2015. november 8., vasárnap

Chanda Hahn: Bűbájtalan

Mina Grime az iskola lúzere, egészen addig a napig, amíg meg nem menti a suli legmenőbb pasijának az életét egy iskolai kiránduláson. Egy csapásra minden megváltozik, a lány hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és minden lépését a szerencse kíséri. De mikor már a dolgok nem is mehetnének jobban, Mina édesanyja bejelenti, hogy elköltöznek. Mina kérdőre vonja édesanyját, aki kénytelen elmondani a családi titkot. Mina Grime valójában a Grimm testvérek leszármazottja, és egy átok terheli őt, mely generációról generációra öröklődött. Vannak rések, ahol az emberek és a tündérek világa összeér, ezen a mesevilág lényei átszöktek, és az emberek bosszantásával múlatják az időt. Mikor az emberek megelégelték, alkut kötöttek a varázslényekkel. Azok megígérték, hogy ha az emberek végigjátszák az összes mesét, és sikeresen befejezik a történeteket, visszamennek saját világukba. Ám a mesék gyűjteménye egyszer csak életre kelt, és saját maga kezdte irányítani a történeteket, megnehezítve ezzel az emberek dolgát. Olyannyira, hogy bár a Grimm testvéreknek több mint 170 mesét sikerült végigjátszani, nem tudták mindet befejezni. Így öröklődött az átok generációkon át. Most Minán a sor, hogy belépjen a mesevilágba és megtörje az évszázados átkot.


Már a fülszöveg olvasása közben is nyilvánvaló volt, hogy ez a történet most valami más lesz, valami új. Legalábbis nagyon reménykedtem benne.
És tényleg, most hogy kiolvastam a könyvet, én is csak azt tudom mondani, hogy ez nem egy szokásos tündérmese, annál sokkal egyedibb. Mint a Jancsi és Juliska, és a Piroska és a farkas újragondolva, modernizálva.

Csak az a baj, hogy az ötlet igazán tetszetős, viszont a megvalósítást nem éreztem olyan jónak. Összecsapott, kusza az egész. Mina, Nan, az összes szereplő és az egész sztori olyan cuki volt, de nem tudtam komolyan venni. Ha mondjuk 14 évesen olvastam volna, kis túlzással akár még a kedvencem is lehetne, de így most ez nekem kevés volt.
Kikapcsolódásnak azért jó volt. Nem izgultam halálra magam, nem agyaltam hogy húú, vajon mi lesz a vége, és mégis kivégeztem az egészet két nap alatt (azt is csak azért, mert időhiányban szenvedek), mert olvastatja magát. A stílusa könnyed, vidám, laza, fiatalos, CUKI. És igazából egy kicsit gyerekes. Sajnos ennek köszönhetően még az izgalmasnak írt részek sem voltak hű-de-izgalmasak, mert elég kiszámítható, hogy úgyse fog senki se meghalni, vagy ilyesmi.

A főszereplővel, Minával sehogy sem tudtam azonosulni, bár abban hasonlítunk egymásra, hogy engem is üldöz a balszerencse, és állandóan bénázok. Nem mondanám, hogy idegesített, de nem sikerült megkedvelnem, néha már túl sok volt belőle. És nehogy már azt mondja nekem valaki, hogy ha a Grimm testvéreknek nem sikerült befejezni a meséket, és Mina apja is elbukott, akkor majd ez a két lábon járó katasztrófa majd csak úgy pikkpakk megoldja a problémát és megtöri az átkot! Most akkor döntsük már el, hogy Mina egy harcos amazon, vagy egy állandóan bénázó szerencsecsomag.

Mina anyjáról már nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy idegesítő. Nagyon fárasztó volt, főleg, amikor sikeresen elüldözte Brody-t (ott Mina helyében eléggé kiakadtam volna anyucira), arról nem is beszélve, mennyire idegesítő ez az állandó költözni akarás az ilyen könyvekben. Történik valami, amitől beijed és már költözne is az ország másik végébe, mintha attól megoldódnának a problémák, pedig már elég rutinos ahhoz, hogy tudja, hogy NEM.

Brody-t illetően is kétségeim voltak, nehezen tudtam elképzelni, ahogy a suli menő, gazdag arca egyszer csak átváltozik normális, romantikus sráccá. Mondjuk erre aztán választ kapunk a történet végén, de addig azért elég fura volt. Brody olyan semmilyen volt, Jaredre sokkal kíváncsibb voltam, de alig tudtunk meg róla valamit..

Nan, a tipikus legjobb barátnő, éppen olyan, mint a legjobb barátnők az ehhez hasonló könyvekben. Egy kicsit dilis, sokat beszél, egy fokkal kevésbé lúzer, mint Mina, hozzá van nőve a telefonjához, és már vagy háromszáz követője van a Twitteren. Egy kicsit erőltetett, mint ahogy az ilyen lányok mindig, de azért szórakoztató, főleg a beszólásai miatt.

Olvastam, hogy egyesek kiakadtak a végén, nekem tetszett így a befejezés. SPOILER: Túl szép lett volna ez az egész, hogy igaz legyen, szerintem ez a kis csavar feldobta a sztorit.

Minden hibája ellenére azért egyszeri elolvasásra jó, tökéletes kikapcsolódás. Ha valami könnyed, lazább, de fantáziadús történetre vágysz, akkor nyugodt szívvel tudom ajánlani! ;)

Történet: 3/5
Főszereplő: 3/5
Borító: 3/5
Kedvenc szereplő: Jared

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése