A napokban (mit napokban, hetekben!) ritkán van időm olvasásra a vizsgaidőszak miatt, úgyhogy duplán is köszönöm Virágnak, hogy jelölt erre a kihívásra, így legalább tudok valami frissítést hozni a blogra, és nem mondhatja senki, hogy elhanyagolom (muhaha). Ki is töltöm gyorsan, tökmindegy, hogy most éppen olyan izgalmas dolgokról kéne tanulnom, mint a Ventotenei Kiáltvány, meg a Harmadik Erő koncepció... miközben a legtöbben már végeztek a vizsgákkal, és éppen a tengerparton chillelnek. *önsajnáltatás vége*
1. Bárcsak kapott volna folytatást!
Jesszus, pontosan ezt éreztem Patrick Ness: Soha nincs vége című művét elolvasva. Lenyűgöző az egész, de tényleg, az elején azt se tudod, mi a fene ez amit olvasol, aztán szép lassan minden kiderül, és rájössz, hogy ez bizony egy megaszuperkirály könyv. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy a vége tipikusan olyan, hogy az olvasó fantáziájára bízza a folytatást. Egyszerre imádom és utálom az ilyen húzásokat, mert tény, hogy nagyon hatásos, hiszen napokig azon kattog az ember agya hogy vajon mi történhetett, ugyanakkor idegesítő is. Szóval igen, én azonnal lecsapnék a folytatásra, már ha lenne... pedig a cím szerint soha nincs vége (uhh, rossz poén).
2. Bárcsak lenne egy spin-offja!
Húú, na ilyen rengeteg van, mert általában a kedvenc szereplőm nem a főszereplő. De mit szóltok mondjuk a Harry Potterhez? A fiatal Sirius, vagy James, vagy akár Lily szemszögéből nézve. Rengeteg ilyen fanfic van a neten, na de azért én elolvasnám az írónőtől is.
3. Bárcsak több könyvet írna!
Ebből is van egy pár, főleg mert a kedvenc íróim könyveiből sose elég! :D Patrick Ness nálam abszolút favorit, mert brutál jó és megdöbbentő könyveket ír. A másik meg legyen mondjuk Takami Koushun, csak mert a Battle Royale amilyen beteg, legalább olyan zseniális.
4. Bárcsak ne vele jött volna össze!
Julie Kagawa Vastündérek sorozatát olvasva rendszeresen ki voltam akadva, és igaz hogy kb nulla esély volt rá, hogy Meghan őt válassza, azért én így is nagyon drukkoltam Pucknak. Nem utáltam Ash-t, vagy ilyesmi, csak valahogy Puck egyedibb, szórakoztatóbb karakter volt, sokkal szimpatikusabb mint a herceg. Ő mindig ott volt Meghannek, akkor is amikor Ash nem, és akkor is, amikor végül a csaj nem őt választotta. Puck, nálam te vagy a nyerő!
5. Bárcsak máshogy ért volna véget!
James Dashner: Halálkúra. Ugyebár az Útvesztő az egyik kedvenc sorozatom, de a befejező kötettel nem vagyok kibékülve. Végig valami fura hiányt éreztem, valamit, ami az előző két kötetben megvolt, de ebben nem. A befejezés lezáratlan, sok kérdésre nem is kapunk választ. A mélypont persze a kedvenc szereplőm, (durva SPOILER veszély!) Newt halála volt, Theresa halála ahhoz képest szinte semmi, de Newt miatt máig nem tudtam megbocsátani Dashnernek.
6. Bárcsak film készülne belőle!
Azért abban szerintem egyetérthetünk, hogy a könyv alapján készült filmeket általában valahogy sikerül elcseszni, de vannak kivételek (Harry Potter, A Gyűrűk Ura, stb). Hiperszuper film készülhetne például Dan Wells: Részlegesek trilógiájából szerintem. Meg amit szívesen megnéznék még, az Sophie Jordan: Tűzláng trilógiája, mert nagyon kíváncsi vagyok, milyenek lennének a drakik a mozivásznon. Vagy esetleg egy jó kis Angelfall film? :)
7. Bárcsak sorozat készülne belőle!
Párválasztó, egyértelmű! Valamiért úgy érzem, hogy ebből jobb lenne egy sorozat, mint egy film. De ilyen Karen Marie Moning: Tündérkrónikák sorozata is. Húú, de megnézném őket! :D
8. Bárcsak egy másik szemszögből íródott volna!
Haha, vajon miért egyből a Szent Johanna gimi jutott eszembe? Létezik egyáltalán idegesítőbb főszereplő a drága Rentai Renátánál, akinek már a neve hallatán is kiráz a hideg? Komolyan, bárki, ismétlem, bárki szemszögéből szívesebben olvastam volna!
9. Bárcsak megváltoztatnák a borítóját!
Itt most csatlakoznék Virághoz, mert én is mindenkitől csak azt hallom, hogy milyen jó a Touch borítója, meg milyen helyes rajta Kale... én viszont egyáltalán nem így képzeltem el őt, totál nem olyan, mint ez a pasi a képen! Kale a könyvben kis béna, meg cuki, de ő itt... hát minden, csak nem cuki. Szerintem.
10. Bárcsak megtartották volna az eredeti borítókat!
Elég sok ilyen van, most csak egyet mondanék, és az Alexandra Adornetto: A lázadó című könyve. Oda meg vissza vagyok az eredeti borítóért, és igaz hogy a magyar borító se rossz, azért van egy kis különbség... mondjuk ez a sorozat többi kötetére is igaz, bár az utolsó részt végül nem is adták ki magyarul. De az eredeti borítók valami eszméletlen szépek!
11. Bárcsak ne is folytatódott volna!
Levy L. Smith: A leszármazott. Bár inkább úgy mondanám, bárcsak el se kezdődött volna! Komolyan, ezért kár volt fákat kivágni, és igaz, már az iszonyat igénytelen első kötetnél is éreztem, hogy ezt most nem kéne folytatni, csak azért is belevágtam a másik két kötetbe. Hát, meg is érdemeltem...
Ennyi volt a móka mára, remélem ti is olyan jól szórakoztatok, mint én írás közben. Igazából felőlem aztán bárki elviheti a taget, és akit most kihívnék, az legyen mondjuk valaki, akit még egyszer se jelöltem, viszont imádom a blogját, példáuuuul... *dobpergés* Noémi! :)
És még egyszer köszönöm szépen a jelölést Virágnak! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése