Nem érinthetsz meg, súgom. Hazudok, de ezt nem mondom meg neki. Ő megérinthet, de ezt sosem fogom megmondani neki. Kérlek, érints meg, ezt akarom mondani neki.
Bizonyos dolgok megtörténnek, amikor az emberek megérintenek.
Furcsa dolgok.
Rossz dolgok.
Halálos dolgok.
Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt.
De Juliette-nek is megvannak a maga tervei.
Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette.
Tahereh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal.
Úgy láttam, nagyon megoszlanak a vélemények erről a könyvről. Régóta szemeztem már vele, de valahogy soha nem jutottam el odáig, hogy a kezembe vegyem. Aztán nemrég megláttam a Libriben, és 'lesz ami lesz" alapon hazahoztam.
Nem tudom, hogy másoknak mi bajuk van vele, nekem tetszett.
Először is, a tőmondatok, szóismétlések a könyv elején. Emberek, ez a lány 264 napja be van zárva egy elmegyógyintézetbe, és azóta nem beszél senkivel. Senkivel. És a tőmondatok ezt csak még jobban megerősítették bennem, ahogy az áthúzások is, tökéletesen tükrözték a főszereplő lelki állapotát. Juliette teljesen el van veszve egyedül, egy megtört lány lett belőle, akit bezártak, aki nem bízik senkiben, és azt sem bánná, ha végeznének vele.
Egyik nap váratlanul bezárnak mellé egy srácot, Adamet, aki próbál közeledni Juliette-hez, de ő nem hajlandó megnyílni neki. Viszont valahonnan nagyon ismerősnek találja a fiút.
Nem sokkal ezután katonák viszik ki a lányt az elmegyógyintézetből, és itt jön a képbe Warner, egy hatalommániás, kegyetlen, fiatal srác, aki mindenképpen maga mellé akarja állítani Juliette-et a különleges képessége miatt, hogy fegyverként használja a háborúban a lázadók ellen.
Kiderül az is, hogy valójában kicsoda is Adam.
Annak ellenére, hogy éreztem, hogy utálnom kéne Warnert, mint ahogy a legtöbb olvasó teszi, nekem nem sikerült, sőt, egész végig neki drukkoltam, bár sejtettem, hogy veszett ügyért harcolok. Volt valami abban, ahogy olyan kétségbeesetten maga mellé akarta állítani Juliette-et, érezhető volt, hogy nem csak a nagyobb hatalomért teszi, hanem hogy legyen mellette valaki, aki megérti őt.
Eléggé sajnáltam őt, főleg a végén, de biztos vagyok benne, hogy nem adja fel, és újra Juliette nyomába ered. Nem érzem őt menthetetlenül gonosz karakternek, inkább csak olyannak, aki segítségre szorul, úgyhogy kíváncsi vagyok, mi lesz vele a jövőben.
Ellenben Adamet, akit kedvelnem kellett volna, hiszen kedves, védelmező, bátor, meg minden jóság, blablabla, nem sikerült megszeretnem. Nem volt benne semmi eredeti, ami megfogott volna. Igazából abban reménykedem, hogy kiderül vele kapcsolatban valami nagy durranás, mert ha nem, akkor Adam számomra nem marad más, csak egy unalmas jófiú, egy tucatkarakter. Legalább egy kis rossz legyen már benne, naaa! Ennyire tökéletes nem lehet senki. A tökéletes nem menő!
Aki viszont még szimpatikus karakter volt, az Kenji, rajta mindig jókat nevettem. Adam öccse, James is nagyon aranyos volt.
Imádtam a stílusát, egyszer a tőmondatok, összefüggéstelen gondolatok, amik tökéletesen kifejezték az érzelmi káoszt Juliette-ben, máskor meg az állam a padlót súrolta, amikor a gyönyörűen megfogalmazott gondolatokat olvastam, hihetetlenül egyedi volt.
Magáról a világról még nem kapunk sok információt, nincs elég jól bemutatva, de erre még ott van két további könyv, ezért emiatt nem vonok le pontot.
Viszont nem vagyok benne biztos, hogy tetszik-e ez az X-men dolog... Túl sokszor volt már ilyen, nem tudom, mi újat mutathatna ezzel kapcsolatban az írónő, de azért reménykedek.
Történet: 5/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Warner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése