A Matched trilógia első kötetét elolvasva még nem igazán tudtam eldönteni, hogy tetszik-e a sorozat. Az alapsztori jó volt, a társadalom felépítése is nagyon ötletes, de sajnos ennyi. Egyik karaktert sem szerettem meg igazán, pedig egy regénynél fontos, hogy legyen valaki, akinek "drukkolhatunk".
Reméltem, hogy a második kötet majd jobb lesz, de sajnos épp az ellenkezője.
Leírás:
A társadalom határain kívül más törvények uralkodnak.
A bizonytalan jövővel dacolva Cassia elindul, hogy felkutassa Ky-t, akire biztos halál vár a külső tartományokban zajló háborúban. Hamarosan kiderül, hogy a fiú megszökött a katonai táborból, és a fenséges, de veszélyes kanyonokban talált menedéket. A vadregényes határvidéken teljesen más az élet, ráadásul úgy tűnik, mintha lázadás szövődne a Társadalom ellen. Bár Cassia mindent feláldoz azért, hogy együtt lehessen Ky-jal, Xander most is képes meglepetéseket okozni, és a maga javára fordítani a játszmát.
A Matched trilógia várva várt következő részében Cassiát és Ky-t a Társadalom peremvidékére veti a sors. Váratlan események, találkozások és összefonódások teszik minden eddiginél tekervényesebbé az útjukat. A történetet Cassia és Ky felváltva mesélik el, egyes szám első személyben.
"Mert ha egyszer szerelmes leszel, mindennek vége. Nem tudod megváltoztatni az érzelmeidet."
A második résznél átmentünk váltott szemszögbe, ami ugye érthető is, hiszen Cassia és Ky elszakadtak egymástól. Mondjuk akkor már Xander is kaphatott volna saját szemszöget, ha már ő a harmadik főszereplő, de nem, sőt, igazából csak a könyv elején jelenik meg, utána nem is találkozunk vele.
A fülszöveg alapján egész izgalmasnak ígérkezik a történet. Gondoltam, végre történik valami, és nem csak ülünk a seggünkön, és siránkozunk, hogy jaj, melyik fiút válasszuk.
Nem mondom, hogy totál eseménytelen, de elég lassan haladnak a dolgok, pedig az ember azt hinné, hogy menekülés közben csak úgy pörögnek az események.
A legnagyobb bajom még mindig az, hogy továbbra is teljesen közömbösek a szereplők. Képtelen vagyok együtt érezni velük, sőt, most hogy Ky is kapott egy szemszöget, és beleláthattam a gondolataiba, egyre jobban kedvelem (és sajnálom) inkább Xandert.
Cassia még mindig halálra untat. Még egy ilyen "semmilyen" főszereplőt még nem láttam! Akkor már inkább utáljam, de eeeez... komolyan, teljesen hidegen hagy.
.jpg)
Kapunk pár új szereplőt, és tulajdonképpen ez az egyetlen jó dolog, ami történik.
Indie nem valami szimpatikus, viszont Eli, a Vadász és Vick... na, őket egészen megkedveltem, legalábbis jobban, mint Ky-t és Cassiát. Egy kicsit feldobják a történetet, de annyira azért nem ismerjük meg egyiket sem, hogy igazán megszeressük őket. Vickben láttam a lehetőséget, hogy a kedvenc szereplőm lehessen, belőle még sok mindent ki lehetett volna hozni, de... SPOILER (!!!) erre persze pont az egyetlen értelmes szereplőt nyírja ki az írónő.
Ugye itt már szó esik a Felkelésről, a lázadókról, akik véget akarnak vetni a Társadalom hatalmának. Erre kíváncsi voltam, de megint csalódnom kellett... én valami másra számítottam.
Ráadásul most ugyanott tartunk, mint az első könyv végénél, Cassia és Ky ismét elszakadtak egymástól.
Igazából nem is nagyon tudok mást mondani a könyvről. Untam. Nagyon. Most mégis fogom magam, és elolvasom a befejező kötetet, csak hogy ezen a sorozaton is túl legyek már.
Történet: 2/5
Főszereplő: 2/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Vick...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése