
Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.
"Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!"
Ami a leginkább vonzott ebben a könyvben, hogy a főszereplő végre nem egy szende szűzike, hanem egy tökös, belevaló, vagány csajszi, aki mivel kick boxol, nem szorul a szőke herceg védelmére, hanem simán szétrúgja a seggét bárkinek. Ilyen karakterek szemszögéből olvasni valahogy sokkal szórakoztatóbb.

Ők ketten Miamiba költöznek, hogy új életet kezdjenek. Az új lakóházban megismerkednek Ciklonnal, a szőke bombázóval, és a kislányával, Miával. Kacey figyelmét pedig megragadja a srác az 1D lakásból: Trent a gyönyörű kék szemeivel és a kis gödröcskéivel tökéletesnek tűnik, és a lány maga is meglepődik azon, hogy milyen hatással van rá.
Nem vártam ettől a könyvtől sokat, csak egy kis kikapcsolódásra vágytam, és azt meg is kaptam. Azonnal megszerettem ezt a laza, szórakoztató stílust, imádtam a vicces beszólásokat és a párbeszédeket. Nem mondom, hogy hű, de maradandó élményt nyújtott, de a célnak megfelelt.
Az viszont eléggé zavart, hogy a nagy csavarra legkésőbb a könyv felénél még egy kezdő könyvmoly is rájönne. Épp ezért a szemem sem rebbent, amikor kiderült, hogy (SPOILER:)
A másik, hogy nekem nagyon habos-babos lett a vége. Nincs bajom a happy enddel, de itt hatásosabb lett volna egy kevésbé boldog befejezés (mint pl az Utánad a sötétbe-nél), így valahogy túl tökéletes és mesébe illő lett.
"Folyton azt akarják, hogy beszélj. Én pedig nem akarok mást, csak csendben maradni."

Ciklonról eleinte azt hittem, hogy valami hülye p*csa lesz, de pozitívan csalódtam. Sok mindenben segített Kacey-éknek, és alapvetően kedvelhető karakter. Bár a végén fura volt ez a "veszünk egy nagy házat a tengerparton, költözzön mindenki hozzánk" dolog. Az már tényleg az a pont volt, amikor úgy éreztem, hogy egy romantikus hollywoodi filmbe csöppentem.
Livie-t mondanám még, mint kiemelkedő karakter, sajnáltam amiért ilyen korán kellett felnőnie, az érett gondolkodása miatt gyakran úgy éreztem, mintha ő lenne az idősebb a két testvér közül.
Romantikus könyvnek teljesen jó, a mondanivalója is átjött, a stílusa szórakoztatott, de valahogy még így is csak átlagosnak éreztem.
Történet: 3/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Ciklon, Livie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése