K. A. Tucker: Tíz apró lélegzet

Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.

Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

"Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!"

Ami a leginkább vonzott ebben a könyvben, hogy a főszereplő végre nem egy szende szűzike, hanem egy tökös, belevaló, vagány csajszi, aki mivel kick boxol, nem szorul a szőke herceg védelmére, hanem simán szétrúgja a seggét bárkinek. Ilyen karakterek szemszögéből olvasni valahogy sokkal szórakoztatóbb.

Bár Kacey részben azért ilyen, mert egy komoly traumán van túl, amit még nem volt képes feldolgozni. Kick boxolni is csak azért kezdett el, hogy valamilyen szinten levezesse a feszültségét. Nem enged közel magához senkit, az egyetlen személy, aki kivétel, az Livie, a a tizenöt éves húga.
Ők ketten Miamiba költöznek, hogy új életet kezdjenek. Az új lakóházban megismerkednek Ciklonnal, a szőke bombázóval, és a kislányával, Miával. Kacey figyelmét pedig megragadja a srác az 1D lakásból: Trent a gyönyörű kék szemeivel és a kis gödröcskéivel tökéletesnek tűnik, és a lány maga is meglepődik azon, hogy milyen hatással van rá.

Nem vártam ettől a könyvtől sokat, csak egy kis kikapcsolódásra vágytam, és azt meg is kaptam. Azonnal megszerettem ezt a laza, szórakoztató stílust, imádtam a vicces beszólásokat és a párbeszédeket. Nem mondom, hogy hű, de maradandó élményt nyújtott, de a célnak megfelelt.
Az viszont eléggé zavart, hogy a nagy csavarra legkésőbb a könyv felénél még egy kezdő könyvmoly is rájönne. Épp ezért a szemem sem rebbent, amikor kiderült, hogy (SPOILER:) Trent ült a kocsiban, ami a balesetet okozta négy évvel ezelőtt.
A másik, hogy nekem nagyon habos-babos lett a vége. Nincs bajom a happy enddel, de itt hatásosabb lett volna egy kevésbé boldog befejezés (mint pl az Utánad a sötétbe-nél), így valahogy túl tökéletes és mesébe illő lett.

"Folyton azt akarják, hogy beszélj. Én pedig nem akarok mást, csak csendben maradni."

A szereplők szimpatikusak voltak, főleg Ciklon, Livie és Kacey, egyedül Trent volt az, akivel most nem tudtam megbarátkozni, semmi egyedit nem láttam benne. Ráadásul igazából nem is tudunk meg róla semmit, már ami a belső tulajdonságait illeti, mert nagyjából ismerjük a múltját, tudjuk, hogy kék szeme és cuki gödröcskéi vannak, de ennyi.
Ciklonról eleinte azt hittem, hogy valami hülye p*csa lesz, de pozitívan csalódtam. Sok mindenben segített Kacey-éknek, és alapvetően kedvelhető karakter. Bár a végén fura volt ez a "veszünk egy nagy házat a tengerparton, költözzön mindenki hozzánk" dolog. Az már tényleg az a pont volt, amikor úgy éreztem, hogy egy romantikus hollywoodi filmbe csöppentem.
Livie-t mondanám még, mint kiemelkedő karakter, sajnáltam amiért ilyen korán kellett felnőnie, az érett gondolkodása miatt gyakran úgy éreztem, mintha ő lenne az idősebb a két testvér közül.

Romantikus könyvnek teljesen jó, a mondanivalója is átjött, a stílusa szórakoztatott, de valahogy még így is csak átlagosnak éreztem.

Történet: 3/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Ciklon, Livie