A szókimondó, és meglehetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?
Imádtam Alex és Brittany történetét az első könyvben, ezért nagyon vártam, hogy újra visszatérjenek Vonzás szabályaiban, még akkor is, ha csak mellékszereplőként. Ebből következik, hogy nem feltétlenül szükséges elolvasni az első részt ahhoz, hogy valaki belekezdjen ebbe a könyvbe. Én viszont ajánlanám, hogy aki nem tette még meg, az olvasson bele, mert a sorozat első része, a Tökéletes kémia tényleg szuper, nálam azonnal kedvenc lett.
A középső Fuentes tesó, Carlos, és Kiara történetétől már nem ájultam el annyira. Persze ez nem jelenti azt, hogy rossz, mert tulajdonképpen tetszett, és az új szereplőkkel sem volt bajom, de egy hajszálnyival gyengébbnek éreztem, mint az előző kötetet.
Szóval adott egy csajszi, Kiara, aki visszahúzódó és nem igazán vannak barátai, leszámítva Tuckot, a meleg srácot. Épp most van túl egy elég megalázó szakításon, főhősünket ugyanis sms-ben dobta ki az expasija. Kiara szinte semmiben sem hasonlít Brittany-ra, akit az előző könyvben ismerhettünk meg: nem valami feltűnő jelenség, legszívesebben bő pólókban mászkál összefogott hajjal, hobbijai pedig a hegymászás és az autószerelés.
Kiara tehát nem az a lány, akire Carlos vágyik. Ő ugyanis a dögös, de buta lányokat kedveli, persze őket is csak egy éjszaka erejéig, aztán továbbáll. Ám ezúttal kénytelen Kiara mellett maradni, egy bizonyos ügy miatt ugyanis a lánynál kell laknia. Carlos kívülről igazi lázadó rosszfiúnak tűnik, de valójában nem az, és erre nemsokára Kiara is rájön.
Eleinte nehezen rázódnak össze, de mikor megmutatják egymásnak az igazi énjüket, mindketten érzik, hogy egyre jobban kötődnek a másikhoz.
És valahol itt kezdtem érezni, hogy ez a szerelmi szál most nem olyan erős, mint Alex és Brittany esetében. Ezúttal egy kicsit túl gyors és "hirtelen" volt, nem éreztem az átmenetet, mert egyik pillanatban Carlos és Kiara még nem kedvelték egymást, aztán a következőben meg már szerelmesek voltak. Egy kicsit csalódott vagyok emiatt.
Mint a Tökéletes kémiában, itt is imádtam a váltott szemszöget, és a felbukkanó spanyol kifejezéseket.
Egyszerűen képtelenség nem összehasonlítani a két kötetet, és a főszereplőket: amíg Alexnél ez a badass stílus csak egy maszk volt, Carlos tényleg élvezi a rosszfiú szerepét játszani, és nem akar megváltozni... legalábbis eleinte. Rendszeresen megjegyzéseket tesz a bátyjára, amiért az megváltozott, és főiskolára ment, és egészen addig nem tudja megérteni Alex és Brittany kapcsolatát, amíg ő maga nem lesz szerelmes.
Kiara nem lett annyira érdekes karakter, mint Brittany, inkább olyan semlegesnek mondanám.
Tuck viszont nagyon szimpatikus volt, mindig jókat nevettem rajta. Ugyanígy voltam Kiara öccsével, Brandonnal is.
Összességében ez a könyv is nagyon jó lett: romantikus, izgalmas, és vicces. Nagyon szerettem a poénos jeleneteket, kedvenceim a mágneses sütik, és a meccs a rózsaszín pólós, meleg srácokkal.
Az epilógus imádnivaló, végig mosolyogtam rajta (egy csöppet klisé, na de nembaj). :P
Történet: 4/5
Főszereplő(k): 4/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Alex, Tuck
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése