Mi a közös Ashtonban és Lucában?
A világon semmi.
Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a nehezen megszerzett népszerűsége érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimi tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania! De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól.
Talán mégis van bennük valami közös…
Anélkül, hogy elolvasná a fülszöveget, aki olvasott már LOL könyveket, az tudja, hogy mire számíthat. Ezek ugyanis minden esetben átlagos, iskolába járó kamaszokról szólnak, tehát semmi természetfeletti, viszont humorosak, vidámak és szórakoztatóak, a happy end pedig garantált. Bár egy kicsit közhelyesek is, de néha jó elővenni ilyen történeteket, és kikapcsolódni velük.
A sztorival alapvetően semmi bajom. Ashton és Luca (kellett egy kis idő, hogy megbarátkozzak a nevükkel) legjobb barátok voltak gyerekkorukban, egészen addig a tragédiáig, amikor Luca elvesztette az édesapját. Onnantól kezdve a fiú teljesen magába fordult, és elkezdte figyelmen kívül hagyni Ashtont. Így a barátságuk megszakadt.
Most Ashton a legnépszerűbb diákok közé tartozik. Ő a pomponlányok csapatkapitánya, és rengeteg menő barátja van. Vele ellentétben Luca az iskolai ranglétra legalján áll mióta megváltozott: hosszú fekete haja a szemébe lóg, tele van tetoválásokkal és feketével húzza ki a szemét. Egy zenekarban játszik, az együttes tagjait pedig mindenki azzal vádolja, hogy sátánisták.
Nos, ez a mostani helyzet. Csakhogy hirtelen minden a feje tetejére áll Ashton körül. Legjobb barátnője átveri őt, és összejön a sráccal, akibe Ash szerelmes, kirúgják a pomponcsapatból, és minden barátja cserbenhagyja őt, így már nem tartozik a népszerű diákok közé, sőt, mindenki utálni kezdi a suliban.
És itt kezd igazán beindulni a cselekmény. Ashton és Luca egyszer csak szövetségesekké válnak, majd ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, valami egészen új, különleges kapcsolat kezd kialakulni közöttük.
Kezdjük talán Ashtonnal, aki kicsit sem volt szimpatikus a könyv elején. Szinte már betegesen népszerű akart lenni, és arra vágyott, hogy mindenki menőnek és tökéletesnek tartsa őt. Már az elejétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a "legjobb barátnője" egy manipulatív, hülye liba, de persze Ashtonnak ez nem esett le, csak miután Kance kihasználta és átverte őt, majd összejött Ash szerelmével, Oliverrel. Gyűlöltem Kance-t, de mégis úgy gondoltam, hogy Ashton valamilyen szinten megérdemelte azt, ami történt vele. Iszonyat bunkón viselkedett mindenkivel, aki nem számított népszerűnek a suliban, hol szóban alázza meg az embereket, hol pedig szándékosan leönti őket kávéval... Szóval igen, határozottan nehéz volt ezt a lányt megkedvelni. Néha komolyan felrúgtam volna.
Azért Lucát sem kell félteni. Nem igazán tette szimpatikussá számomra, hogy a legjobb haverjának a szerelmével kavar. Közben meg azt mondja, hogy jaj, milyen régóta össze akarja már hozni őket... akkor miért kefélsz vele, te szerencsétlen?! Azt mondjuk nem értettem, hogy miért zavarnak mindenkit a tetoválásai. Mennyire kell begyepesedettnek lenni ahhoz, hogy valakit kiközösítsenek csak azért, mert tetoválások vannak a karján? Nem tűnt élethűnek...
Ó igen, bár én nem olvastam az összes LOL könyvet, de meglepett, hogy ennyi erotikus jelenetet fűztek a történetbe. Eddig abban a hitben éltem, hogy ezek a fiatalabb korosztálynak szólnak. Na, mindegy.
Szóval egy idő után azért ahogy az várható, megváltozik a főszereplőnk, és Luca hatására Ashton végre elkezd kedvesebben viselkedni az emberekkel, és bocsánatot kér azoktól, akiket megbántott a múltban. De ettől még nem múlt el a beteges megfelelni akarása, egyfolytában arról nyavalygott hogy majd visszaszerzi a jó hírét és a népszerűségét, és persze Olivert, a pasit akit lenyúlt a legjobb barátnője. Már mindenki számára totál nyilvánvaló, hogy Luca és Ashton között szikrázik a levegő, de neeeem, Ashtonnak még mindig Oliver kell, annak ellenére, hogy a srác elkezdte levegőnek nézni, amikor csökkent a népszerűsége.
Aztán amikor végre megszerezné, rájön, hogy mégsem Oliver az, aki neki kell. Naná, hanem Luca.
A történet végéig már mindenki kavar mindenkivel. De komolyan. Mintha egy szappanoperába csöppentem volna! Nevetséges félreértések, megcsalások, kavarások, verekedések, veszekedések, szakítások, hazugságok, cselszövések, stb, stb.
És őszintén szólva, szerintem igazán nem kellett volna a végére az a bizonyos házibulis jelenet. Már éppen kezdtem volna megkedvelni Lucát, mert annyira törődött Ashtonnal, meg minden, erre EZT csinálja? Aztán még Ashton kért tőle bocsánatot a végén, amiért nem hagyta, hogy kimagyarázza a dolgokat?
Mert NEM, egyáltalán nem mentség az, hogy "Jaj, de nem is én kezdtem a csókot, hanem ő!" Attól még te meg folytattad..
Mondhatnám, hogy ezek az elkövetett hibák teszik a szereplőket életszerűvé, de nem, itt most nem ez volt a véleményem. Itt zavartak a hibáik, és ezek miatt nem sikerült megkedvelnem a szereplőket.
Bár a két anyuka nagyon cuki volt, ahogy össze akarták hozni Ashtont és Lucát, meg tervezgették a közös gyerekeik nevét. >.<
Maga a történet viszont olvastatja magát, tény, hogy egy nap se kellett hozzá, hogy kiolvassam, mert folyamatosan pörög a cselekmény, nem igazán vannak unalmas részek. Annak ellenére, hogy néha megfojtottam volna Ashtont, kellemes kikapcsolódás volt.
Történet: 4/5
Főszereplő(k): 3/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: talán Eddie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése