Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek.
A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel.
Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?
"– Ellis kisasszony? Ön következik. Mutassa be Alexet az osztálynak!
– Ez itt Alejandro Fuentes. Ezen a nyáron, amikor éppen nem utcasarkokon lődörgött ártatlan embereket zaklatva, a város börtöneiben turnézott. Gondolom, mindenki érti, hogy mit akarok ezzel mondani. Van azonban egy titkos vágya, amit senki sem sejt róla… A titkos vágya… A titkos vágya az, hogy főiskolára mehessen, és kémiatanár legyen, mint ön, Mrs. Peterson.
Brittany diadalmas mosolyt villant felém, azt gondolja, hogy ezt a kört megnyerte. Azt te csak hiszed, gringa!
– Ő Brittany Ellis – mondom a szemek kereszttüzében. – Ezen a nyáron elment a bevásárlóközpontba, és új ruhákat vett, hogy felturbózza a ruhatárát, és apuci pénzén felkeresett egy plasztikai sebészt is, hogy felturbózza… izé… amit fel kell. Az ő titkos vágya pedig az, hogy egy mexicanóval randizhasson az érettségi előtt."
A játszma elkezdődött.
Nahát. Mivel megrögzött fantasy rajongó vagyok, viszonylag ritkán veszek a kezembe ehhez hasonló, habosbabos romantikus regényeket. Már régóta a várólistámon volt ez a kötet, de ha tudtam volna, hogy ennyi spanyol kifejezés van benne, előbb elolvasom.
Oké, szóval ez a könyv valami fantasztikus volt! Elolvastam, és hirtelen azt kívántam, bárcsak nem olvastam volna még, és akkor újraélhetném ezt az élményt. Igen, iszonyú közhelyes, és valószínűleg soha az életben nem történhet meg ilyesmi, ez ahhoz egyszerűen túl szép, hogy igaz legyen. Egy fiú és egy lány, akik eleinte utálják egymást, de aztán egymásba szeretnek. Persze minden lehetséges dolog közéjük áll, a család, a társadalmi különbségek, a barátok, a banda, stb, de ahogy az előre sejthető, a végén győz a szerelem. Túl szép. De akkor is, annyira imádtam!
"Alex egy régi díványon terül el. Csak a farmernadrágja van rajta. Semmi más. Álmos, véreres szemét nyitogatja.
– Szia! – mondja kedvesen, és nyújtózkodni kezd.
Végem van. Nagy bajban vagyok. Mert bámulom. Nem tudom levenni a szemem a bicepszéről, a tricepszéről, meg a többi epszéről."
Tudom, azt írtam, ez egy habosbabos sztori, de valójában ez nem igaz, mert annál sokkal több. Ugyan tényleg Alex és Brittany egymásra találása körül forog a történet, de mindeközben nagyon tanulságos, és van mondanivalója: ne a külső alapján ítéld meg az embereket.
Imádtam a váltott szemszöget, nem is tudnám eldönteni, hogy melyiket szerettem jobban. Mindkettőjükkel együtt éreztem: mosolyogtam, amikor boldogok voltak, és igen, néha egy kicsit elérzékenyültem, főleg a vége felé. Sokkal élvezetesebb volt, mintha mondjuk csak Brittany gondolatait olvashattam volna.
Brittany eleinte nem volt túl szimpatikus. Egy tipikus, gyönyörű, szőke lány. Látszólag tökéletes: szép, népszerű, gazdag, okos, a pomponcsapat kapitánya, aki a suli legmenőbb pasijával jár. Egy kicsit butának tartottam, főleg amiért mindig megjátssza magát, de aztán szép lassan megismertem őt, megértettem, hogy mit miért tesz. Onnantól kezdve nem volt vele problémám, egészen megkedveltem. Tetszett, hogy mindig kiállt a nővére mellett, bár azt nem értettem, hogy a legjobb barátnőjét miért nem avatta be a titkaiba már az elejétől kezdve, elvégre Sierra nem tűnt annyira gázos csajnak. Nem tudtam, miért nem hagyja már ott Colint a fenébe, amikor nyilvánvaló, hogy a srác egy seggfej. Szóval igen, néha már idegesített nála ez a "mindenkinek meg akarok felelni" meg "tökéletesnek kell lennem, mert a nővérem nem az" dolog.. szerintem teljesen értelmetlen, de erre szerencsére ő is rájött a végére.
"Lehet, hogy izmos testével és tökéletes arcvonásaival úgy fest, mint egy Abercrombie-modell, de a rendőrökön kívül más nemigen fogja fotózni."
Alex. Dios mío, ez a srác eszméletlen volt! Újabb könyves álompasi... már a sokadik. Eleinte nem tudtam, mi lesz olyan vonzó egy bandatagban.. erőszak, fegyverek, drogok, mi a jó ebben? Aztán, hát igen, beleszerettem, miután jobban megismertem őt. Alex, avagy Alejandro kénytelen volt csatlakozni a Latin Vér bűnbandához, máskülönben a családja és a saját élete is veszélyben forogna. Na, nem mintha nem forogna így is abban... mindegy. Eddig sikerült elkerülnie a börtönt, de persze ki tudja, mikor jön egy rosszul elsült balhé. Bár Alex nem akarja magának ezt az életet, és tudja, hogy elég okos ahhoz, hogy akár főiskolára is mehessen, mégis megrekedt ebben a helyzetben. Aztán megismerkedik Brittanyval, akit eleinte csak egy buta, beképzelt lánynak hisz, de ahogy egyre jobban megismeri, rájön, hogy ők ketten hasonlítanak valamiben: mindketten másnak mutatják magukat, hogy megfeleljenek a környezetüknek.
A mellékszereplők közül Paco és Isabell lopta be magát a szívembe leginkább. Sajnáltam is őket a végén, és egy kicsit bosszantott, amikor Brittany azt találta mondani Isabellnek, hogy a saját (azaz Brit) problémája nagyobb, mint az övé. Hát nem tudom, SPOILER: Isabellnek meghalt a szerelme, Brittanyt meg kidobta az övé, és bár megsebesült, legalább még él, szóval szerintem elég egyértelmű, hogy kinek rosszabb..
Ms. Peterson is muszáj, hogy említést kapjon, elvégre ha nincs ez a hülye ültetős mániája év elején, akkor ezt a történetet soha nem olvashattuk volna. Tulajdonképpen neki köszönhet a két főszereplőnk mindent. ;)
Írhatnék még sok mindent, de fölösleges lenne. Ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasnia. Most komolyan. Nem elég, hogy szórakoztató, tele van érzelemmel, de tanulságos is. Kedvenc lett!
Történet: 5/5
Főszereplő(k): 5/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Alex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése