáltam őt meg, nekem már elég (a női főhősökkel általában nem vagyok kibékülve). Sőt, a kezdeti hisztik és bénázások ellenére egész szimpatikus szereplő, aki a történet végére komoly jellemfejlődésen megy át. Az önbizalom hiányos tinédzserből egy bátor (és elég makacs) lány lesz, aki képes a saját életét kockáztatni a testvére biztonságáért. Meghan kedves karakter, és szerencsére megvan a magához való esze.
És ahogy az várható, kiderül hogy főhősünk nem egy átlagos lány: ő Oberon, a tündérkirály félvér gyermeke. Persze nagy összeborulásokra nem kell számítani, sőt, ez a kis tény valójában csak még inkább megnehezíti Meghan dolgát az útja során.
Van ám egy szerelmi háromszögünk is, de ez most kivételesen nem idegesített. Szerencsére nem csöpögött a könyv a romantikától, ráadásul a főhősnő nem hülyíti maga körül a srácokat, hanem képes arra, amire a legtöbb lány főszereplő nem: egyszerűen eldönteni, hogy kit választ, és kész. Ez a döntés elég egyértelműnek tűnik már az első könyv után is, nem olvastam a többi részt, de én pl esélytelennek látom, hogy Meghan végül Robbie/Robin/azaz Puck mellett kössön ki.Merthogy amíg Puck szemmel láthatóan odáig van Meghanért, addig a főszereplőnk Ash, a Téltündér herceg után epekedik. SPOILER:
Szóval ebből már azt hiszem rá lehetett jönni, hogy egyelőre nekem Puck szimpatikusabb, mint Ash. Az utóbbiból már láttunk eleget más young adult könyvekben: tipikus jégherceg, aki irtó dögös, menő, stb, de rideg, és nem engedi közel magához a lányt.. persze aztán meglágyul a szíve. Csak ugye mégiscsak az ellenség gyermeke, de hát a könyvekben a lányok mindig abba szeretnek bele, akibe nem kéne. Bár itt most nekem annyira azért nem jött át ez a nagy szerelem.
Puck ezzel szemben szórakoztató, vidám karakter, aki mindig mindenben segít Meghannek. Csak sajnos megrekedt a barát-zónában. És igen, valószínűleg azért, mert egy kicsit komolytalan. Mondjuk nálam éppen ezért lett kedvenc karakter, de mégsem mondanám, hogy teljes szívvel drukkolok neki, ugyanis nem érzem azt, hogy ők ketten annyira passzolnának Meghannel.A másik kedvenc szereplőm Kacor, a macska. Akit nem lehet nem szeretni. Hogy miért? Nincs miért. Ezen nem kell mit magyarázni. Ő egy macska.
Amit egyszerűen nem hagyhatok ki az értékelésből, az maga a Tündérország. Imádtam ahogy megelevenedik előttem ez a világ. Igaz, voltak benne innen-onnan elcsórt elemek, egy kicsit olyan volt, mintha Csodaországba csöppentem volna. Most így hirtelen fel sem tudnám sorolni, hányféle lényről olvashatunk. A leírások nagyon jók, olyan volt, mintha magam előtt látnám az épületeket és a tájat.
A történet szerintem elég pörgős, és könnyen emészthető. Egymást követik az események és a helyszínek, az egész könyv egy nagy utazás. Mialatt Meghan a testvérét kutatja, különböző lényekkel találkozik, és többször is bajba keveredik. Közben pedig egyre többet tudunk meg a tündérek birodalmáról, ugyanis nem egyszerre zúdítják ránk az infókat, hanem szépen lassan.
Első kötetnek szerintem ez így szinte tökéletes volt. Ami viszont negatívum, hogy innen-onnan összelopott ötletekből áll össze a történet. Bár nagy szerencséjére az írónő elég jól használta fel őket, és egy kerek egészet tudott alkotni belőlük.
Összességében ez egy kalandos, pörgős könyv, egy kis romantikával. Viszont jelenleg úgy tudok csak gondolni rá, mint egy mesére. Mese, ahol pontosan tudod, hogy senki nem fog a jó szereplők közül meghalni, és hogy a végén úgyis minden jóra fordul. Kikapcsolódásnak tökéletes, de nem szabad tőle csodát várni. Azért ebből még elég sok mindent ki lehet hozni, ezért kíváncsian várom (azaz már olvasom) a folytatást. Azt hallottam, hogy a későbbi kötetek egyre jobbak, és komolyabbak lesznek, nem tudom, ez mennyire igaz.
Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Puck, Kacor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése