A sorozat második része lényegében ugyanazt hozza, mint az első kötet. Ugyanolyan sodró lendületű, izgalmas és poénokkal teli. Még mindig imádom a hangulatát, ami az első oldalaktól kezdve beszippant.
Leírás:
Percy Jackson hetedik éve az iskolában meglehetősen unalmasnak indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába. Ám amikor az ártatlan labdázgatás élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok hogy is mondjam, kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csak rossz hírekkel szolgálhat: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük. A villámtolvaj lendületes, humoros és népszerű folytatásában Percynek és a barátainak át kell szelniük a Szörnyek Tengerét, hogy megmentsék a táborukat. De Percynek mindezek előtt még szembesülnie kell egy a származását érintő titokkal: rá vár a feladat, hogy eldöntse, áldás-e vagy átok Poszeidón fiának lenni.
Tartozom egy vallomással: ugye az előző rész kritikájánál még azt írtam, nem akarom megnézni a filmet. Na, hát az a helyzet, hogy a második kötet után már egyre kíváncsibb vagyok rá. Valószínűleg az ünnepek alatt majd sort kerítek rá, hogy megnézzem, még nem tudom. Nem várok el tőle sokat, de azért érdekel, hogyan néznek ki egyes jelenetek a filmben.
Rögtön a könyv elején kapunk egy új szereplőt, Tysont, aki később is jelen lesz. Tyson egy nagydarab, bamba figura, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni.
Amikor kiderül, hogy ez a "srác" tulajdonképpen kicsoda/micsoda valójában, tehát hogy mi köze van Percyhez, legszívesebben ketté fejeltem volna a főszereplőnket. Nagyon nem tetszett a hozzáállása a dologhoz, hogy ennyire szégyellte. Ott egy kicsit lecsúszott a szememben, de később szerencsére rájött, hogy mekkora bunkó volt. Úgyhogy most megint szeretem Percyt és boldogan élünk amíg meg nem halunk, sálálá.
Grover kevesebbet szerepel, mint az előző részben, már csak azért is ugye, mert hogy részben az ő megmentésére indulnak el a többiek. Amúgy még mindig imádom őt, főleg amikor elképzelem menyasszonyi ruhában.
Annabeth most kevésbé volt szimpatikus, de nem tudnám megmondani, hogy miért. Pedig alapvetően jó szándékú és kedves lány, de valahogy eléggé távol áll tőlem.
.jpg)
Maga a könyv elég rövid, de az író megoldotta, hogy ne érezzük összecsapottnak a történetet. Bár tény, hogy a kalandok, amiket Percyék átélnek, elég röviden vannak leírva. Jön egy csapda, belesétálnak, hopp megmenekülnek, aztán már jön is a következő csapda, belesétálnak, megmenekülnek, tehát lényegében ugyanaz, mint az előző kötet, csak itt most nem a szárazföldön vagyunk. Ettől függetlenül még mindig izgalmas a sztori, rengeteg mitológiai lény jön velünk szembe, mindig voltak újdonságok, amiket megtudhatunk. A helyszín is folyamatosan változik, egyik jobb mint a másik, a kedvenceim Kirké és a szirének szigete voltak.
Percy egy fokkal megfontoltabb lett az első rész óta, de továbbra is fetrengek a poénjain. Azt hiszem, bekerült a kedvenc főhőseim közé.
Clarisse is sokat fejlődött, bár én eddig sem utáltam őt.
A könyv végén a csattanó annyira nem lepett meg, már gondoltam előtte erre a lehetőségre. Azért most nagyon kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni, és érdekel az is, milyen az "új" szereplő, szóval megyek is folytatni a sorozatot. :)
Történet: 4/5
Főszereplő: 5/5
Borító: 3/5
Kedvenc szereplő: Percy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése