Tahereh Mafi: Ne félts

Már semmi sem lesz olyan, mint volt. 

Omega Pont sorsa ismeretlen. Mindenki, akit Juliette ismert, valószínűleg halott. A háborúnak talán már azelőtt vége lett, hogy igazán elkezdődött volna. 

Juliette az egyetlen, aki a Regeneráció útjában áll. Tudja, ha ő életben marad, a Regeneráció nem élhet. 

Ám ahhoz, hogy legyőzze a Regenerációt és a férfit, aki kis híján megölte őt, Juliette-nek segítségre van szüksége valakitől, akiről sosem gondolta, hogy megbízhat benne. Warnertől. És miközben a közös ellenség legyőzésén munkálkodnak, Juliette rájön, hogy minden, amit tudni vélt – Warnerről, a saját képességeiről, sőt Adamről is –, téves volt.

Húha. Na jó, oké, nyugi. Félek, hogy nem leszek képes értelmes értékelést írni erről a könyvről, de azért megpróbálom.
A befejező kötetben mintha minden 180 fokos fordulatot vett volna. Juliette-re rá sem lehet ismerni, teljesen máshogy viselkedik, mint mondjuk a Ne érints-ben. Felnőtt, sokkal magabiztosabb és céltudatosabb lett. Egyetlenegy dolgot akar: bosszút. Meg akarja dönteni Anderson hatalmát, de ez csak Warner segítségével sikerülhet.

Warner. Az első könyvben a legtöbben még utálták, a másodikban hirtelen mindenki szeretni kezdte, és itt... na, itt már garantáltan csak még többet akarsz majd belőle. Rengeteg dolog kiderül vele kapcsolatban, és Juliette is kénytelen rájönni, hogy talán félreismerte őt.

Ezzel szemben Adam mintha hirtelen átváltozott volna egy hisztis p*ccsé. Rám az első kötetben sem tett nagy benyomást, a másodikban főleg nem, de itt már kezdtem úgy érezni, hogy legszívesebben felpofoznám, hogy "legyél már férfi!".
Utólag ha jobban belegondolok, meg tudom érteni, hiszen az ő helyében én is eléggé féltékeny lennék, és kétségbe lennék esve. De Adamben nem volt semmi méltóság, csak rinyált és duzzogott, mint egy kislány.

Egész végig érezhető volt, ahogy az írónő manipulálja az olvasókat, nehogy véletlenül maradjon valaki, aki még Adam párti. Hirtelen Warner lett a jófiú, és emiatt nekem már ő se volt az igazi, valahogy jobban tetszett, amikor még őrült pszichopata volt, tudom, nyilván én is elég őrült lehetek, ha az jobban bejött, de akkor még valahogy érdekesebb, izgalmasabb karakternek tűnt. Persze megértem hogy muszáj volt eltörölni minden bűnét, és glóriát tenni a fejére, hiszen máshogy (SPOILER!) nem jöhetett volna össze Juliette-el. De ez a Warner már egyáltalán nem hasonlít arra, akit megismertünk az első kötetben, és valahogy ettől átverve érzem magam, nem tudom, mit gondoljak az egészről. Annyira erőltetettnek tűnt, ahogy mindenre választ kapunk, pl amikor Juliette-et kényszerítette, hogy kínozzon meg egy kisgyereket, vagy hogy fegyverként akarta használni, vagy hogy fejbe lőtt egy katonát, stb...  (SPOILER!) végül kiderül, hogy
a.) nem is Warner tette
b.) jó oka volt rá, és miután ezt elmondja, már inkább egy hősnek tűnik, nem könyörtelen gyilkosnak
What?! Akkor most mégsem pszichopata? Nem, Warner csak egy elveszett, magányos, szegény kisfiú, akit bántott az édesapja és az anyja beteg volt.
Azt még megértem, hogy ez mind miért volt szükséges, de hogy Adamet miért kellett megváltoztatni?

Egy kicsit hiányzott a cselekmény ebből a kötetből. A második fejezet igazán pörgősre sikeredett, csak úgy faltam a sorokat, itt viszont szinte egészen a könyv végéig várni kellett egy kis akcióra. Szinte egész végig csak gyakorolnak, felkészülnek a nagy összecsapásra, közben pedig Juliette szokás szerint Adammel és Warnerrel van elfoglalva.

Megint Kenji volt az, aki számomra feldobta az egész könyvet a poénjaival és a beszólásaival, nélküle el sem tudnám képzelni a sorozatot. Ő egyszerűen ilyen "must have" karakter, nélküle nem lenne az igazi.

Castle és a többiek mind rendben voltak, bár szerepelhettek volna többet is. Főleg a női karakterek. Juliette az egész sorozatban végig körül volt véve srácokkal, mindenki őt akarta, és közben ha volt egy-két lány, azok mind csak másodlagos karakterek voltak, olyanok, akik mondanak két szót, aztán már ott sincsenek, el is felejted őket.

(SPOILER!) És a vége... oké, elismerem hogy Juliette sokat fejlődött az első kötet óta, de az talán egy kicsit erős, hogy ő legyen az emberek vezetője. Egy 17 éves lány, akinek három könyv kellett, hogy eldöntse, melyik pasit választja. Kíváncsi lennék, mi sülne ki ebből, de ezt valószínűleg már nem tudjuk meg. Apropó, Anderson megint elég hamar el lett intézve, nem?
Azért még egy novellát, vagy valamit szívesen olvasnék, hogy megtudjuk, mi történt végül a szereplőkkel a későbbiekben.

Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Warner, Kenji