A Patrick Ness által teremtett világot úgy ismerjük meg, mint a helyet, ahol csak férfiak élnek, és ahol mindenki hallja a másik gondolatait, tehát sosincs csönd. Ezt a hangot Zajnak nevezik.
A bolygó, ahol élnek, nagyon hasonlít a Földre, leszámítva persze a teremtményeket, akik már akkor itt voltak, amikor az emberek érkeztek. Állítólag ők tehetnek arról, hogy egyetlen nő sem maradt életben.
Leírás:
Todd Hewitt az utolsó fiú Prentissvárosban, ahol állandó, nyomasztó zajban mindenki hallja a többi ember gondolatát is. Nincsenek titkok. De Todd váratlanul tökéletes Csöndre bukkan. Hazudtak neki, menekülnie kell.
"Tényleg csak annyit szeretnék, hogy legyen néha valami kis értelme a világnak. Akkora bűn ez?"
Főszereplőnk, Todd Hewitt nemsokára eléri azt a kort, hogy férfivá váljon. Ez nagy szó, ugyanis ő a legfiatalabb a falu lakói közül. A többiek már mind férfinak számítanak, ő viszont még nem, éppen ezért nincsenek barátai. Egyetlen társa Mentcs, a kutyája, akit még nevelője, Cillian ajándékozott neki a születésnapjára.
A könyv elején Todd nevelői, Ben és Cillian segítenek neki megszökni Prentissvárosból, miután a fiú felfedezi a Csöndet. Todd semmit nem ért az egészből, és ugyan nála van egy könyv, amiből állítólag mindent megtudhat, de nem tudja elolvasni. Ezért aztán úgy menekül el a városból, hogy valójában nem is tudja, miért teszi, és hogy mi zajlik körülötte. Közben találkozik Violával, aki csatlakozik hozzá. És igen, mivel Viola lány, Todd megtudja, hogy a szülővárosában hazudtak neki, nem csak férfiak élnek a bolygón. Kérdés, hogy miért mondták neki ezt? És hogy akkor Prentissvárosban miért nincs egyetlen nő sem?
Todd egy elég egyszerű ember, nem csak a beszédstílusa miatt tűnhet kicsit butának, olvasni sem tud. Nekem nem igazán tetszett, ahogy a könyv elején bánik a kutyájával, de a végére azt vettem észre, hogy igenis megkedveltem őt. A történet alatt ugyanis Todd nagyon sokat fejlődik.
A könyv nyelvezetéhez nem könnyű hozzászokni. Ismerek olyat, aki a fura beszéd miatt hagyta abba az olvasást, pedig egy idő után azért hozzá lehet szokni. Beismerem, hogy eleinte nagyon idegesítő tud lenni a kevés szókincs, és a nyelvtani hibák, de (részben) ez teszi a történetet egyedivé. Elég merész ez a stílus, minden tiszteletem az íróé és a fordítóé, nehéz meló lehetett így írni!
Ami még gondot jelenthet (alapvetően nem baj, csak erre is rá kell hangolódni) az maga a könyv hangulata. Majdnem 500 oldal, és nem igazán történik benne semmi vidám dolog. Rengeteg kegyetlen dolog történik benne, tele van reménytelen helyzetekkel. Érzékeny lelkűeknek nem igazán ajánlanám.
Violával kapcsolatban nem akarom lelőni a poént, márpedig anélkül itt most nem tudnám jellemezni őt, hogy el ne árulnám, ki is ő, stb.
A történet nagyon egyedi, és garantálom, hogy utána már nem lesz olyan vonzó képesség a gondolatolvasás. A szereplőkkel együtt tudunk érezni, a világ, ahol a sztori játszódik, nagyon érdekes, de nagyon kegyetlen is. Maga a regény megdöbbentő, brutális, megrázó, megható. Sehol egy unalmas rész, végig pörögnek az események.
A vége pedig... kegyetlen függővég. Legyen a közeledben a következő rész is!
Patrick Ness reméli, hogy film készül a művéből. Már eladta a film jogait a Lionsgate Studios-nak, úgyhogy lehet drukkolni!
Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Mentcs
További borítók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése