Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. 

Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. 

Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét. 

Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

Miért?! Miért van az, hogy pont akkor kerül a kezembe egy igazán jó könyv, amikor alig van időm az olvasásra? Kész szenvedés volt úgy haladni vele, hogy egyszerre csak 10-20 oldalt tudtam olvasni, mert vagy nem volt időm, hogy igazán belemerüljek, vagy pedig olyan álmos voltam, hogy egyszerűen leragadt a szemem.

Maga a sztori annyira jó volt, hogy folyamatosan azt vártam, mikor lesz megint egy kis időm az olvasásra. Most, hogy túl vagyok rajta, nem is tudom, hogy legyek mérges magamra, amiért eddig halogattam, vagy örüljek, hogy csak most került a kezembe, mert így legalább nem kell annyit várni a következő részre (amit egyébként már azelőtt megrendeltem, hogy kiolvastam volna ezt a kötetet).

Egy kicsit talán lassan indult be a történet, de cseppet sem unatkoztam, már az elején el voltam ragadtatva. Mert ugye nem sűrűn olvasni olyan angyalokról, akik úgy emlegetik az embereket, mint "majmokat", és porig rombolják a világukat. Nem, az angyalok mindig.. na jó, általában jó arcok. Akkor most ez itt mi?

Imádtam. Lenyűgözött a posztapokaliptikus világ, már persze olyan értelemben, hogy szívesen olvasok róla, nem pedig élnék benne. Szinte láttam magam előtt a nyomort, rettegést, a lerombolt városokat. De hogy az angyalok tehetnek erről.. ez tényleg újdonság volt.

Ebben a reménytelen világban éldegél a főszereplőnk, Penryn Young, aki a hét éves, tolószékes húgával és az elmebeteg anyjával próbál túlélni. Penryn belekeveredik néhány angyal harcába, aminek a következménye az lesz, hogy az egyik elrabolja a húgát. Innentől kezdve főhősünk célja, hogy megtalálja a kislányt, és megmentse őt, bármi áron. Ebben a segítségére lesz Rafi, a sebesült angyal, akit Penryn megmentett.

Az egyik dolog, ami a leginkább megfogott az egészben, az Penryn családja. A tolószékes kistestvér és az elmebeteg anyuka is újdonságnak hatott, legalábbis egy ilyen posztapokaliptikus világban mindenképp. Penrynnek kétszer olyan nehéz dolga van, mint a többi túlélőnek: nem elég, hogy boldogulnia kell ebben az új, félelmetes világban, még a családtagjaira is vigyázni kell, hiszen ő a leginkább életképes hármójuk közül. Hihetetlenül egyedi, és hátborzongató volt az anya karaktere, ijesztőbbnek találtam őt még az angyaloknál is.

Imádtam Penryn és Rafi kapcsolatát, főleg a szócsatáikat. Eleinte még csak azért védték meg egymást, mert szükségük volt a másikra, nélküle képtelenek lettek volna folytatni, amibe belekezdtek, de a végén már érződött, hogy többről szól ez a dolog kettőjük között. Bár annyira nem éreztem erősnek a romantikus szálat, ez még csak az első kötet, ezért bőven lesz ideje kibontakozni.

Öröm volt végre egy olyan főhősnőt "látni", aki nem rinyál folyton, és nem csak a pasiügyek érdeklik. Penryn bátor, elszánt, hűséges, belevaló lány, egy igazi badass csajszi. Ráadásul önvédelmet is tanult, ezért képes megvédeni magát, nem egy félteni való kislány, akiért folyton aggódni kell. Azt kell mondjam, igazán jól tud boldogulni ebben a kegyetlen világban, amiben én kb 2 percig bírnám, úgyhogy igen, büszke vagyok rá. Egyik kedvenc hősnőm lett.

Rafi. Húú! Egy angyal, akinek levágták a szárnyait. És mint kiderül, nem is akármilyen angyal ő! Tetszett a személyisége, amikor még nem kezdtem bele az olvasásba, féltem, hogy valami nyálas angyalkát kapunk, de nem így lett. Rafi nem igazán mutatja ki az érzelmeit, részben ettől lesz olyan félelmetes, és hát igen, eszméletlenül vonzó.

A történet a vége felé, körülbelül ott, hogy megérkezünk a Fészekbe, elkezd igazán beindulni. Egyrészt meglepő információk derülnek ki az angyalokról, másrészt vége megtudjuk, mi történt Paige-dzsel, és a többi gyerekkel, akiket elraboltak. Ez a rész elég hátborzongatóra sikerült, nem is beszélve arról, ami Rafival történik.
A vége egy kicsit szomorkás, és most így utólag nagyon örülök, hogy ilyen későn jutottam el odáig, hogy elolvassam ezt a könyvet, mert legalább nem kellett várnom a következő kötetre (épp most olvasom).

Történet: 5/5
Főszereplő: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Rafi, Penryn