Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját vállalkozását, hogy a mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.
Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. És bár egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékszik Claire-ből, a lány gondoskodik róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.
Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön örökké”.
Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!
Főszereplőnk, Clare a főiskolán teherbe esett egy egyéjszakás kaland során. Azóta, vagyis négy éve hiába próbálja felkutatni a gyereke apját, így hát egyedül neveli meglepően mocskos szájú kisfiát, Gavint. Szerencsére az édesapja és a barátai, Liz, Jim és Jenny mindig támogatják, és segítenek neki. Egyik este a bárban véletlenül összefut Carterrel és Drew-val. Claire egyből felismeri a srácot, akivel a főiskolán kavart, és akitől teherbe esett. Kérdés, hogy Carter hogy fog reagálni, ha megtudja, hogy van egy négy éves gyereke?
Rendkívül egyszerű kis történetről van szó, nagy fordulatokat és bonyodalmakat ne várjunk tőle. Az egyetlen, ami (vagyis inkább aki) bonyodalomként szóba jöhetett volna, az Carter exbarátnője, de igazából a megjelenése után nem sokkal nyom nélkül felszívódik, pedig biztos voltam benne, hogy be fog kavarni Claire-éknek.
Cserébe viszont rengeteg jó poén van benne, köszönhetően annak, hogy a szereplők mind totálisan betegek, és folyton megmosolyogtató, kínos, vagy egyenesen hihetetlen helyzetekbe kerülnek. Ez sajnos néha elég erőltetettnek tűnik, főleg a könyv második felében, amikor már egyszerűen unod ezt a sok értelmetlen káromkodást, és inkább fárasztó lesz, nem pedig vicces... A másik, ami kicsit idegesítő lehet, a rengeteg utalás az amerikai sorozatokra és reklámokra, amiket ugye mi, átlagos magyar olvasók nem nagyon érthetünk.
A vége pedig odáig süllyed, hogy a szexen és a piáláson kívül más nem igazán történik. A legkínosabb jelenet egyértelműen az, amikor (SPOILER veszély:)Gavin rányit a Claire-ékre akció közben.
A kedvenc szereplőim egyértelműen a mocskos szájú kiskölyök, és Drew az idióta feliratos pólóival. Claire, Carter és Liz nekem a végére már egyszerűen sok volt, pedig az elején nagyon bírtam őket. Jim szimpatikus, de ugyanakkor egy kicsit semleges karakter, Jenny pedig már-már fájdalmasan ostoba.
Igazából a könyv első fele nagyon bejött, halálra röhögtem magam, amikor Claire az anyaságról és a szülésről beszél, főleg mert kb ugyanígy állok a témához, mit ő. Imádtam, hogy ilyen szókimondó, és folyton cikis helyzetekbe keveredik. De onnantól kezdve, hogy Carterrel összejönnek, már nem sok minden tartotta fenn az érdeklődésemet, mivel nagyon ellaposodik a sztori. Nincs bonyodalom, semmi konfliktus, egyszerűen nincs igazi cselekmény. Egy-két jó poénért megérte végigolvasni, de azért most már örülök, hogy vége. Egyszer olvasós, és egyelőre nem vágyom a második kötetre, de majd valamikor szerintem sort kerítek rá. Most szívesebben olvasnék valami akciódúsabb könyvet.
Történet: 3/5
Főszereplő(k): 4/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Gavin, Drew
Cserébe viszont rengeteg jó poén van benne, köszönhetően annak, hogy a szereplők mind totálisan betegek, és folyton megmosolyogtató, kínos, vagy egyenesen hihetetlen helyzetekbe kerülnek. Ez sajnos néha elég erőltetettnek tűnik, főleg a könyv második felében, amikor már egyszerűen unod ezt a sok értelmetlen káromkodást, és inkább fárasztó lesz, nem pedig vicces... A másik, ami kicsit idegesítő lehet, a rengeteg utalás az amerikai sorozatokra és reklámokra, amiket ugye mi, átlagos magyar olvasók nem nagyon érthetünk.
A vége pedig odáig süllyed, hogy a szexen és a piáláson kívül más nem igazán történik. A legkínosabb jelenet egyértelműen az, amikor (SPOILER veszély:)
A kedvenc szereplőim egyértelműen a mocskos szájú kiskölyök, és Drew az idióta feliratos pólóival. Claire, Carter és Liz nekem a végére már egyszerűen sok volt, pedig az elején nagyon bírtam őket. Jim szimpatikus, de ugyanakkor egy kicsit semleges karakter, Jenny pedig már-már fájdalmasan ostoba.
"Hol a fenében tanult meg így csókolni? Biztos az apja tanította meg.
Na várjunk csak, ez így elég undorítóan hangzik."
Igazából a könyv első fele nagyon bejött, halálra röhögtem magam, amikor Claire az anyaságról és a szülésről beszél, főleg mert kb ugyanígy állok a témához, mit ő. Imádtam, hogy ilyen szókimondó, és folyton cikis helyzetekbe keveredik. De onnantól kezdve, hogy Carterrel összejönnek, már nem sok minden tartotta fenn az érdeklődésemet, mivel nagyon ellaposodik a sztori. Nincs bonyodalom, semmi konfliktus, egyszerűen nincs igazi cselekmény. Egy-két jó poénért megérte végigolvasni, de azért most már örülök, hogy vége. Egyszer olvasós, és egyelőre nem vágyom a második kötetre, de majd valamikor szerintem sort kerítek rá. Most szívesebben olvasnék valami akciódúsabb könyvet.
Történet: 3/5
Főszereplő(k): 4/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Gavin, Drew
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése