Say "I love you"

Tachibana Mei egy csendes, szerény lány, akit még senki sem hallott beszélni a gimnáziumban. Nincsenek barátai, és nem is akar barátokat szerezni, mivel úgy gondolja, hogy az emberek előbb vagy utóbb úgyis elárulják egymást. Amikor Mei és a suli legnépszerűbb fiúja, Kurosawa Yamato találkoznak, valamiért felkelti a srác érdeklődését. Yamato megadja neki a telefonszámát, de Mei nem akarja őt felhívni. Egészen addig tartja magát ehhez az elhatározáshoz, amíg egyszer hazafelé menet közben követni kezdi őt egy fura alak. Mivel édesanyja nem veszi fel a telefont, a lány kénytelen Yamatótól segítséget kérni. Így alakul ki közöttük egy furcsa barátság, majd szerelem, aminek következtében Mei elkezd más emberekkel is barátkozni. A kérdés csak az, hogy meg tudja-e tartani a gimi legnépszerűbb pasiját egy ilyen visszahúzódó, különc lány? Vajon működhet-e a kapcsolatuk?

Olvastam egy pár fejezetet a mangából (ami egyébként még mindig fut), ezért úgy gondoltam, elkezdem nézni a sorozatot is.

Már a címéből is könnyen ki lehet találni, hogy egy romantikus műről van szó. Egy kicsit félek az olyan történetektől, amikben a menő pasi és a csendes lány összejönnek. Valahogy sosem érzem át ezeket a nagy szerelmeket, nem érzem összeillőnek a párost. Lássuk csak, a való életben mennyi az esélye, hogy egy ilyen srác egyáltalán észrevesz egy visszahúzódó, különc, kitaszított csajszit? Nem sok, mi? Mese habbal, bár előfordul, hogy a készítők nagyon jól megoldják az ilyen helyzeteket.

Kezdjük a főszereplővel. Tachibana Mei nem volt mindig ilyen ellenséges a többi diákkal. Régebben voltak barátai, de történt egyszer egy baleset, és az osztálytársai Meit állították be bűnösnek, holott a lánynak köze sem volt a dologhoz. Azóta úgy gondolja, nincs szüksége barátokra, mert úgyis elárulják őt. Antiszociális és mogorva, akit a többi diák sosem hall beszélni, és nem látták még mosolyogni sem. Ám amikor összejön Yamatoval, szép lassan elkezd nyitni az emberek felé, és megmutatkozik a többi tulajdonsága: ő valójában egy kedves, becsületes, és segítőkész lány, aki mindig kiáll a szerettei mellett.

Eleinte nehezen tudtam megbarátkozni Meivel, nem igazán tetszett az, ahogy a dolgokhoz áll, nem értettem egyet a gondolkodásmódjával. Hogy valaki csak azért, mert egyszer elárulták, egyáltalán nem vágyik barátokra, ez számomra felfoghatatlan. De szerencsére sokat fejlődik a karaktere, és a végére megszerettem őt. Ha egy szóval kéne jellemeznem őt, azt mondanám rá, hogy CUKI.

Yamato nem lett számomra az a tipikus álompasi, sőt, egyszer már arra gondoltam, hogy Mei helyében már lapátra tettem volna. Mei és Yamato kapcsolatába ugyanis bekavar egy lány (csak a szokásos: egy új diák, aki azonnal a suli legmenőbb csaja lesz, mert történetesen egy népszerű, kezdő modellről van szó), aki felajánlja Yamatónak, hogy kezdjen el modellkedni. A srác belevág a dologba, és munka után elkezd átjárni a csajszi - nevezzük végre a nevén: Megumi - lakására. Ilyenkor valójában csak vacsoráznak és beszélgetnek, de a gimiben elterjed a pletyka, hogy összejárnak, ezért Mei, aki persze semmit nem tudott az egészről, jogosan hiszi azt, hogy Yamato megcsalja őt.

Ami Megumit illeti, egyáltalán nem tudtam együtt érezni vele a történet végén azok után, amiket művelt. Valószínűleg Mei helyében már rég pofán csaptam volna, és nem igazán örültem volna annak, hogy a barátom otthagy a pályaudvaron csak azért, mert megtudja, hogy a csaj, aki bekavart a kapcsolatunkba, depis kedvében van, és nem hajlandó ajtót nyitni senkinek. De biztos csak én vagyok a bunkó.

Szóval igen, Yamato néha nekem már sok volt. Bár annak örültem, hogy nem volt egy érzéketlen, rideg, elérhetetlen srác, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott. Yamato alapvetően mindenkivel kedves volt, és segítőkész. De ha már pasit kéne választani, nekem egy picit talán szimpatikusabb volt Kai. Egy ideig drukkoltam is neki, de aztán beláttam, hogy úgysincs semmi esélye.

Pluszpont jár azért, amiért nem kezelték tabuként a szexet. Oké, nincsenek benne erotikus jelenetek, vagyis a mangában vannak, de az animében kicenzúrázták. Nem is erre gondoltam, hanem hogy a suliban a diákok beszélnek a szexről. Mint a való életben.

Ami azonban hiányzott, nos az maga a cselekmény. Egy idő után komolyan kezdtem elunni magam (látszik, hogy nem az ilyen sztorikhoz vagyok hozzászokva). Persze oké, végigkövethetjük, ahogy Mei megtanul újra bízni az emberekben, és közben történik vele pár dolog, de ez nekem így kevés. Néha van egy-két apróbb félreértés Mei és Yamato kapcsolatában, kisebb drámák, de ezek általában hamar megoldódnak, és ezen kívül nem igazán történik semmi. Legalább az utolsó részben vártam volna valami csattanót, de nem...

Azt meg egyáltalán nem értem, hogy lett Mei riválisából, Aikoból az öribarija. Az egyik részben még magának akarja Yamatót, nem sokkal ezután pedig már arról beszél Meinek, hogy rá mindig számíthat, ha baj van. Eh? [O.o]

Az aláfestő zenék jobban tetszettek, mint az opening, az utóbbival nem igazán tudtam megbarátkozni, ezért legtöbbször egyszerűen áttekertem. A grafika viszont nagyon szép. :)

Kellemes időtöltés volt, de nem az a tipikus "lerágom az összes körmöm, olyan izgalmas" anime, és semmi kiemelkedőt nem mutat. Elhangzik néhány szép gondolat, a mondanivaló is megvan (azaz bízz az emberekben, és ne ítéld el őket csak a külsejük alapján, mert nem tudhatod, min mentek keresztül), de nem szabad tőle sokat várni. A műfaj kedvelő szeretni fogják, de nem fog nekik semmi újat mutatni.

10/6
Kedvenc szereplő: Kai, Mei